Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-06-20 / 17. szám

283 Bon -Farban kettőt, Gourealban egyet s a bonéi kerület többi részeiben, hol nem vadásztunk, mintegy ötvenet. Minden arab falu, mellynek közelében tanyáztunk, 1500—2000 frank évenkénti kárt vallott be, melly szerint tehát minden arab e tartományban legalább 200 frankot fizet az oroszlányoknak. Ha az ember tudja, hogy az körülbelül fele az arab birtokának, lehetlen nem kérdeznie, hogy miért nem védelmezi az algiri kormány e szerencsétlen embereket. Ha valamelly föbbrangú hivatalnok lett volna köztünk, láthatta volna szives fogadtatásunkból, a buzgó ségélyböl s az átalános örömből, midőn egy oroszlány agyonlövetett, hogy itt egy mulasztbatlan kötelesség teljesítése vár a kormányra. A mit mi tettünk elégtelen eszközökkel és legnagyobb részt tapasztalatlan emberekkel, eléggé bizonyítja, liogy komolyan és teljesen szervezett csapattal jó eredményeket lehetne várni. Addig is mi megteendjük a mit tehetüuk s idöröl időre egy követ viszünk az épülethez. A pesti lóversenyek. Pályabirák : gr. Batthyány L'íszló és gr. Festetics Géza. — Intézők : gr. Hunyady József, ifj gr. Batthyány István, lovag Heinrich Nep. J ínos, b. Wenkheim Béla, gr. Szápáry Antal, gr. Zichy Edmund. — Teherre ügyelő : gr. Zichy Edmund. — Inditók : gr. Szápáry Gyula és Cavaliero Fer. úr. HARMADIK NAP. Csütörtök, június 9. — A versenyek e harmadik napján ismét igen szép közönség gyűlt össze és nem csalatkozott reményében, mert a mai versenyek, érdekre nézve az első két napi versenyeknek méltó befejezése voltak, a dijak mind jói megvitatott futásokkal vívattak ki és a Batthyány-Hunyady-dij iránti holt ver_ seny, a II. Császárdijuak váratlan és meglepő kimenete, valóban a legérdekesebb feszültséget idézte elő a verseny kedvelők és általában a közönségben is, és lia a Széchenyi-dijérti verseny alatt a szerencsétlen bukás nem történik, e nap igen sikerült sportnak lett volna szinhelye. Basi Bozuknak a Batthyány-Huuyady-dij előtti felnyargalása ma nem volt olly ruganyos természetű, mint azt más izben nála tapasztaltuk és csak is annak lehetett tulajdonítani, hogy a lassúbb Kate Tullocliot nem birhatta legyőzni és az érdekes végversenyt a pályabíró elhatározhatlan futásnak kényszerült nyilvánitni. Az eldöntő második futásnak azonban a két tulajdonos barátságos megegyezése véget vetett, kik a dijnak megosztását maguk közt elhatá-