Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-06-20 / 17. szám

284 rozták ; és azt is, hogy a névszerinti győzelem Basi Bozukra Írassék ; minek következtében az e napi utolsó verseny után mind a két ló pro forma bejárta, lépve, a pályát. Henckel gróf Kate Tullochot az ugrató versenybe kívánván beirni — a mit a Sándor-dij feltételei szerint, kettős tétel lefizetése mellett, a verseny előtt 48 órára meghatározott idő után is tehetett — tartott attól, hogy ha az ugrató verseny után a Batthyány-Hunyady-dij eldöntő versenye komolyan megtörténik, erre lova nagyon ki lenne merülve : a dij megosztását szívesen elvállalta, a mit azonban gr. Batthyányi István nem is engedett volna, ba csak nem vette volna észre, hogy Basi az első versenyben megsértette lábát és a döntő versenyt nem lett volna képes megfutni. Ekkép tehát mind két rész megelégedésére történt az említett kiegyezkedés. Cyrene a várakozásnak nem felelt meg és tavali tehetségét egy mértföldre sem volt képes felmutatni, különben e dij sorsa valószínűleg máskép dől el. A baleset, melly a Széchenyi-dij alatt Lucca della Robbiát érte, az egyetlen árnypont volt, melly az egész és tökéletesen sikerült idény alatt a közkedvet és megelégedést rövid időre elhomályositá ; és a részvét és sajnálat átalános volt. Sibley, ki Luccát lovagolta, azt állítja, bogy a ló már az egész verseny alatt igen kedvetlenül ment és a fordulóknál annyira befelé düledezett, hogy több izben már csak nagy nehezen óvta meg térdét az oszlopokhozi ütközéstől ; az utolsó forduló előtti oszlopnál pedig a ló olly hirtelen fordúlt, hogy lovarának lábát azzal érintkezésbe hozta ; ez ugyan szerencsésen még elcsúszott mellette, de a lónak csípője olly erővel ütődött most oda, hogy elbukott. Sibley szerencséjére a lótól messze ledobatott és eszméletlenül bevert egy ideig, de oda tóduló barátjai által felemeltetvén, pár perez múlva magához tért és rövid idö alatt egészen lábra kapott, semmi baja sem lévéu, néhány kék foltot kivéve, mellyeket valószínűleg a térdén és lábán viselni fog. A ló erős sérvet kapott és az iszonyú odaíitődés által a ezomb-izfej tört el, minek következtében alig állhatott fel és nagy nehezen sántikált a helyről ; valószínűleg el is fog pusztúlni. A II. Császárdij iránti futás roppant érdeket gerjesztett a versenykedvelőknél és a belföldi ló által eddig le nem győzött Harlequin kénytelen volt magát megadni Rhadamansnak, és neki, kit Bécsben hasonló dijért megvert, a győzelmet átengedni. Harlequin az I. Császárdijban és a Károlyi-tétversenyben tett erőszakos versenyek utáni kimerültséget nem heverte még ki, ezenkívül 34 fttal többet is vitt hátán mint pihent vetélytársa, ezen két okban rejlik a győzelem megfejtése és Benson igen eszélyesen tartotta fel a 3 évest e dijra, hogy itt egész friss erőben és kedvvel léptethesse fel a küzdtérre. Sikerült is a helyes kiszámítás, a derék sárga olly kedvvel ment, hogy noha lovarja már az utolsó fordulónál hajtani kezdte, még is a végversenyben is bátran ment, a mi minden esetre jó akaratnak és el nem csüggedő szívnek szép tulajdonságára mutat. A Sándordijban a lovak mind szépen ugrottak, de Kate Tullochnak előnye a félvér lovak előtt már az első futásban is annyira feltűnő volt, hogy a második futásban amazok közül csak a fakó kisérlette meg a második dij érti küzdést és noha a vég versenyben még komolyabban igyekezett előretörni, ez a győzelem sorsát nem változtathatta. Ekkép befejeztük tudósításunkat ez érdekes versenyidényről, melly olly érdekes futásokat, roppant küzdéseket és többször váratlan eredményeket mutatott fel,