Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-20 / 11. szám

182 havat elharizsálván tüzet gyújt s hat icczés vas bográcsát hóval megtömve a szolgafára akasztja ; ha ez felbuzog, által vetőjéből tengeri lisztet tesz bele s puliszkává keveri, szomját pedig a bográcsban felolvasztott hőiével oltja. A vendégség után a fagallyakon hosszat nyúlik s nagyot alszik. Mert az álmát éjjel a fenevadak miatt merőben nélkülözi. A kecskék rendes ebédjöket elköltvén leheverednek, de a pásztor nem sokára indulásra nógatja. A mély havon ö maga tör utat, kecskéi nyomában mendegélnek és beereszkedik valami mély árokba, a hol szélvihartól némileg védve, éji tanyán marad. Az éjet állva s ébren virasztja; a nyáj körül néhány tüzet gerjesztve, hogy a tüzvilág a ragadományra sóvárgó vadat elrezzentse. De ha éjjel, amúgy havasi módon tenyérnyi hópelyhekben kezd havazni, a kecskés azonnal felkölti nyáját és szünet nélkül mozgatja s terelgeti, mi által a havat letapostatja, hogy kecskéit a sűrű havazás általi elbontástól mentesítse. A gazda hazulról időnként tengeri lisztet s dohányt dugdos az előre kijelölt faodúba vagy sziklaüregbe : de gondosan elrejtve, hogy a vadak fel ne fedezzék, mi által a pásztor sovány konyhája nagy rendetlenségbe jönne. Napjaiban nincs változás. A mai úgy telik mint a holnapi, tökéletes egyformaságban. Néha hónapokig sem lát emberi lényt. A társas élet körén kivül áll, kirekesztőleg önerejére hagyatva. Még csak hű komondorait is nélkülözni kénytelen, minthogy ezeket nincs mivel tartania. Egy földbirtokos ismerősöm kecskésének néhány év előtti története az elhagyottság némi ismertetésére vezet. A szokott megebédlés ntán töri a kecskés a mély havat, utána a nyáj egyenként. Midőn a kecskék egy nagy fa mellett felrezzenve, ijedten szétfutának. Ez visszatér és vizsgálgatni kezdi a megrebbenés okát A vastag élőfa alsó részén nagy odút fedez fel. Ebbe bele kukucsál, de semmit sem vesz észre, csak hogy nagyon kellemetlen szag üté meg orrát. Fejsze fokával megkongatá az üres fát. Többszöri ismétlés után a fa belsejéből hallatszó gyenge morajt szintén a tetejéről véli hallani. Az odúban nyestet remélvén, jó áldomás reményében hosszú rudat dug fel az odúba, de a nyest a zaklatásra se mutatá magái. Azért szaraz gallyat rak a fa odvába s meggyújtja: mire a moraj sűrűbben s hangosabban tör ki. A suhancz résen van felvont baltájával, hogy a nyestet kiszökésével elüthesse. De most egyszerre mintha haragos menykö ütne le, borzasztó robajjal omlik lefelé valami nagyszerű