Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-04-20 / 11. szám
183 teher : első ijedtében az élőfa egybe omlását hivé. És egy nagy medve hanyatthomlok omlott be a tűzbe. A megrémült kecskés most hatalmas vágást tesz a medve orrába, ez gyorsan visszarántá a fejét, de a fojtó füstön s hö parázson nem maradhatván, minden áron menekülnie kell s újra kétségbeesve rohant ki. A ficzkó most még keményebb vágást tesz s az orr porczogói közt fennakadt baltát vissza nem ránthatván, a medve magával vivé. És futtában inkább kétségbeesés, mint támadási czélból első lábával félreüti a kecskést. A csekély dobás a jámbor oldalbordái közül hármat tört össze. Ez azonnal ájultan rogyott össze. Sok ideig maradt eszméletén kivíil, mig utóbb ocsúdni kezd. De most éles fájdalmát is túlszárnyalá egyetlenegy nélkülözhetlen fegyvere utáni mély bánata, melylyel nyájának fát ontott, saját eledelét s italát megkészité s a fenevadaktól magát és kecskéit védhette. Kínos helyzete felvánszorgásra nógatá ; búsan tekintgete a medve véres nyomaira s fájdalmas eröködés közt kezdé azt kisérgetni. Leirhatlan örömére alig néhány ölnyi közre a medvét életnélkül elnyúlva s mindennél becsesebb baltáját a vad orrán fityegve pillantá meg. A gonosz helyzet megmérését bizom ezennel az ember- és nem emberbarátra. Mert ha naponként bikkfát nem onthat, nyája éhen pusztúl el. A csendes házi élet kényelmeihez szokott ember egy vérkelés vagy tüzes pattanás miatt hetekig fekszik puha ágyán, mialatt minden mozgásra vagy önmegerőltetésre merőben alkalmatlan. Midőn magános emberünk egybezúzott oldalbordáival s az e miatti sebláz kínos fájdalmai közt mégis úgy kénytetik ontani a fát, mint egészséges állapotában. A mint később elbeszélte, több ideig minden fejsze vágásra olly éles nyilalást érzett, mintha a falusi czigány kovács bosszú éles szeget ütött volna oldalába. Sebláza négy, oldalfájdalma kilencz napig tartott. Minden orvosi söt legkisebb emberi segitség s ápolás nélkül egyedül az áldott természetre hagyatva, mégis felgyógyult : egybezúzott oldalbordái, minthogy sebészi kéz nem érinthette egymáshoz, göcsösen és rendetlenül, de egybeforradtak. Es soha sem érzett vele későbbi fájdalmat. Mind maiglan ép erös ember s vidáman folytatja kecskési működéseit. A medve bundáját gazdája zöld fogasán láttam diszleni és orrán a két jókora baltavágás nyomát. Az igy élö pásztor hat hó leforgása után a társasági élethez szokott ember által nem is sejdithetö sanyaruságok után, vihar és fagylaló hide-