Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-10 / 10. szám

160 A magán s társas dijas agarászat közt, nézetem szerint roppant különbség van. De mielőtt ennek fejtegetésébe fognék, ki merem mondani, hogy határozott Ítéletet csak a magán agar ászatokról lehet hozni; mig dijas futásoknál a szerencse játszván a főszerepet, a biró csak a lefutásról hozhat méltó s igazságos Ítéletet. És hogy ezt a társulat szakértő tagjai jól tudják, kitűnik azon alapszabály erejéből, melly szerint a gyözős agarat kihívni nem szabad. De kisértsük meg példával a bővebb felderítést. Ha magán vagy baráti körben agarainkkal egymás közt versenyezünk, a szives házigazda, a deli házinö minden lehető fényelemmel lát el bennünket elanynyira, bogy a tervileg bizonyos napra kitűzött agarászat két-három napra is halasztatik el. És lia az első napi futás kétséges volt a vetélkedő agarak közt, újra kezdjük azt másnap, sőt harmadnap is. Én nem is akarok ismerni olly magyart, még pedig agarászt, kiről fel ne tenném, hogy házigazdáját viszont magához meghívja ; sem olly házigazdát, ki fél útra is agarászva el ne kisérné kedves vendégét. (Ez ekkoráig legalább igy volt, meddig tart ? nem tudjuk.) És mi több, a magánagarászatok bizony nem egy nyul futásra történnek, hanem hajtják agaraikat, mig birják. Igy X-nél a három napi agarászaton a B. agárnak az A. agár fölötti túlnyomó tehetsége tünt ki, melly elismerés 3-4 nap múlva Y-nál ismét valósúland. De nem igy van az a dijas futásoknál. Hajdan a dijas agarászaton három biró volt választva ; nem régiben kettő ; a legújabb időben pedig csak egy biró itél. Ha agaram j ó, akkor nekem mindegy, akárhány biró legyen is ; (mert felteszem, hogy a biró j e 11 e m e s egyéniség) de nem mindegy ám — roppant hátrány a jó agárra nézve — az egy nyuloni köteles itélethozás. Egy biró az egész dijas futás végéig lóval se birja ; más lován a futtatás (amúgy kieresztve, már pedig a bírónak látni kell) genirozással van egybekötve ; de még veszélyes is, mert a lovas, ki először ül a felajánlott lóra, ennek szokásait nem ismerheti és igy gyakran megtörténik, a mint példa is volt rá elég, hogy a legjobb ló is felbukik idegen lovas alatt. De valljuk meg, hogy fárasztó is. Terhes a bírónak, ba maga van azért is, mert ha történetesen —• ami pedig sokszor megesik — nem lát az eldöntő perczekben valami ok miatt egy rövid felmenetet, egy vágást, nem látja az agárnak egy árok- egy tanya melletti elmenését : ekkor az egyik fél méltó nebezteléssel lehet ellene. Ha pedig több a biró, akkor inkább hihető, hogy a több közül valamellyik látta azt, mit az egyik nem látott. Tetszésem-, meggyőződésem-, elvem- s tapasztalásom ellen van továbbá, ha, mint azt több egylet alapszabályai rendelik, az agár felett egy nyúlon törik el a pálczát. Meg vagyok győződve, hogy ha az agarak beszélni tudnának, igy történnék a repraesentatio .-Minden jó agár — értem itt azt a jó sebest s azt a jó gyözőst—ünnepélyes óvást tesz ezen elv ellen, a középszerűek pártolják azt, de csak novembertől martiusig;a begyalj a i úgynevezett sebes agarak pedig hálafeliratot nyújtanak be az egyletnek. És különös, hogy az agarak tettleg igazolják, mit élőszóval értésünkre nem adhatnak.