Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-10 / 10. szám

161 Nézetem szerint minden dijas futás — nem érintve itt az összejövetel szellemi oldalát, nyereségét, — azért történik, hogy a legjobb agár az elismerés mellett jutalmazva is legyen. Elismerést, legalább szerintem, csak azon agár nyerhet, mellynek tanúsított futásában maga az ellenfél se tehet kifogást; (mint nem lehet tenni a lóversenynél és pedig azért neuf, mert az a tojásdad kör, melly nekünk nézőknek olly csekélynek látszik s mit a versenyző lovaknak megfutniok kell, nagyon ki van számítva arra, hogy azt amúgy „hü bele Balázs" módjára könnyen végig nem futhatják) annyival kevésbé oszlik a jelenlévő társaság eme vagy amaz agár felett véleménykülönbségre, a mi a legtisztább lelkű s legmeggyöződöttebb birót is elkedvetleníti, sőt megsérti. Ha — mert ez az izlés dolga — az egyiknek a lendtilésseli, másiknak a srófoló, a harmadiknak a keresztbe füle tövére vágó agár tetszik jobban a dijuyertes agárnál, erre nézve szabad véleménykülönbségnek lenni ; de, hogy azon agarászaton múlhatlanúl a díjnyertes futott legyen legjobban, már ebben nem szabad a véleményeknek megoszlani. Szerintem pedig mindaddig, mig a biró egy nyúlon köteles ítéletet hozni, 100 esetben 90-szer fogja magát az én állitásom fenntartani ; mert : ismerjük el csak, hogy két körülbelül egyforma tehetségű agár közt milly nehéz 2—3 nyúlon is a bíráskodás ; hát még egyen ? ! (Erre egy igen tisztelt barátom, mintha esak hallanám, az mondándja, hogy „nincs az az agár a nap alatt, melly felett ő ne volna képes Ítéletet hozni; csak érteni kell a dologhoz s látni'/') Tisztelem a tudományt, tisztelem a szakavatottságot, tisztelt barátom jóakaratát sem akarom kétségbe vonni ; ha azonban jobbra balra tekintünk, látni fogjuk, hogy más is akar ahoz érteni, de azért nem nyilvánítja, mert a tapasztalás megtanította, hogy a második vagy harmadik nyúlon már többször megváltozott az elsőnél kimondott ítélet. Vessünk össze két agarat ; az A. egy őszi sebes, a B. egy közép győzős. (De nem értem ám azt a jó sebest, sem azt a jó győzőst, azaz jó agarat, hanem értem a legtöbbnyire található pecsenyés agarakat.) A dijas fntás octoberre esik. Az A. agár 100 esetben 99-szer fog felmaradni, de nem azért, mert jobb a B.-nél, hanem azért, mert szerencsésebb. Futna esak példáúl 3 nyúlon ; feltehetni, hogy 3 nyúl közt egy meglehetősre is akad, ekkor az A. aligha le nem maradna. Legyen az agarászat novemberben, ugorjék egy rosz nyúl : és ismét A. marad fent. A szerencse ismét az ő részén áll. De vessük össze ezen A. agarat amollyan jó agárral ; keljen kivált közelről egy rosz nyúl ; csalhatlanúl ismét az A. maradand fel; mert tudjuk, hogy az illyen A. forma agár, ha észreveszi, hogy azzal a nyúllal bir, közelíteni se engedi hozzá a másikat. Pedig pedig jaj, ha ama hatalmas kelt volna fel ! Tegyük fel továbbá, hogy ugyanazon agarászaton a C. és D. agarak épen ollyanok mint a B. agár ; történetesen jó nyúl ugorván, egy 2000 öles hajtást tettek rajta, a D. háromszor hajtván el a C. mellett, felmaradt. Az A. és B. agarak pedig egy 600 öles hajtást tettek, az A. háromszor vágván meg a nyulat és felkapván azt, fel maradt. A második összevetésnél az A. és D. együvé estek. Ismét egy