Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-03-30 / 9. szám

egymásután mulattatják a két fiatal agarász czimborát és nincs nap, hogy 5 nyúlnál kevesebbet hoznának haza. Hazamenőben, épen a mint a Mirbógátján túl mennének, (mert tegyük fel, liogy hevesiek) ott találnak téged Andris pajtás, a mint agaraddal a Gyócsra készülsz. „Но! megállj ! De biz ezt csak megnézzük!" — mondják a fiatalok. Agarad a fölkelt nyúl után a legszebb lendületes és souverain hajtást teszi ; de midőn a legvégére kerülne a dolog, az egy-egy birkanyájnak tartó nyúlat agarad eltéveszti, mit a közellevö dohány is nagyban elősegít. Te ezalatt a már indulófélben levő fiatalsághoz mégy. „De kár, liogy eltévesztette a nyulat, pedig szépen hajtott !" — mond az egyik fiatal. „Mindegy — kell felelned — többet ér nekem e szép hajtás 5 nyúlfogásnál." Es a fiatalok már indulva, elválnak tőled. Képzelhető, milly zavarban van e két fiatal ember ! Nyugodt lelkiismerettel s teljes meggyőződéssel váltak el Biharból, hogy a Rabló és a Norma egy pár biztos jó agár, mellyet mindig jól futni láttak 5 egymásutáni napon és most — — egy legfőbb agarász-tekintély azt mondja, „liogy többet ér a szép hajtás, mintha 5 nyúlat fogott volna !" Koczkáztatjuk az agarászatot e felállítandó elvvel még azért is : mert azon kezdő fiatal agarász, ki illy futású agár birhatása után törekedve, azt fel nem találandja, kérdés, nem mond-e le lia nem is végkép, de legalább liosszú, hosszú időre az agarászatról ? Már én pedig azt hiszem, liogy inkább azon kellene lennünk, hogy szaporodjunk, — mint, liogy fogyjunk. Hadd élvezze a fiatal ember az agarászatot addig, mig bővebb ismeretet nem szerez az anyagi — értem a kimért vágású, keresztbe vágó, fülére vágó, srófoló, piszkáló, taszító, de azért biztos futó s fogó agarakkal ; s majd lia az idő és a természet jó kedvéből egy szellemi élvezetet, ajándékot nyújt neki - értem a lendületes, schwungos agarat oh akkor magától is fel fogja tudni fogni, liogy agarainak non plus ultrája ez volt ! Kezdő agarászainknak csak egy elvet állítsunk fel, melly conditio sine qua non-ja a jó agárnak. Igyekezzék t. i. olly agarat nevelni, „melly lia egyszer a rendes távolságra illő sebességgel (lásd Retsky András „Néhány szó az agara к futásáról" czimü könyvében a 10., 11., 19., 22., 23., 24., 27. és 31. lapokat) beérte nyúlát, — jó nyúlat értek — arról többet le ne álljon, hanem folytában verje azt, még pedig minél tovább tart a hajtás, annál sűrűbben s hatalmasabban adja neki a halálos vágásokat, mig vagy el nem kapja, vagy vele be nem számol." Ha a „Vadász- és Versenylap" f. é. 2-ik számában K. Rudolf úr nyilt levelét nem olvasom, a sebes és g y ő z ö s agárra vonatkozólag lett volna észrevételem ; de most már meg van érve régi meggyőződésem, liogy ajó agár sebes is, g y ö z 0 s is. (Vége következik.)