Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-03-30 / 9. szám

147 nék neki bocsátani ; de bogy öszszel vagy tavaszszal, midőn száraz idő jár, hogy ekkor is elnéző legyek egy illy erkölcsös faj irányában, az lehetlen. Van egy igen tekintélyes agarász barátom, ki két év óta — a mióta ugyanis angol fajzású agarai vannak — mindig kiköti, hogy rögös szántásra, tengeri csutkára ne menjünk, mert az angolokéiért nem keűtvUE Eleinte gyöngeségnek tartottam e kikötést, de most már látom, hogy igaza van, mert lia a 1 angol vegyitékkel folytonosan akar agarászni, úgy kerülnie kell a nevezett helyeket. Nézetem szerint tehát azon kell lenni, hogy ismét annyi jó agarunk legyen, mint 1840—1848-ig voltak. E lap a legkedvezőbb tér arra nézve, hogy e fölötti eszméinket, tapasztalatinkat egymással személyeskedés nélkül közöljük. Igyekezzünk kikutatni egy fajt, feltalálni egy keresztezést, melly agarász jövőnket több élvezettel éltesse, mint a jelen időszaki agársereg. Térjünk át most az agár hajtására. Az agár a természettől arra van teremtve, hogy a nyulat elfogja. Ezen igazságot a mindennapi példa eléggé bizonyítja, azon gyönge különbséggel, hogy bizony azt még sem fogja el mindegyik. Egy felhozandó példa azonban úgy hiszem eléggé igazolandja azt, hogy az agár — ha baja nincs — csalhatlanúl jobban tud futni, mint a legfutósabb nyúl. Fejértón, Szabolcs megyében, ezelőtt 40 évvel több meglett férfiból álló társaság ment ki agarászni. Sz. L. egy kölyökagarát először vitte ki. Megjegyzendő, hogy azon időben a kölyökagarak alatt a két éveseket értették. A mint a nyúl felkelt, az agarak forgatni kezdék ; — a nyúl egy dűlőre kapván ki, zsinórt csinált; e zsinór legutólsója a kölyökagár volt, hátul s jó távol a többitől; a nyúl elöl érve lett s a dűlőre hajitván magát jött visszafelé, szembe a kölyökagárral. A kölyökagár látván, hogy valami kis állat szemben szalad vele : — megáll — lehasal ; a nyúl azonban, mintha szemét kivették volna, neki ment a kölyöknek. Ez látva e különös veres állatocskát, nem veszi tréfára a dolgot, hanem midőn a nyúl már 3—4 lépésnyire van hozzá, megfordúl és hajt végig a dűlőn ; — a nyúl utána. És azt hiszik t. olvasóim, hogy behúzta a nyúl az agarat ? Épen nem. Ugy ott hagyta a nyulat, mint a jó nyúl a rosz agarat. A kölyök pedig meg sem állt hazáig, hol a boglyakemenczében meghalálozva találták. Ez tény s ebből kitetszik, hogy ha az agár úgy félne a nyúltól, mint a nyúl az agártól, ez esetben a nyúl a legrosszabb agarat sem volna képes utóiérni. — A nagy nézőközönségnek s ujoncz agarászoknak már aztán körülbelül mindegy, akár lantolva, sebesen, győzve vagy gyalogolva fogatott-e el az a nyúl, csakhogy a nyeregben s estére a nyárson legyen. De a szakértő szenvedélyes agarász előtt az agár hajtási modora a fődolog, nem pedig a nyúlnak a nyeregbe tétele. Legtöbb agár, ha középsebességgel megy fel a nyúlhoz, ott okosan számítva teszi meg a vágást, nem hajitódik el tőle s nincs eset, hogy kapásnál vagy vágásnál elessék; és valamint a hajtás elején a vágás megtételével nem szeleskedett, úgy a végén sem szeleskedik azzal. Mig a másik agár, ha felmegy a nyúlhoz egy lépésnyire, azon egy lépést viszi 50-60-100 ölig is; ekkor vág egyet rajta, de ugy, hogy sem a nyúl nem változtatta meg futási irányát, sem az agár a nyúltól még csak egy lépésre se vetődött, hajitódott el. Az illyen agár rendesen mindaddig hajtja a