Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-03-30 / 9. szám
148 _ nyulat s addig lebeg mint valami felhő a nyúl fölött, mig észre nem veszi, hogy a nyúl már kifáradt s ekkor zsinórba kapja fel azt. Az illy hajtási modorú agarakat hajdan orrán viszi, piszkáló, legújabb időben pedig srófoló, taszigáló agárnak hivjuk. Van agár, de kevés, melly a vágásokat nem hátulról, hanem oldalról, keresztben, a nyúlnak füle tövére teszi. Képzelhető, mennyire megzavarja ez a szegény fülest. Nincs eset, hogy az illy modorú agár ellenfele mellett nixen maradhatna. Illy agár mellett aztán holmi srófoló piszkáló agár hiában van a nyúl faránál, ez oldalt tör útat magának és halálos vágást ejt a nyúlon. Volt még egy neme a hajtó agárnak — van még most is egy, de csak egy ; a többi elhalt, porrá lett, nincs többé ! Ki e nemről fogalmat akar magának szerezni ; az menjen Fejérbe s nézze meg a Gyöngyös hajtását. E modorú agarak érdemlik meg a Retsky András t. barátom által feltalált azon nevezetet, hogy ezek souverainileg hajtanak. Nein számit az illy modorú agár se távolságot, se közelséget, se fagyos tért ; gondtalanúl s könnyelműen hajt fel a nyúlra, csak laptajátéknak tekintve őt; mint boszuló átok hajitja rá magát, mit sem törődve azzal, hogy 10 20 lépésnyire tőle elhajitódik ; —• mindegy, hiszen neki játék az, mi a nyúlnak halál i nagyobb tűzzel s dühhel ismét halálos vágást tesz rajta — megülteti — visszafutni kényszeríti — elhibázza a kapást — újra reá tör — s még eddig csak tréfa volt minden ! Most összeszedi magát, 4—5 vágást ád a nyúlnak olly sebességgel, hogy ha az ember inagánkivül nem volna az élvezettől, megsajnálná a különben jó nyúl állapotát. És ha ez agárnak vetélytársa van, jobb lett volna ennek nem születni, mert ez elhajitódása által ellenfelét minden vágás után megkínálván a nyúllal, midőn amaz már-már vágni akar, ez hátulról hajt el mellette és mindenkor ő vágja meg ismét és ismét a nyálat. Az illy modorral biró agarat hivják aztán „agárnak", tulajdonosát pedig „szerencsés agarásznak." Tizenegy bosszú év óta csak e télen láttam kis kiadásban illy agarat és ez a Gyöngyös. Szegény Gyöngyös, te több méltánylatra születtél ! Rosz nyulakon élvezet nélkül múlsz ki e nagy világból, mint meghalt volna nyom nélkül vizhordó taligás ló minőségében a hires Eclipse Párisban, ha két quakker Angliába nem viszi át^ hol később nevét örökité meg. Úszd át Gyöngyös a Dunát s jöjj le a rónaságra, a homokos bnczkák közé ! Jót állok, hogy neved egy hó lefolytával a nagy könyv emléklapjaiban fog ragyogni! Megközelitém tán körülbelül az agarak hajtási modorának leirását. Én legalább e négy osztályra rendezem ; ezekből ugyan lesz néha egy ötödik osztály is s ez akkor történik, midőn valamellyikök nem éri a nyulat. Kifúrná az oldalamat, ha nem szólhatnék e helyen az agarászéletben előforduló néhány úgynevezett m a 1 h e u r-röl. Felállították ugyanis s felállítottam magam is azon elvet, hogy az agár jobban szalad mint a nyúl; -- és mégis azonnal látandjuk, hogy „nulla regula sine exceptione", vagyis: akad nyúl, mellyet az agár be nem ér. Egyszer mindenkorra : mindig jó agarat és jó nyúlat értek. Példaképen felhozom itt Gulácsynak Szarvasát és Pompását. Négy évig sokat, gen sokat agarásztam velők az év minden szakában : lágyban, fagyban, jeges téren ;
