Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-03-30 / 9. szám

139 nagyságú; azután a fölyuktól minden 15—20 lépésre Щ' nagyságú lyukacska vágatik, olly nagy körben, — mint a milly hosszú épen a halásztársaság eresztő kötele — (körülbelül 500—600 öl) úgy azonban, hogy az utolsó lyukacska ismét a főlyuknál végződik. Ha igy a lyukak meo-г/ ö vágattak, mire egészen különös, hosszúnyakú jégfejszçk használtatnak, akkor 4 - 5 öl hosszú fenyörúdra — mellynek mindenik végébe egy mankó Van vésve — kötelet kötnek s a rudat a kötéllel együtt a főlyuknál a jég alá bocsátják s azt — egy villaidomú fával mankójánál fogva a szomszéd lyukig lökik. Igy megy ez addig, mig a köteles rúd a kört meg nem csinálta s ismét az eresztő lyukhoz nem ér. Mig a köteles rúd körútját a jég alatt csinálja, az alatt már a kötél maga után vonja a hozzákötött eresztö-hálót, melly 100 -150 öl hosszú, mindaddig, mig a háló, melly függőlegesen van a vízben, a körnek közepe tájáig nem ér; ha ez mind megtörtént, a kötél két végére 20—25 ember áll s azt egyforma erővel hozzák, a hálóvonal után pedig néhány ember a jeget felvágja s a vizbe ütött bennálló rúddal lubiczkol, hogy a hálóban lévő hal a lárma által előre riadjon s ez által a hálóhuzást könnyítse. Ha a hálóban sok a hal, akkor azt belőle részletesen kiszedik s illyenkor ritka szép látványt ad a jég hátán a 100 mázsánál többre menő fogás, a süllő-, ponty-, csuka-, kárász-, garda- és harcsa-halak aranyos és ezüstös halmazata, melly utóbbi nein ritkán 1—2 mázsa nehézségűvé is felnő, nem kis veszedelmére a kisebb fajú halaknak. r A hálóhúzásnál mindig vannak jelen Ábrahám fiai, kik első helyen legolcsóbban jutnak a fogott hal birtokába. Ezek aztán a prédát rögtön szekerekre rakva, főbb helyekre szállítják, hogy belőle jó nyereséget arassanak. Némellykor a fogas olly seregben jön, hogy 300 mázsa értékű fogást is csinálnak; — közönséges fogás 60—100 mázsáig terjed, a mi ezen felül van, azt már bö fogásnak nevezik; de sokszor húznak hálót üresen vagy csak néhány apró hallal ki. Hogy milly veszedelemmel van az illy halászat összekötve, kivált ha néhány enyhébb nappal járó déli szél a jeget megporhanyitja, legyen példa erre a következő esemény, melly a keresztúri halászokkal történt. A nevezett halászok martius elején egy reggel még elég erős jeget találva, biztosnak hitték a halászatot; de miután napi munkájokat végezve haza felé tartottak, azt vették rémülésökre észre hogy a déli szél a tó