Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-11-30 / 33. szám

530 vadakkal csatázik, hogy majd ha kell, egy ép erős nemzedék álljon csatasíkra. E sorok írója legkevésbé sem érzi magát hivatva az életörömök közti párvonal elhúzására. Mint szenvedélyes vadász, ki élte estvéjéröl nagyon megelégedve néz vissza lepergett évei vadászgyönyöreire; kinek keblét a vadászörömök emlékei még mind édes dobogásba hozzák : meglehet részrehajló lehetne. Mert azon órákat, mellyeket a dús erdők ölén, Isten szabad ege alatt, a mély titkokat rejtő természet buvárlásában, szabadon mint az ég repülő madara, ártatlan élvezetek közt töltött, élte legszebb, legtettdúsabb perczei közé számítja; s meggyőződése szerint, sokkal többet élt, többet élvezett, szíve több édes rezgésbe jött, mint azoké, kik a puha örömvadászatok ölében megfrissülés helyett, bádgyadtságra ébrednek drágán fizetett mámorukból. A közelebbi időkben szép magyar nemzetem ismét eddigi küzdterére lépett. Honfiaim jelesebbjei a lófuttatás, kopászat, vadászat s agarászat terére ismét, mint hajdan megjelentek, A vadászat, e vérfrissítő, kedélyt élesztő, izmokat edző s bátorságot fejtő nemés időtöltés, ismét előtérbe kezd nyomulni. Nemzetem ujlag visszatér a praservativához, melly lelki s testi erejét századokon át a világ bámulatává emelte. A nagy talizmán csekélynek látszó titkát honfiaim jobbrésze hamar felismerte. A férfiasságfej tő gazdászat irodalma mellett, igen helyesen léptetett fel a lovászat és vadászat is a magyar irodalom terére. Lóra termett a magyar, fegyverre termett e nemzet s ha a béke napjaiban lófuttatás, kopászat s vadászat lesz kedvtelése, megszokja a veszéllyel szembenézést, midőn kell. Mint, ki ez elvnek egész éltem folyamán példát mutató apostola voltam, közelebbről azon szerencsével tiszteltettem meg, hogy Hazám jelesebbjei arra szólítottak fel, miszerint Erdély régibb és ujabbkori vadászatát és vadait leírjam. E szép megbízás elfogadásával soká vonakodtam; bárba, mint e bon legöregebb és szenvedélyesebb vadásza, arra sok részben képesítve érzérn magamat, sok minden visszariasztott. Többek közt mint nem író sehol se láttam a hazai vagy külföldi irodalomban a helyes, mintát, a vadászat gyakorlati leírását, mintha minden vadászjelenetet szobatudósok férczeitek volna össze, kik a nemes kedvtelést vagy túlfeszíték vagy eltürpíték. Aztán fiatalabb koromban még megjárta volna, midőnré-