Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-02-30 / 6. szám

89 rozott vonalokban lévén egymástól felismerhető, a vadasznak felettébb nagy szolgálatot tesz az, hogy látkörén biztos nyugpontokat talál s igy határozott vonalak szerint Ítélheti meg a keresett vad fekhelyét, járását, üldözhetésének határát. A rendes táblákra osztott területen könnyebben tájékozhatja magát a vadász s igen sok esetben irányozhatja is menetét; tudván, a vetések vagy táblák mellyikén heverhet azon idő szerint nyúl, fogoly, túzok, róka stb. Az ugaron vagy takarmány-növényekkel bevetett táblán felriasztott vadnak merre és hova tartása könnyebben határozható meg a rendszerezett gazdaságföldén, mint másutt, hol derűre borúra egymást éri a gizgaz. Az érő kalászok árnyában fiadzó nyulat biztos menhelyéből rendezett gazdaságban nem zavarják ki tétova szaladozó ebek, sem szerte legelésző csordák. De épen ezért nem is fog a vetésekben annyi kárt tehetni a nyugton heverő nyúl, mint a körülcsörgetett rendezetlen földeken tanyázó, miután a határozott vonalakkal jegyzett téreket a vad is csakhamar felismervén, biztossága érzetében megmarad egy ki s bejáró útja mellett s nem gázol haszontalanul több részt olly vetésben, mellyben,nem üldöztetvén a vadászszabályok által akkor anélkül is tiltott időben — biztos menedéket tanyát bir. A takarmány termelés, vetett legelő s több efféle a vadnak kellemes üdülést okozó növények mivelése a gazda hasznával egyesíti a vadász kívánalmait. Minél többször vetünk annál többször aratunk s takarmányunk mennyiségét és sokféleségét eszközölvén, a vadász ínyére fogtunk cselekedni, ki azt szereti, mentül többször és többféle friss zöldet talál földeinken. Ezen friss zöld táplálja a vadat, de másrészt elhárítja azt olly helyekről, hol inkább kárt tehetne, az alatt mig itt ellegelész. A vadász azt szereti, minél több luezerna, lóher, répa, zöld rozs, bükköny, muhar s fűféléket talál kelni zöldelni s kasza alá kerülni földünkön, — s mi mint gazdák szívesen szemléljük rakodáinkban a sok és sokféle jó takarmányt, kövér marhát, juhot, csikót, mi ismét csak ott található, hol kikelettől késő őszig friss vetés mindig volt és van ! A dűlő utak szabályosan kijegyzett táblák között megannyi vadászpontokul lévén tekinthetők, kívánatos hogy azok be ne szántassanak; a béresnek gondja legyen arra, hogy az eke fel ne szaggassa, midőn szükségkép reá kell forognia. Itt is két érdek kívánja ezt, a gazdáé csakúgy mint a vadászé. Számba sem véve azt,hogy a külcsín ellen vétünk, ha a táblák szélén elvonuló dűlő utaink a szélső barázda rendetlen felszaggatása következtében elvesztik formájukat: de megcsorbittatván, keskenyittetvén az út, a két szélső barázda elvégre is annyira összeszorúl, hogy a szekér vagy barom, mellynek rajta kellene járni, vagy jobbra vagy balra letér a vetésre, ugarra, tarlóra, hol egyaránt több kárt tesz, mint azon parányi földecske, ha felszaggattatnék vagy épen be is vettetnék, hasznot hajtani képes lenne. A földeknek fákkal szegélyezése mindinkább divatba jő gazdáinknál, mi kétszeresen örvendetes, mert ki egyszer egy illy szépen körülültetett és fákkal diszlö gazdaságot látott, kopárnak fogja találni a fátlan vidéket. Ki ne ismerné ennek közös hasznát és bájait a gazda és vadásztársak közül!