Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-30 / 36. szám

584 is félreismerhetlenűl fel lehetett rajta s modorán találni, miről többé liale akart volna is mondani, már nem tudott. Jellemzésére egy esetet hozok fel. B. B—a egy távol esö birtokát, mintegy harmincz évvel ezelőtt, egy tehetős zsidónak haszonbérbe adván, ló, marha és más instructus fundus közt ott hagyta Virág Peti öreg czigány peczérjét is liat kopóval, lelkére kötvén a haszonbérlőnek, hogy főleg ez utolsókra kitűnő figyelmet fordítson s lehető legnagyobb kedvezményben részesitse, mert Istenben boldogúlt atyjáról szálltak reá e becses clenodiumok. A zsidó természetesen ott kezdé, hogy szép halkkal minden uri fogást, a mi fényűzésre, de nem jövedelmezésre szolgált, eltörölgetett. Legelébb is felhagyá a nagy konyhát. Ezután az öblös étteremből az avatag bútorokat és faláról a családi ősök s nagyobbszerü vadászati jelenetek képeit a ház hijjára felhordatván, a termet gabona raktárrá forditá. Az újítások nagyon bánták az öreg Petit, főleg az étterem nélkülözése, mellyhol az úri fényes ebédek alatt, tányérmosogatás közt, sok jó falat jutott részéül. Elégületlenségét nyílvánitá is minden alkalommal, de a zsidó reformjaiban hallgatva tovább baladott. A vén peczér mind békétlenebből rázta fejét, de csak tűrte. Végre a zsidó a konyha előtti ágas fáról az ebédre és vacsorára jelt adó csengetyüt levette s liogy el ne lopják, a ház hijjára felhelyezé. Minden egyebet búsan, de békével tűrt a jó Peti, azonban hogy ö azt a csengetyüt, melly látható emlékjele volt a boldog múltnak s mellynek bájhangjára hajdan száját annyiszor megnyalta , még csak ne is láthassa többé, ezt már el nem viselhette. Előszedte rozsdaette kis fegyverét, borzbörtarisznyáját, öblös kürtjét; a kopólánczokat mérgesen dobá a zsidó elé s könnyes szemekkel vőn búcsút a kastély kapujától. S a zsidónak minden marasztása, fényes Ígéretei, semmi sem birliatá öt maradásra. A múlt század utóján s a jelen elején nagyszerű vadászatokat tartottak b. Bornemisza József és Lipót, gr. Béldi Venczel, b. Bánffy Elek és János s az idősb b. Wesselényi Miklós, mind nagy birtokú tehetős urak, kik a vadászati élvet aristocratiai fényűzéssel párositák. B. Bornemisza József, korának,legszenvedélyesebb vadásza, 60 kopó, 20 pár agár s 12 kürtössel rendre bebarangolá a vécsi, görgényi és fan-