Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-30 / 36. szám

585 csali bérczeket; úgy a mezőségi lapályokat, tavakat. Sajátszerüen vadászott őszönként, mikor Abafájáról szamos-udvarhelyi szüretjére ment; a különben két napi utazást három bét alatt tevé meg, folytonosan vadászva. Tábori sátrokkal, étellel, itallal megrakott társzekerek kisérték

; a vadászok és kopók eledelét tíz rőt szamár czipelte; útjában erdőt, tövist, bozótot felkutatott. Tömérdek vadat és vízi madarat összelödözött. Télen, nyáron egyformán vadászott; vadban, időben nem válogatott. Vadászaira s kopóira gondot fordított. Vadászait zöld színű egyenruhában járatta s szigorún megkívánta a csinosságot öltözetben és fegyverben , s irányukban mindig szelid leereszkedő módja volt. Vadászaton kivül párja nélküli szelíd s béketűrő egyéniség; de ba lövészeit s agarászaít feláilítá, többé nem értett tréfát s nem tíirt hibát. A mellyik vadat szalasztott vagy bösz vad előtt hátrálni talált : kemény bánásmódban részesült. Barna tüzes arab mént lovagolt, mellynek bozontos serénye s farka a földet sepré, hatalmas „adta teremtették" közt forgószélként száguldott vele, a nyakán függő vadászkiirtböl ollykor jelhangokat rezgetve. Erélyes hadfönök sem fordíthatott volna több figyelmet ütközet rendezésére Néhány vadászatján magam is jelen voltam, utolszor 1812-ben a bándi nádon, hol a fris liavon vadászai farkasnyomot kerültek ki. A lövészek- s agarászoknak az ö módja szerinti felállítása másfél órát vett igénybe, mialatt a mérges hideg s térdig érő havon kelle dideregnünk' várva várván a tánez megindultát. Utóbb megrivalltak a kürtök minden vonalon s nem sokára a kopófalka is. Egy farkas csak frisen kiszökik a bozótból s gyorsan lohad fel az oldalon. Egy szakadás alatt guggoló peczér hangos ,haj! haj !" rikkantás közt szemközt vágja agaraival. Ezek bátran de ovatosan veszik, oldalvást párhuzamban szökdécselnek körülte, a farkas mozdulatait mindig szemmel tartva. Végre Pandúr egy hosszú kiszökéssel nyakon; Huszár pedig fülén kapja s helyből megtartják. A megijedt vad gonoszúl forgatja szemeit s vicsorgatja fogait ; de a félelem eröt vesz hatalmas erején, nem tud mozdulni s csak reszket minden tagjaiban. Bornemisza most nyílsebesen hasít oda tajtékzó ménjén s a remegő vadat buzogányával leteríti. A festői látvány alig végződik, már szágúld más vonalon, a hol egy más farkas ficzkosan szorongatja az agarakat. Az egyiknek már kikapta gyomrát, mire a társa távolról csak fanyalogva kísérgeti. „Előre Cserbuj!" . . . tele torokkal kiáltja Bornemisza. Két agarász és öt agár sar-