Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-20 / 35. szám

574 lója kificzamúlt s e baleset engem és a hü párát — melly a lávol csaholó falkát bé­nasága daczára is szerette volna követni, e törekvésünkben meggátolt. Másfél órai kemény gyalogolás után, babérjaikon pihenő vadásztársaimmal ta­nyájukon találkoztam s itt tudtam meg, hogy a fáradt róka a csomádi erdőben csak­ugyan bőrével lakolt, mi mindenesetre nem kevéssé emelte e nap érdekét s azoknak, kiket nem ért az enyéméhez hasonló baleset, nem csekély élvet okozhatott, mert a közmondás is azt tartja, hogy A vadászat, mi tűrés tagadás, Tökéletlen ha nincs rókafogás ! Gr. Keglevich Bél a Újszász. — Mint hó végével idő és föld fellágyulván, nov. 27-töl egész dec. 11-ig összesen 12-szer vadásztunk. A föld az igaz roppant mély és nehéz volt, hea­vy going mint az angol mondja, de a mig a ló hajtás közben a kopó mögött tart­hatja magát, addig nem kell a föld ellen panaszt emelni. Egy más angol közmondás ismét azt tartja : half the goodness of a horse enters by bis mouth" *) és ez a ne­héz földben valósul leginkább; íllyenkor csak a jól gyakorlott ló mehet, és jól csak akkor lehet gyakorolni, ha jól tartjuk is a lovat; mindebből tehát az a következés, hogy a ki jól nem akarja lovait tartaui, az inkább mondjon le a vadászatról De a lovak iránti gond, majd hogy el nem tévesztette fő czélomat t. i. a vadászatokról iraudó tudósítást. Tehát ezek alatt mély volt a föld és kevés kivétellel közönyös büztartás; főleg az első napokban nem igen jól ment még a mesterség; és egy, a tért illetőleg különben érdekes rókahajtás a rosz bűz miatt olly lassan baladott, liogy az est homálya miatt a györgyei nádasban fel kellett véle hagyni. Még két más ízben hajtottuk öt, de e kétszer lyukába menekült. Nálunk a róka hajtás csak mellékes sport s ezért fordittatik aránylag kevés figyelem ö kerne lyukai eltömésére, mi aztán természetesen az eredményt meghiúsítja. A rendes vadászatok, egy kettőt kivéve hol eső ért utói és megszűnt a bűz, a lehető legjobb eredménynyel örvendeztettek meg. Lovak és kopók megfeleltek kötelességüknek, és igy a megelégedés nem maradt el. Jelesebb hajtásainkból néhányat kiemelni érdemesnek tartok. Dec. 3-kán a Bruuti pusztán ugrott fel egy nyúl, mely a Bencsik majorját Megyeren egyszer körül fu­totta és innen zsinór egyenesen vitt ki a Szelei homokos erdőkbe , hol öt a kopók — mindig szünet nélkül hajtva — elfogták. 10-kén szép hajtás után, egyszerre azt tapasztaltuk, hogy két nyom volt a kopók előtt, úgy hogy midőn a falkának egy ré­sze az egyik nyomon hajtva a nyulat elfogta, Vocal nevü sebes és jó kepóuk ezektől elvált és odább hajtva pár száz lépés után egy második fáradt nyúlat fogott el. De mindezen szép hajtásokat felülmúlta a 11-ki vadászat; oly hatalmas volt a büz, milyent ez ősszel még nem tapasztaltunk és mindig úgy hajtottak a kopók, mintha szemmel követték volna a nyulat. Mindezen kedvezmények mellett még ritka nyúlra is akadtunk, mellynek futó képessége és kitártása, egy marcziusi bak nyúl vadsá­gát is homályba helyezi. Felugrott a rékási tarlókon, átment a Sós úton a Rózsásra *) Szabadon fordítva : A csikónak zab az anyja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom