Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-20 / 35. szám

575 ezen végig a Nagy Göböl járásba, innen egyenesen az újszászi szőlő előtti dohányba, mellyben egy perczet sem időzött, de átment az abonyi úton ki a kaposi szántásokra és a rékási határ előtt elfogatott. Az 50 perczig tartó hajtás kevés kivétellel tarlón és szántáson vitt végig, csak a göböl járásban lehetett rövid ideig gyepen menni; és igya távolságot és a föld nehézségét tekintve, ez a legerősebb vadászatnak nevezhető, mit az itteni kópékkal tettünk. Vastag ködbe van ismét a természet burkolva, fagyos a föld és lég, vége tehát egy időre a szép vadászidőnek ; talán még van egy kis meleg szikra a hamu alatt, melly még újból melegíthetné és felolvaszthatná új évig a föld fagyos állapotát — ha nem? majd eljö a szép tavasz, a gyönyörű lég, az erős nyulak és hajtások. És most még egy kis és talán nem időn kivüli számítást. Nemde mindig irtózunk attól, hogy lovaink láha a zöld vetésben mennyi kárt tehet, ha történetesen azon kell átszáguldanunk ? Ezen félelem birt arra, liogy az egyszeregyet elévegyem és e csiklandós kérdést megfejteni próbáljam. Kiindultam pedig azon — feltett de meg nem engedett — elvből, hogy a hova ló tapodott, ott a búza ki van veszve, mert ez legalább azon eszme, mellyet a vadászat ellenesei vagy a gazdatisztek felhasználnak, hogy mértrosz a termés —s átalánosan emlegetnek. Ezt tehát szem előtt tartva igy áll a számítás : egy hold vetés, 1200 • öl 6,220,800 négyszög hüvelyket tartalmaz. Tegyük fel, liogy egy lótaposás 16 négyszög hüvelyket fedez, ezzel a fönnebbi összeget felosztva azt találjuk, hogy 488,800 lónyom kell egy hold vetés kivágatásához - mindig feltéve természetesen, liogy a lónyom tönkre teszi a vetést. S miután egy lónak közönségesen négy lába van, tehát 122,200 ugrást kell a fönebb nevezett gonosz tett végrehajtására tennie. Ebből aztán az következik, hogy miután szintén hajtás közben minden folyó ölre esik körülbelöl négy lónyom, 30 mértíöldet és 220 ölet kell egy lónak mennie, míg a megkívántató mennyiségű taposást végben viheti, mellyel egy hold vetést megsemmisíthet. Szintén 30 lónak kellene 40 perczig egy és ugyanazon hold vetésen fel és alá vágtatni, mig fel lehetne tenni — és ezt is csak olly feltétel alatt, hogy soha más ló nyomába ne tapodjon — liogy azon a hold földön a vetésnek vége lett. Ha pedig pénzre akarjuk a lehető kárt számítani és egy hold búzaföldnek tiszta jövedelmét 30 pengő forintra azaz 1800 krra tesszük, e szerint 286 lónyom tehetne annyi kárt, a mi egy krajczárral kárpótlandó lehetne. Ezen adatelőzmények után lehete-e másnak, mint irigységnek és rosz akarattal párosúlt vadászellenszenvnek tulajdonítani a fennnevezettek jajgatását, ha történetesen zöld vetésen nyargalunk át és ez által szerintük kiszámithatlan kárt teszünk. Ha az én számítási kulcsom után az illetők elfogultság nélkül lehetnének képesek e tárgyat megvizsgálni, meg vagyok győződve, hogy rémülésük könnyen lecsillapúlna; ha t. i. egyátalában gondolataikra és fogalmaikra a józan ész hatással bírhatna. Azonban a valódi kár, mellyet a lónyom őszkor a zöld vetésben ejt, koránsem