Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-10 / 34. szám

VA Péntek, december 10. 34. SZ. Második évfolyam 1858. Vadászjelenet a Jóreményfokon Az éjet egy határszéli majorban valék töltendő. Lassan haladva közeledtem feléje, mert liárom napi utam alatt a tápliiány annyira elcsigázta lovamat, hogy kímélnem kelle azt, ha rajta tovább utazni ohajték. A tavali termés szíík volt s a boer (igy nevezik a Jóreményfokon megtelepült hollandi gyarmatost) csűreitirüléséttapasztalta, anélkül,hogy azokat újra megtölthette volna. A folyó év sem volt jobb : körülbelől ti zenegy hónap óta nem esett; még harmat sem nedvesité a végkép kiszáradt földet s a vidék moudhatlan szomorú színt öltött magára. A tövér tenyészethez szokott európai szem különben is meddőnek és sivárnak látja a jóreményfoki földet; tizenegy hónapos szárazság után azonban e látvány minden képzeletet meghaladó gyászban tűnik fel. A források kiszáradtak, a gyepnek nyoma is elenyészett, a majorok kertjeiben is alig volt látható némi halvány zöldíilet. Mindenfelé köves homokos kopárság, itt ott egy egy tengő bokorral, mellynek lombtalan ágai tűznél feketülteknek látszottak. S a néma sivatagban semmi nesz, semmi mozzanat : legfelebb egy egy bágyadt pók sétált a fövenyen, vagy egy gyík siklott a kövek közé. Az útszélen néhány szarvasmarha, nyomorú bőrrel bevont csontváz gyanánt állongott Tovább ismét egy két kiaszott ló rágicsált a bokrok 34 VER