Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-02-10 / 4. szám

1 VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Szerda február 10. SZ. Második évfolyam 1858. Zergevadászat. B. ORCZY BÉLÁTÓL. (Vege.) Fegyveremet megragadva, lemásztam most az árokba, liogy lövött zergéimet felkeressem. Háromra mindjárt reáakadtam, csak az utolsó, mellyre lőttem, húzódott az árok lejtőjén lefelé. A szürke köveken könnyen meglátható vércseppek árulták el nyomát, ezt tehát figyelemmel követtem, és egy pár ugyancsak „goromba" helyen másztam le. A mint egy fordulóhoz értem, a megsebesült zerge egy bokor alól ugrott ki s még elég erővel igyekezett odább szökni — de lövésemre összeroskadt. A hajtók már többnyire elértek a lövész sorhoz, csak nyolczan kúsztak még le a sziklafalon, egymást követve azon az ösvényen, mellyen az erős nyáj jött le. Ez borzasztó látvány! A párkányzat olly keskeny volt, hogy helyenként alig fért el a fal mellett testük szélessége, alattuk pedig rémületes meredély tátongott; sokszor csak a szirthez fogódzkodva haladhattak tovább; majd egy szirthasadékba ereszkedtek, melly innen nézve sulyirányba vezetett lefelé. Tréfás beszéd és nevetés közt végezték e széditö útat, hol minden vigyázatlan lépés, vagy lábaik alatt meginduló kö, elhárithatlan életveszélyt okozott volna. Végre szerencsésen értek le a kómezőre. Derék elszánt legények voltak ezek, kiket egyedül a tér ismerete, edzett testalkatuk, és szédelgéstől ment fejük tett képesekké illy műtétei véghez vitelére. 4