Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-01-30 / 3. szám

36 lyet erős baknak nézek. Nagyon riasztva lehettek, mert tartózkodás nélkül ereszkedtek le a sziklalépesözeteken,és csak omlott alattok a görély! A pont táján, hol az elsőket olly könnyelműen hibáztam el, állapodtak meg rövid időre; de én okulva előbbi hibámon, fenntartottam golyómat, és megvártam közelebb érkezésüket. Nem is haboztak sokáig, hanem odább indultak, de nem azon irányban, mint remélettem; mert a helyett, hogy egyenesen a bokroknak és onnan a hóomlás medrébe jönnének, bal felé fordultak, a kőfal tetejének tartva; két darab az árok felső szakadásán már át is hajtott, mig a harmadik — melly szine után is erős testűnek látszott — épen a meredély szélén állott meg. Nehéz és koczkáztatott az illy távolságra lövés, de ellenben milly szép, hasikerül! Másrészt nincs is remény, hogy közelebb érhessem, mert ha a falra felkap, ott eltűnik; ezen esélyt nem szabad elszalasztani! Jól összeszedtem tehát érzékeimet, és szorosan oda irányozva fegyveremet, lőttem; golyóm hatott, mert a bak egy iszonyú szökéssel lövésjelt adott, és a szédítő mélységbe hanyatt vágta le magát! Pár másodpercz telt el, mielőtt testének — a tán 10 ölnyi magasságból — az alsó lejtőre zuhanását meghallottam ; messzire csúszott le még a kőomláson, mig egy fenyübokor között felakadt. Sajátságos irtózat lepi el a vadászt illy borzasztó esés látására; de idővel, és ha többizben láttunk hasonlót, szinte gyönyörködünk benne. Közelebbről hangzott most már a hajtók lármája, kik az átelleni szirtgerinczen itt ott meg is jelentek s ezzel az első hajtásnak vége volt. Össze szedettem fegyvereimet s egyéb holmimat; pogyászhordóm, ki a hajtás alatt egy fenyübokor alá húzta magát s valószínűleg kényelmesen aludt, előbújt, és átvándoroltunk a második hajtás alatt elfoglalandó lövész-helyre. Átmásztam tehát az árkon és hol ennek túlsó partját legsűrűbben fedi el a henyefenyü, ott egy kiálló sziklacsúcs mellett helyet foglaltam, melly az előttem fekvő öbölre jó kilátást nyújtott s miután fegyvereimet könnyű kézügyre magam mellé helyeztem: a felmászás fáradalma s a vadászati izgatottság más vágyaknak engedvén tért, a magunkkal felhozott eleség fogyasztásához láttam; a hegyek ruganyos levegője nagyon élénkité étvágyamat s különösen megizlelteté velem a mérsékes reggelit. Egy erdész legény is most ereszkedett le egy zergeösvényen az első hajtásból jövet; hátam mögött ült le s mig a hajtásról eredeti modorában