Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-01-30 / 3. szám

35 Jobbról balról megdördültek a golyófegyverek ; vadásztársaim szorgalmatosan működtek! Ez visszaadta önérzetemet; második fegyveremet ragadtam meg és vártam a jövendőket. A hajtók zajgása tisztábban hangzott már a partokon át; a szirtfalakon folytonos kövecselés csördült; mindig több és több zerge mutatkozott; de nehéz volt őket előre nyomni, és sok maradhatott közülök a hajtók közt el, mint ezt az elűző erdészek, kik felülről a tért jól áttekinthették, a hajtás után mondák. Most jobbra fölöttem, az ott nyiló sziklatorokban hallottam köveket gördülni, elébb csendesen, aztán mindig növekedő mérvvel; innen tehát jő valami! Itt kettőzött vigyázattal kellett lennem, mert a szűk nyiláson kiugró vadat csak akkor pillanthattam meg, mikor már egészen lenn a lióomlás medrében lesz, és ennek innenső részét a part maga, mellyen ültem, fedte el; arra felé szegeztem tehát fegyveremet, hogy abban a perczben, a mint leérnek, rögtön lőhessek. A közelgő vad alól kirúgott kövek kőpatak gyanánt potyogtak le az árokba; majd ismét elcsendesedett minden, és nem hallottam semmi neszt, — ha csak nem szivem dobogását! Oh vadász-láz, ha nem gyötörnél annyira, talán biztosabban lőnék, de egy élvezettel bizonyosan szegényebb volnék! Egyszerre előttem állott a zerge, erre nem lőttem, félvén attól, hogy has nőstény lehetne; az is volt, mert a mint a fel lengő szellővel tőlem neszt kapva elillant, mindjárt nyomába a gida az árokban meg sem állva szökdelt el, tüstént utána pedig egy erősebb darab jött, melly az árokban megállott. Erre lőttem — lövésjel adása nélkül ugrott el, és a part alatt eltűnt; gördültek alatta a kövecsek, szökéseinek koppanását tovább is hallottam még — tehát ismét hibázva! Már ez baj! Szerencsémre bánatérzésre nem maradt sok időm, mert az átellenemben lévő háton két zergét láttam a henye-fenyü bokrai között felém jőni. Mind a kettő egyenlő nagyságú lehetett. A mint az első a sűrűből kibújt és az árokba ereszkedett : reá lőttem — egy magas szökést tett, összerogyott, és a mederbe gördült le. A másik a bokrok között elillant. Most már jobban éreztem magamat, és az önbizalom visszatért. Vigan folyt ezalatt fölöttem és alattam a csata, sűrűen váltakoztak társaim fegyverdurrogásai, a túlsó partokról tízszeresen visszhangozva, és a közeledő hajtók örömrivalgásaitól kisérve. Ismét zergék jönek felém! Ugyanazon a szirten, hol az első vad e hajtásban szökdelt le, látok most három darabot és köztök egyet, me-