Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-07-10 / 19. szám

316 E lapok utján, ba ez ligy élére álló főuraink egyike felkarolná ez ügyet, lehetne az öszvejövetelre helyet kitűzni, hol felkéretnének a vidék urai a megjelenésre, az egylet szabályait megvitatandók, — s nem kétlem, hogy már az idei szüretet nem kissé élénkítené e megalakult verseny. Bay Bertalan. A hazai lóversenyekről. Mért kitünö az angol minden nemzetek felett üzelmeiben ? mert sajátságos, mert eredeti; nem utánzott, néni kölcsönzött, hanem sajátságos és eredeti minden intézkedéseiben, kiállásában. Nekünk magyarokúi olly sok eredetiség, olly sok osztatlan sajátság jutott osztályrészül, miszerint minden egyéb nemzetek között felismerhető elkiilönzö jelvényekkel birunk. Maga nyelvünk és annak alkotása, Európa minden népeiétöl kikerekitetten különbözik, öltönyünk van magyar, huszárunk utánozliatlan, ugy földnépünk is egészséges, józan, eszes, fogékony, költészetében önálló, sajátságos s kitünö. Ha dolgunk jobban menne, Isten választott népe lehetnénk, a természeti tulajdonainkra özönlött áldást tekintve ! És mégis vajmi sokban, vajmi különféle dolgokban utánzókká, merő másolókká válnak az eredetiben dús egyesek ! — Mi az oka, mi lehet ennek okozója ? — Tegye kezét szivére s vallja be mindenki őszintén, úgy mint azt keblének istene sugallja, hogy többet kevesebbet bűnösek vagyunk nemzeti sajátságaink-, eredetiségünk-, épségünk ellenében! A jelen évi lóversenyek, a legörvendeteseb tanújelei gyanánt merülnek fel a lótenyésztés és nemesítés körül nagyjaink által kifejtett erélynek félreismerhetlen előmenetelre mutatván. A legdagályosabb külföldieskedö s a legelfogultabb kebelü is kénytelen bevallani, hogy hazai lónövelésünk verseny-lovakra nézve a haladás terén áll. A lóversenyek hasznosságáról és annak a lótenyésztésre való hatásáról sokan balvéleményekkel birnak, különösen azt vetvén ellen, hogy a pályára idomított lovak sem lovaglásra, sem vadászatra, legkevésbé pedig kocsiba czélszerüek, mert a hosszú és rendkívül gyors futásra idomíttatván, növeltetvén, testalkatásuk a mindennapi használatra, a közszolgálatra elíinomodott, vagy tán épen elerőtlenedett. Azt hiszik t. i., hogy a verseuyfutó lónak szikár termetűnek, vékony, hosszú, czorubtalan lábúnak, lipe könnyüségü soványnak és madárreptü járásúnak kell lennie, mi a köznapi használatban kivántató széles sziigy, csontos váll, széles far, erős czombos láb, szóval az izmos, tömör alkattal merő ellentétben áll. Az értelmesebb gazdák közül sokan illy fogalmakkal vannak eltelve s a lótenyésztés irányát látják tévesztve illy lovak,- azaz versenylovak növelésével. Azok, kik a versenylónak alkatában az erőt és rugékonyságot mellékesnek hiszik, vagy kik olly hitben vannak, hogy a versenygyepekre idomított lovak, alkatra nézve le-