Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-07-10 / 19. szám

ból vetett ágyat, belölök a réti fodormentának nem olly erős illatja lehel; ha plaidünket ráborítjuk, a legpompásabb nyugvóhelyünk leend. Azután kiülünk a kunyhó elé egy nádkévére s rágyújtván, tekintetünk a sok mindenféle vadon tévelyeg, melly előttünk a távolban repked föl s alá. Nem sokára Rohodinak sürgős „peszmetelése" veszi igénybe figyelmünket : ö estelit készít nekünk, s ez ránk nézve érdekes. Egész fris viczkándozó halakat hoz a véterböl, azokat egy tiszta gyékényen lepikkelyezi s darabolja a bográcsba paprikásnak s balászlének; az apróbb halakat utasításom szerint egy kis fanyársra tűzi, mellynek begyére , midőn már bent van, egy egész paprika hüvelyt illeszt, hogy ennek íze a belső részeket átjárja; kívülről a halnak mindkét oldalát jól bemetszi s a szeletek vágásaiba finomra aprított vöröshagymát ken. a bal mindkét ..kopótyújábá" (fej alatti üregekbe) szalonnaszeleteket illeszt, bogy a zsír felülről a rovásokba szivárogjon s a hagyma ízével együtt az egész sültet átjárja; így elkészítve s megsózva a halakat, fejjel fölfelé sorba tűzi le a földbe a később meggyújtandó tűz közelében. Az így sült bal legízletesebb mit valaha ettem, jó izüen evett belőle egy barátom is, ki elébb a vöröshagyma láttára orrát fintorgatta, mert a hagymának kellemetlen szaga sülés közben elpárolg s csak áz íze marad meg. Még mi ezen aprólékos készületeket nézzük, észre is alig vesszük, milly zaj támadt hirtelen a rét szárnyasai közt. A nap leáldozó félben van, nyugot felöl már rég lángpirosra gyúlt a felleg, a nap búcsúzni készül a földtől. A vízimadarak mind esteli tanyájokra szállnak ki és be, a hazatértek s az elmenők egymást üdvözlik, a jérczék örülnek fiaiknak s hijják baza a hímeket, ezek tudatják, hogy már sietnek vissza családjukhoz és mintha az összes madársereg a napnak ezen búcsúját meg akarná ünnepelni; nap szállatkor egyszerre megszólal minden madár, melly a réten s a rét körül lakik S támad ollvan hangverseny, minőt a világ minden művésze sem tudna előállítani. A számtalan vízibikáknak mély tompa bömbölései, mellyek egyenlő szakadozott ütemekben, de egymástól eltérő s roppant erős hangokban — kivált nyáron — olly rémületesen bőgnek a lápvadonban s a szó teljes értelmében megrázkódtatják a léget : ezen kis madarak, mellyek nem nagyobbak egy tyúknál, fújják a contr

abasst! Ebbe vegyül a tömérdek vadlibának feleselő gágogása s a vadruczák ezreinek sipítása, majd csörgéshez, majd ismét sziszegéshez hasonló, itt örvendező, amott pedig jajgató hanglejtés-