Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-01-20 / 2. szám

24 számukra! A szoros felett kiáll most az elíízö erdész, elkiáltja magát, kalapját csóválja s az elförmedt vad nyáj visszaugrik a szorosba, és egy sziklahasadékban tűnik el; az alóla kirúgott kögörélynek a szirtfokozaton végig hulló potyogása a megillanás után is még több perczig hallható — aztán az elébbi csend áll be. A hajtók valószínűleg mély szakadásba vagy völgytorokba szállottak le, mellynek meglialadási fáradalma mászó tehetségeiket nem kis mértékben veszi igénybe. Rendkívül tiszta és ruganyos itt a lég, tüdőnk olly élvezetteljesen tágul beszivásával, hogy könnyen tűrhetünk itt el annyi erőszakos testmozgást, melly alatt sík földön erösebb ember is kidőlne s milly éles lesz itt a szem és fül érzéktehetsége! A bérez tetején álló erdész árnyrajza csak kis pont gyanánt jelen meg a légkörben s hangja még is érthetöleg jut hallomásomig. Nagyobb távolságra is lőhetünk itt, mint erdőben vagy stirü bokrok közt, mert a zergét többnyire egész testével láthatjuk; tisztán kiáll az a szürke sziklák mögött, és mindehhez még az is előnykép járul, hogy csendesen, kipihenve ülünk s ha ollykor reszket is kezünk, ezt inkább a perez hevék e, mint testi kimerültség okozza, Általában lövés-távolságnak lehet ugyan nevezni azt, mellyre a zerge kampóit kivehetjük, de épen e tiszta levegőben messzebbre látunk, és sokszor, csak ha már golyónk a czél alatt csapott a köhez, vesszük észre, hogy szem mértékünk megcsalt. (Folytatása követk.) A i roffi díjagarászat dec. 19-én 1857. Motto: Az a jó agár, melly minden időben maga elfogja az első nyulat. — Nadányi. Az egylet részvényesei által a győztes agárnak kitűzött 10 arany dij Domonkos Mihály Villám, a második tétel dij gróf Szápáry Gyula Sólyom agarának lön ítélve. Ennyi lenne körülbelől, mit a lefolyt agarászat múltjáról Írhatnék, mert hiszen a főkérdés a dijak elnyerése volt. Engedjétek azonban tisztelt agarász barátim, hogy igénytelen nézeteimet a lefolyt agarászatról közölhessem. Én, mint kit a baráti felhíváson kivül egyedül a szenvedély vitt le az agarászat színterére s ki agaramat nem futtattam díjra: én érdek nélkül szólhatok mind azon eseményekről és körülményekről, mellyek e futást több oldalról — hogy úgy mondjam — árnyékolják.