Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-05-20 / 14. szám

•213 Minden úgy történt ; az ebbakterek figyelme a falu túlvégére lön irányozva, az én három kuvaszom csak álmosan dörmögött s talán azt gondolta, hadd ugasson már más is — részemről megkisérlliettem volna az udvarba hatolást , de az előre kicsinált terv olly szépen állott előttem, hogy létesítéséről nem akartam lemondani. Oh mert mi rókák nem csak merő kenyérkeresetből űzzük művészetünket, mint az ordas farkas, melly csak akkor dolgozik, ha éhes! A sövény alá lapulva ama ponton állottam lesbe , hol a kakas hajnali üdvözletét szokta volt elmondani. A várakozás unalmait részint próbaugrásokkal, részint államtani reflexiókkal íigyekeztem rövidíteni. A kellő perez bevárása biztos siker, gondolám — s mi lesállásom kényelmetlen helyzetét illeti, nekem a fegyveres béke legalább pénzembe nem kerül, mint Európának. — Végre, Kerepes felöl a szürke égen piros vonal kezdett hasadni s én ugyanekkor peczkes léptek lágy neszét haliám a sövény túlfeléröl; kakasom közelgett, felrepült a sövénykaróra, szárnyaival egyet csattogott s tán a hajnali légtől kissé fátyolzott tenorral rákezdé : hogy : „Kukuri A „kú" azonban már torkában maradt , melly torkot az én fogaim iparkodtak lehetőleg összeszorítani. A tyukhárem vitéz basája a basák halálával — strangulázva mult ki. Egyetlen merész s jól kiszámított ugrással lerántottam öt dicsősége zenithjéröl s néhány perez múlva egy nádas mocsár békái szájtátva és terpeszkedve bámulták a hamleti monolog tettleges megfejtését. E kakasreggeli után elégülten, bár némi titkos sejtelem befolyása alatt hátra hátra tekintgetve ballagtam egy csalitba. Lábaim szárazon maradása s a keleti szél üvöltése azonban csakhamar megnyugtattak, aggályaim oszlani kezdének s én egy bokor alá vonultán a rókái élet gyarlóságáról, a minket üldöző emberfaj türhetlen zsarnoki önkényéről, a velünk egy képre alkotott farkasok, hiúzok, nyusztok, menyétek s több efféle veszedelmes proletárnép communisticus irányáról s e társadalmi bajok orvoslásáról üdvös elmélkedésekbe merültem s az álmatlan éj és bő lunch után kis siestára éreztem kedvet Egyszerre, hunyorgató szempilláimat nedvesülni érzem, a szél megállt s köd bocsátkozik a gyepre. Ho hó! ez nem jó ! gondolom s e perczben távoli lódobogás üti meg fülemet; kípislantok a csalitból s im a kettős torony irányából jövet ugyancsak közelről virít már a hadizenet veres