Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-03-30 / 9. szám

138 klink is elég volt már a mulatság, mit másnap ismételni nem volt időnk. Csáki bosszankodása és levertsége leirliatlan ! Egy ismerősöm azt jegyzé meg, midőn vidra vadászatunkat elbeszélők neki, hogy ez nem úrvadászuak való mulatság, hanem inkább holmi lesipuskáshoz illő foglalatosság, ki a vidra bőrét jó drágán eladhatja. Én azonban azt tartom, hogy meg sem állhatja a szenvedélyes vadász, hogy a vadászat e nemét meg ne kisértse ott, hol vidrát sejt. Néhány • mértföldnyi térségen 150 vidra három négy hét alatt, megérdemli, hogy az ember megnézze, már csak a változatosság kedvéért is. És jól kitanított kutyákkal ép olly mulatságos lehet, mint bármelly kopózás, mert a vidra nemcsak lassan tud csúszni a szárazon gyönyörű kis lábaival, mellyek a vadásztarisznyának legszebb ékei lehetnek, hanem mint csak imént tapasztaltam, bármelly négy lábú kisebb vad módjára nagyokat szökik s vágtatva halad hosszú ideig, ha megugratják. Bár nem tagadom, hogy szokottnál nagyobb türelem, kitartás s főleg, valódi vadászszenvedély kell hozzá, mint átalában ahoz, hogy az ember semmiféle vadat ne hagyjon bántatlanúl, ha hozzá férhet. Én csak mint kivételes mulatságot akartam a vadászat e nemét megismertetni, azon előbb általam is táplált hiedelem ellenére : hogy hazánkban átalában kevés a vidra s hogy azt csak lesből, holdvilágos éjszakákon lehet megejteni. Át alános sporttá ugyan soha sem fog válhatni, valamint nem válhatik azzá a medve-, szarvas-, vagy túzokvadászat sem, de néhány kitanított kutyával mindazon kellékkel bir, mit a sporttól csak várni lehet. Az előbbi czikkemben közlöttekhez, a vidra természetéről ezeket kell még adnom : már az imént emlitém, hogy nem csak lassan járni, de sebesen futni is tud, még pedig jó sokáig. Továbbá, nem liogy két vidra egy kutyának dolgot ne adna ha szárazon találkoznak, de a 2—3 éves vidra , melly rókányi nagyságú szokott lenni, a közönséges kopót, ha egyedül van, megöli. Ennek példáját láttuk egy vadásznak jókora kopóján, niellyet csak gazdájának hirtelen megjelenése mentett meg a bizonyos haláltól; a vidra maga alá teritette s a kopó már csak bágyadtan vonított, mikor gazdája oda ért. Végre Csáki, ki e tekintetben feltilmúlkatlan tekintély, azt állította, hogy a vidra néha télen is vet kölyket, mert ő tavai januárban hozott haza két ökölnyi kis vidrát, és hogy soha sem szokott neki két kölykénél többje lenni, bár a nősténynek 4—6 csecse van. Most, mint hallom, a Tiszához közelebb vonúlt a vidrasereg, hol friss vizet és friss halat kap s viz utáni keresésében mértföldnyi útakat tett szárazon; múlt napokban legalább sok olly helyen is ejtettek vidrát, példáúl a hajdú-böszörményi határban, hol azelőtt soha sem volt s nem is ismerték. A gazda mint vadász. VISONTAITÓL. (Vége.) VI. Bizton állítjuk, hogy rendszabályaink hiányosságának tulajdonitható, ha a tilalmazott határok szűzentartása is a legnagyobb nehézségekkel jár s van eset, mi-