Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-03-30 / 9. szám

139 dun ez — miheztartási biztos szabályok hiányában — lehetlen. Bizonyitásúl példával szolgálunk. Magyarország egy legelőkelőbb főurának van egyik uradalmában egy önállóan fekvő pusztai birtoka mintegy 2000 holdas, mellynek egy része 1400 hold, mivelet alatt álló rendezett váltó gazdaság, mintegy 600 holdas része erdő. Ezen pusztai birtok, bár közel fekszik az uradalom egyéb részeihez, mindamellett magára van körülvéve egyéb — részint közbirtokossági, részint mások uradalmaival. Ezen pusztai birtok tilalmas, még pedig régi idők óta. Történt, hogy több kisvárosi vadőr e határon a vadásztilalom daczára nem egy nyálat ejtett, minek az lett következése, hogy az illető kerülő elvette fegyverét vagy az ispán elé kisérte, ki aztán az esethez mért módon tőn igazságot. Ezen esetek könnyen voltak elintézhetők, mert egyrészt a megfélemlett egyszerű s tekintélytelen állású egyének a felvigyázónak vagy ellenmondás nélkül engedelmeskedtek, vagy külsejük szerény volta miatt a kerülő bajuszos auctoritása által nyakon csípettek; azonban ellenszegülés esetére ezekkel is bajosabb leendett végezni. Történt azonban az idő folytában, hogy több lovashói álló csapat rontott a határba s ott minden tekintet nélkül hozzá látott az agarászathoz. A kerülő nem vétetett tekintetbe, egyébaránt a vadászok úri szine is imponált neki, mindamellett lelkiismeretének megnyugvást kívánván szerezni, az agarászó csapatot kalaplevéve emlékezteti a „Vadásztilalom"-táblára. Ezen eset többször fordulván elő, a kerülő hol borravalóval, hol szitkokkal lön elutasítva, mig végre az illető ispán kötelességének vélte a tilalom szentségét érvényesíteni. Kikiildé kerülőjét olly üzenettel, hogy a vadászok azonnal hagyják el a pusztát. Elhagyták. Máskor azonban az agarászat ismétlődvén, kiküld az ispán, hogy hajtsa he őket a kerülő vagy lőjjön az agarak közé. Megtörtént. A vadászok nem jöttek be, agár nem esett. Végre megsokalván az ispán a dolgot, felfegyverzi 18 béresét vasvillákkal s körülfogatja a lovasokat, midőn épen az országútról ugrattak be a pusztára. A kardhoz szokott kardtalan lovasok ellenállásra vetemedni nem kívánván, szerencsésen behajtattak. De mi lett a vége? egy vig reggeli, mellyet a felbőszült, azonban megijedett ispán szobájában az illetők elköltöttek. A vadásztörvény hiánya miatt nem tájékozhatá magát az ispán, mennyire terjed jogköre, mit kell vagy szabadjon tennie! Már most kérdjük helyesen van-e ez úgy ? Mi történt volna, ha azok ellentállanak? mi, ha törvény elé kerül a dolog? részünkről nem vagyunk képesek elképzelni, miután a vadászjogok, viszonyok és azok sérelmei, visszatorlásai s több effélék körül világos és határozott törvényeket neui ismerünk, mellyek a megszűnt ebbeli úri jogot pótolnák. Az illető hivatalos, ki elé ezen kérdés került volna, nem képzeljük mint teendett igazságot? — Hát ha még az járulna a dologhoz, hogy a tilalmazó jogai is kérdés alá jöhetnek, vagy hogy a tilalomtörők nem tartoznak a polgári törvény alá ? sth. efféle; minek egy jól szerkesztett vadászcodex mind igen szépen megfelelne s kívánatos, hogy mielébb mégis feleljen. A T-ik számban közlött czikkben a behajtott vadőr vagy vadásztilalomtörővel akként ajánlottuk az eljárást, mint az a gazdászati tilalomtörőkkel történni szokott. Kétségen kivül nem tehetünk egyebet s ezt mindaddig, mig a kölcsönös kiegyezkedés terén becsülettel megállhatunk. De a gyakorlatból tudjuk, mennyire ke-