Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-03-30 / 9. szám

137 vasfejű gémek is, egész kényelemmel fogdosták ki a halakat s a kopók is illy félig döglött hallal laktak jól, melly a kevés és sürü Uledékü vizben tovább élni nem tudott. Társaink nagy része, midőn hosszú keresés után sem akadtunk új nyomra, türelmét veszté s midőn a falun át hajtattunk, észrevétlenül elmaradozott a meleg sutnál. Négyen azonban, néhány lápmetszővel s fejszével ellátott ember és a lankadatlan Csáki kíséretében, a besztereczi vár *) környékére, a Ticezére s Hajnal erére mentünk, honnan Csákinak 18 vidrája került. Űtunkban mindenütt számtalan vidranyom s felvágott tömlők tárták bennünk ébren a reményt, hogy mi is hozunk haza vidrát. Minél leebb mentünk a Hajnal erén, annál sértetlenebb volt a hó, és a sok vidranyom úgy látszott, mintha megannyi gömbölyű sulykot búztak volna végig a havon, A vidrászkutya egy partoldalban hirtelen megáll előttünk s merőn hallgatódzik. Mi is azonnal megállottuuk, nesztelenül figyelve a kutyára, mellynek működését igazán öröm volt nézni. Első jobb lábát vizslaként felemelvén, mozdulatlanéi szegezé füleit és szemeit a tömjék oldalához lehető közel. Vidáman intettünk egymásnak csöndességet, mit most hála Isten semmi hívatlan kopó nem zavart meg. Egyszerre mérgesen a gazba harapott kutyánk és sajátszerüleg vakkantva el magát, egy perez alatt az általunk eddig nem látott tömlőbe fúrta magát. Gyorsan a lékekhez ! A part hosszában elállottunk mindössze 5 illyen léket, mellyek környéke a vidra vizével és sarával még azon frissen volt bemocskitva. Embereink fejszével egészen felvágták a tömlőt, mindkét oldalról egész a vizig. A vidrának lehetlen volt máshová mint a vizbe szöknie. Az átellenes part jegét egy ember fel s alá járva, folytonosan ütötte a fejsze fokával, hogy a vidra az ellenkező oldalon ki ne szökjék. A legfelső léknél álló puskás jelt adott, hogy az ö lékjében szörtyögött a vidra. Mozdulatlanéi lestük mindnyájan. Az én lékem közül egy kis ökörszem repkedett fel s alá a nádszárakon, olly gondtalanéi, hogy bizonyosan fatuskónak nézett. Épen mozogni kezdett a viz az én lékemben s én feszült várakozással lestem a vidra megjelenését, midőn a kis ökörszem ép a lék szájához ugrott le. Be furcsa volna, gondolám magambau, ha ökörszemet és vidrát lőnék egy lövésre, ez már csakugyan ritka eset lenne! Az ökörszem azonban elrepült s a vidra nem akart előbújni. Azon perezben szomszédom fegyvere durrant, én merőn szegezem csövemet a léknek s jó darabig várakoztam, Szomszédom nevetve hitt haza. 0 a háromszoros kudarcz bosszúságában belőtt a lékbe, midőn én még mindig vidrát lestem. Nem tudtunk eléggé csodálkozni ezen kudarezokon, midőn ismét azt vettük észre, hogy a jégnek nagyobb része alatt nincs viz, hanem levegő! És lemondva minden reményről, haza siettünk. A kutya még azonkívül 2 vidrát állott hazamentünkben, de ne*) E néven nevezik az ottaniak a jelenleg is fennálló s a lápok közt észrevétlenül és hozzáférhetlenül lappangó földerödöt, melly hajdan vár s a hagyomány szerint Zólyominak, egykor e vidéken is nagy birtokú főúrnak, titkos kéj- és menhelye volt.