Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-03-10 / 7. szám

107 illető helyeikre jutni, hol is kiki kényelme s a körülmények szerint hol ülve, hol hason fekve, hol térdelve helyezvén el magát, mindenek előtt úgy intézi dolgát, hogy a felszálló madár sem őtet,sem a már eleve felhúzott kakassal maga mellé tett fegyvert meg ne pillantsa, mert a túzok éles szeme nagy távolságból is felfedezvén minden idegen tárgyat, ettől vagy elfordul, vagy rögtön olly magasra emelkedik, hogy fegyverünk vagy el nem éri, vagy nem sok kárt tehet benne, bár különben röpte a jó fegyver lőtávolát ritkán szokta túlhaladni. Legjobb midőn az árok vagy gödör felhányt párkányán ovatosan áttekintő elsőket megindulni látjuk, egészen lebukni s bevárni, mig fejünk felett vannak, akkor is elég időnk lévén biztos lövésre. A vadászok, ha számuk engedi, vargabetű alakjára helyezkednek el. A hajtók ellenkező oldalról szintén igy állván, ezek egyike, vagy többen is, vagy, mi legjobb, egy lovas fogat lassan neki megy a csapatnak, melly ezt gyakran s többnyire lőtávolra várja be. Ha felkél, akkor neki vágtat a kocsis; az ercsi uradalombeli lovak nagyobbrészt ezt már maguktól megtévén, a csapat előre halad s lövésre kerül. Megtörténik azonban, hogy valami gyanúst vévén észre maga előtt, megfordul s a hajtók és fogatok felett repül vissza a falka. Ezen okból jó, ha hébehóba a hajtókkal — kivált szánon vagy kocsin — egy vagy két puskás is megyen, részint lövéssel riasztva őket előbbre, de többnyire, ha ügyesen, és nem gyakran történik e csel, ez alkalommal előbb ejthetnek belőlök, mint a felállított vadászok magok. így vadászgattunk a múlt hetekben s bár két nap egymásután reggel este tettünk hajtásokat, egyszer sem bírtunk lövéshez jutni, a túzokok mindig a hajtók felett csapván vissza. Mármár lemondottam a reményről, hogy — ha nem is lőhetek? legalább egy sikerült hajtást láthassak: midőn a vidék Nimródja s túzokölője P. G. kasznár hivatalos útjából visszatérve, a legközelebbi hajtás vezényletét s rendezését átvette. 0 már ez idén 13 darab közül egymaga 9-et ejtvén el, de régibb e téren szerzett tapasztalásainál fogva is, a vezényszerep méltán megillette öt. Ma is szokott szerencséje szerint-e ? vagy miért ? a legelső hajtásban csakugyan feléje repülvén a csapat, biztos lövésével egy hatalmas darabot ejtett el. A zuhanó túzok egész hófelleget vert fel s egy ölnyire maga körül tisztázá a földet. Esésükben gyakran szétrepednek, mi könnyen felfogható, miután vannak darabok, mellyek 35 fontnál többet is nyomnak. Az imént emiitett 22 fontos vala, A hajtás sikerültéhez tetemesen járultam azzal, hogy részint kíváncsiságból, már egyszer közelebbről is láthatni őket, de azért is, mert már annyiszor a hajtóknak fordultak vissza, -— a hajtöszánra ültem s midőn a csapat felkerekedett és habozva kóvályogni kezdett, egy már fordulni szándékozóra bár távolról s igy eredmény nélkül tettem kettős lövést, mi végre röptüket az elrejtett vadászok felé irányozni kényszerűé. Délután hasonló eredménnyel tettünk egy hajtást s ismét P. G. kasznár maradt a nap hőse, mert bár mindketten egy s ugyanazon túzokra lőttünk, még is a seb és vérnyomok után Ítélve, kétségem sem lehet, hogy övé a dicsőség. E hajtásban megjegyzendő, hogy egy, hajtók és puskás hiányában be nem tölthető rézsen, az itt ismét bő tapasztalását tanúsító P. G. tanácsára egy hosszában összehajtott vagy göndölitett lópokrócz tétetvén le, a csapat ezt hihetőleg leskeledő vadásznak tartá s csakugyan gondosan kikerülé, de épen ezen kitérés által felénk lövésre jönni kényszerült. Az állat?