Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-03-10 / 7. szám

103 nyában a legbensőbb barátság mellett sem tehet illy minden másnál megengedhető külömböztetést, két oknál fogva; először, mert a vadász, már akkor midőn kiindul, foglalkozásának természeténél fogva kitette magát minden kárttehetö esélynek s igy habár egyenes szándéka nem is volt kárt tenni, azt nem tennie azonban okvetlen hatalmában van. De, másodszor, a véletlen történt kár is ép úgy kár a gazdára nézve, mint a szántszándékosan elkövetett; s igy ő igen sajnálhatja ugyan a megesett vadászt, de méltányosságának legkisebb csorbítása nélkül követelhet, teljes kárpótlást. Nehogy félreértessünk, meg kell jegyeznünk, hogy a szántszándékos vagy véletlen kártétel azonosítását csak a kárpótlásra nézve kívánjuk kimondani, a mennyiben t. i. a kár mindkét esetben sértés alá tartozik, bármikép lenne az okozó különben menthető. Másik nem kevésbbé fontos körülmény is merül fel e tárgyban. Számtalanszor tétetett azon kényes kérdés vadászok között beszélgetések közben: vájjon, feltéve az előre gondolható kártételeket, kártérítésnek van-e csupán helye s elegendő-e a gazdára nézve a teljes kárpótlás avagy kereken megtagadható-e a kártétel lehetősége miatt — az illy tájak közelében való vadászás ? Az egyéni szabadság és a birtokszentség eszméi itt egymással majdnem szemközt állíttatván, az igazság kiderülésének sok akadályt gördit elébe a mindennapi tapasztalás, mellyre végre is kizárólag hivatkozni még sem lehet, pedig minden körülmény oda utal. Nagyobb világosság kedveért legyen szabad példával szolgálnunk. Egy tízezer holdas birtok tulajdonosa agarászni indulván, agarai nyulat vernek fel s azt a határon belől el nem foghatván, utána iramlanak a tilosba ugrónak, nyomban utána a vadász, ki akkor veszi magát észre, midőn már átugrott a határzsombékon s mélyen szántott friss kelésbe süppedő lovát visszatartja, midőn épen körül van már kapva az üldözött nyúl. Leszáll lováról, felveszi a vadat s látja, hogy ezen ujdon, épen eső után kelő vetésben jelentékeny kárt tett. Az ott álló keriilö rajta kapja. Elég-e már most átadni a nyulat, megfizetni a kárt s azzal haza menni — vagy még egyéb büntetés is követelhető ? Vagy, mi épen a kérdés lényege, kötelessége lett volna-e a vadásznak ez esetben a határon megállani, még akkor is, ha lovát viszszatartani képtelen — s éri-e beszámítás azon tettére nézve, hogy kárt tett, vagy megkivánhatja-e a kártszenvedett, hogy ezen időben vetése miatt az agarászat ne űzessék, mert lehető, hogy károsittatni fog ? Véleményünk szerint teljes kárpótlásnak van helye s azzal a gazdának minden igényei kielégitvék. — Másik eset. — Több ezer holdas közbirtokossági tilalmazott területen az egyik illetékes birtokos kopóval nyomoz s nyomozás közben kutyája egyik birtokos társának száraz magvas kölesébe űzött egy rókát. A ravasz róka meghurczolja a kopót kegyetlenül s olly körben jár, fut, üget stb. hogy valóságos nyomtatást visz végbe a kölesben, mig végre a hajtás esélyeit kisérő vadász maga is kénytelen a vetésbe lépni s ott valahára elejti ugyan a rókát, de igen észrevehető kárt tett, mert épen jó pásztás eső verte félóra előtt e térséget s igy léptei nyomán a legázolt növény többé fel nem állhat, mert letapadt a nedves agyagba, nem számítva a kicsépelt szemek kihullá-