Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-11-30 / 22. szám

376 hévvel utána ugráló kopók tovább száguldottak, ismét visszaugrott s e csellel megmenté bőrét. Ä ravaszság hiányát kitartással, gyorsasággal pótolja a rókakopó. Ennek tanúsága a következő eset: egy bozót kutatása alkalmával nyiffantott egy fiatal szuka, a nélkül hogy a többi kopó is vele tartott volna. Hasztalan inté a falkár, ki azt hitte, hogy tévúton jár a szuka s irgalmatlanul mérte rá az ostort. Egy szerencsétlen vágás szemen találta s ezt üregéből kirántá. A szuka a fájdalom daczára követte a vadbűzt s egészen egyedül ment a nyomon, mellyet a többi falka csak sokkal később fogott fel. Egy arra járó paraszt mondá a vadászoknak, hogy messze járnak a róka mögött s ezt csak egyetlen egy véres pofájú kopó kergeti, de ők aligha fogják ezt beérhetni. A szuka azonban maradozott s a falka hozzá csatlakozott. A rókát feszitett vadászat után csakugyan elfogták. A szegény szuka szemét ekkor, melly addig egy zsigei'cn lógott le pofájára, ollóval levágták. A rókavadászat jó sikere főkép a falka állapotától függ, ez legyen tehát a falkár különös gondjának főtárgya. Reá nézve becsület dolga, bogy a falkát jó „futható állapotban" (running condition) azaz úgy tartsa, hogy a kutyák a kitűzött czélra használhatók legyenek. Ez nem olly könnyű, minőnek első pillanatra látszik s nagy szorgalom és tapasztalás kell hozzá. A kezelési módról később szólandunk, előbb a hozzá tartozó személyzet ismertetését adván. ILI. A tökéletes falkárban sok jó tulajdonnak kell öszpontosúlnia. Állomása valóban nem sinecura. Kutyák és lovak közt kellett nevekednie s ebinasból fokonként harmadik, második, első ostorászszá s végre a rókavadászatnál legmagasabb állomásra emelkednie. A benne megkívántató képességeket és ismereteket elméletileg nem s csak gyakorlati utón lehet megszerezni, még pedig csak hosszas gyakorlat adja meg azokat. A falkárnak ép olly jól kell érteni a falkának a vadásztéren vezetését, mint otthoni kezelését. Kell, hogy minden kutyának nem csak nevét, hanem hangját, modorát s minden jó és rosz tulajdonát ismerje. Valamennyi kutya ismeri őt s szavának hangja valamennyit felvillanyozza. Idegen szeleskedő vadászok rivallhatnak a kutyákra s parancsolhatnak nekik a mit akarnak; a kutyáknak ezekre nem szabad iigyelniök, mert tökéletesen kell tudniok, hogy csak a falkár urok és parancsnokuk. Ennek ott legyen füle és szeme mindenütt s figyelmét ne kerülje el semmi. Hangjával, kürtjével és ostorával úgy kormányozza vad falkáját, mintha minden egyes kutyát zsinegen tartana. A falkártól legpontosabb helyismeret követelhető. Köröskörül több mérföldnyire ismerjen ő minden sövényt, árkot, patakot s tudja, hol vannak a legjobb átkelési pontok. A coverekben olly jártas legyen, mint saját zsebeiben. A vadászterület minden magaslatát, völgyületét, zegét zugát, útját, ösvényét könyvnélkül kell tudnia. A róka szokásait pontosan ismerje, azon cselekkel és fogásokkal együtt, mellekkel ez a kutyáktól menekszik. Ismerje továbbá a rókák kedvencz tartózkodási helyeit, rendes útjait, a pontokat, hol ezek a covert elhagyják s azokat, hol ismét besurrannak.