Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-11-30 / 22. szám

377 A falkár jó és bátor lovas legyen. Rendesen igen jó lóval levén ellátva, a leg­szélesebb ároktól s a legmagasabb sövénytől se rettenjen vissza. Csak át rajta, mert ez becsületedben áll derék vadász! Ha az ugrásban nyakadat töröd, ép úgy hivatásod betöltésében estél el, mint katona az üteg bevételénél. A vadászat sikere a jó vadásztól függ. Járatlan kontárral senki sem vadászik örömest! a derék falkárt azonban minden sportman becsüli, kivált ha szerény és udvarias, mint illik. IIa bébe korba kedve is volna valamelly előkelő szeles ifjat, ki a falka elé nyargal vagy egyéb rendetlenséget követ el, rendre utasítani, mérsékelje szavait s ezek — bár az illető nyers hangot érdemelne — szelídek legyenek. Ne­héz hivatalának ez a legnehezebb része. A vadászat bevégeztével a falkár a legrövidebb uton tér haza a falkával. A o ö nap pokoli munkájától fáradtan sem mehet nyugodni, mert a gondjára bizott növen­dékeknek reá még szükségük van. A falkár tehát nem lehet vékony dongáju nápicz ember, hanem izmos egészséges férfiúnak kell lennie, ki illy fáradalmakat kiállani képes. A falkár segédei az ostor ászok (whippers-in, piqueurs). Minden falkához kettő sőt gyakran három is szükséges. Ezeknek hasonlókép ép, erős embereknek s különösen jó lovasoknak kell lenniök. Feladatuk : a falkárt nehéz foglalatosságá­ban segíteni. A vadászat megindulásakor valamennyi eb a falkárt veszi körűi. Egy ostorász a falka élén, egy másik a falka után lovagol. Ha a falkár a kutyákkal a coverbe (rejtbe?) megy, az ostorászok ennek különböző oldalain kivűl maradnak, hogy láthassák, hol ugrik ki a róka a rejtből s nem tér-e abba vissza. IIa a kutyák nyulat vesznek fél, az ostorászoknak gondja őket a nyomról elterelni s a rejtbe visszakergetni. Ennélfogva gyakran viharként kell nyargalniok. IIa valamelly ku­tya álhangot ad, az ostorász bünteti meg. Ha a falka két rókát nyomoz, akkor a kutyák egyik részét a nyomok egyikéről a másikára kell vinniök, mi pedig a róka­kopókkal nem olly könnyű dolog. Ha a kutyák rókát találtak s űzőbe veszik, egy os­torász tüstént velük nyargal; a másik összeszedi a maradozókat, a vadbűzre viszi s követi a falkát. IIa a rejt nagy terjű, ez igen nehéz feladat. Atalában, a munka na­gyobb része e hátramaradottakra esik s ha a kutyák nyomot tévesztenek, meggyűlik az ostorászok baja. (Vége követk.) Vándorló ivadékverseny 1861. évre. Futhat minden 1858-ban született ló, az aláirás kötelez a bécsi, pesti, székes­fehérvári, pardubitzi és fóti versenyekre, 150 pft. tétel, 50 pft. bánat toties quoties Bécsben 3/, mfd., Pesten 1 mfd., Székes-Fehérváron l'/ 4 mfd. , Pardubitzban l 1 2 mfd., Fóton 2 mfd. Teher : Bécsben 92 fönt, Pesten 96 fönt, Székes-Fehérváron 100 font, Pardu­bitzban 104 fönt, Fóton 108 font, kanczának és heréltnek mindig 3 font engedve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom