Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-11-30 / 22. szám

371 A szoliiokniesyoi lovas- és gazdasági egylet 2-ik dijagarászata. A november 23-án tartott második dijagarászatra nagy számú társaság jelent meg; agár volt 12, lovas 19, ezenkívül nézők 10 kocsin. A fold fagyva, különben az idő igen jó volt. Az eredmény következő : 1 í Recsky András v. k. Jordán 1 y

a

d^sz ) ') Ifi. Recsky András sz. ny. Vadász J ' f „ , ' J J f Vadász í Recsky Miklós v. ny. Sólyom ) g í I 1 azekas Károly v. k. Sólyom I J 1 \ „ . . 1 : * ' J N > Csardas, í B. Podmaniczky Frigyes hamvas k. Csárdás ) Cgárdá

s t Fazekas Károly v. ny. Bizarr ) i 1 B. Podmaniczky Frigyes h. ny. Kisasszony *) I K;

sasszony ' J Domokos Mihály sz. ny. Szikács J . I Szathmáry László v. k. Tóbik ) Tóbik ' | Recsky András f. ny. Kedves ) 6 f Magyary Lajos f. ny. T r é fa } B o cs k o ' I Borbély Miklós v. ny. Bocskor) Csárdás Tóbik visszahuzatott. Oroszlány vadászat. „Mahouna lakói, irja Gérard az „oroszlányölő", felkérek segédemet, menteném meg őket egy oroszlánycsaládtól, melly bészállásolt náluk s nagyon visszaél a vendégi joggal. Oda érkezvén megkapám a kivánt tudósításokat s eszembe vettem azt is, hogy minden éjjel az Ued-Serf folyóra mennek inni. Legott elmenők ezen folyó partjára, s meglelém ő állati méltóságaiknak nem csak lábnyomait, hanem érkezésök és eltávozások szokott helyeit is A család számos vala; atyából, anyából cs három felserdült gyermekből állott. Tanyájuk, a bennszülöttek feladása szerint egy liozzáférlietlen erős helyen volt, mintegy fólutján a hegy oldalának. Öreg Tájeb, a helység főnöke, hozzám lépe, karon foga, s a vizszélen latható sok lábnyomra mutatván, monda : „Igen sok ez nekünk; menjünk el innen." „Azon időtájban már addig is több cjjet töltöttem én száznál egyedül és hajlék nélkül, ugy hogy csak az égboltozata volt fedél fölöttem : néha egy oroszlány barangolta mély szakadás felett üldögélve, néha az erdőkben alig ismerhető ösvényeken bogdácsolva. Találkoztam zsivány csoportokkal, találkoztam oroszlányokkal, s hála Istennek és Sz. Hubertusnak, sérelem nélkül megmenekedtem valamenynyiszer. Csupán csak hogy megtanított a tapasztalás, hogy ritkán birt megölni két golyó egy kinőtt oroszlányt; s a hányszor új táborozáshoz fogtam, mindig eszembe juta akaratom ellen is ez vagy amaz éj, mellynek bizony kissé nehezen vártam a *) Kisasszony ezen futásnál megsántulván, csak ennek tulajdonitható, hogy ke'sőbb Csárdás maradt fel.