Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-10-15 / 19. szám

329 A szint illetőleg, ez merő izlés dolga s nem lényeges dolog, kivéve ha az éghajlat­vagy a terület színe, mellyen az eb alkalmazva lesz, veendő tekintetbe. Perczig sem hiszem, hogy a kutya jóságára nézve a fehér vagy fekete, sárga vagy barna szin határozó legyen: forró égalj alatt azonban a világos szin elŐnyösebb, miután a nap kevésbé hat reá. Vadászoknak, tehát csak általános elvekről, irunk s feltesszük, hogy a házi idomításban jártasak és a kutyát a rendes vezényszavaknak, minők p. o. lapulj, keress, hozd el, vizbe, vigyázz, lassan stb.*) megértésére és fogadására tel­jesen betaniták. A vadászebnek azonban házi idomitáson kivül vadászati idomitásra is van szüksége; kell, hogy a tért bejárni, a vadat feltalálni stb. tudja; kell, hogy folyvást korlátok közt lcliesseu tartani s urához bizonyos távolságban maradjon. IIa jól van nevelve, kevés biztatással is jól végzendi dolgát. Természeti hajlamait, hogy ezek ura kívánságának megfelelők legyenek, csak igazgatni vagy korlátozni keilend. Fel­tétlen engedelmességre otthon is lehet ugyan szoktatni, de legjobb őt dicsősége me­zején lehető leghamarább gyakorlatba fogni. (Vége követk.) Vadásztáska. Két nyúl, két róka. Aszódról Podmaniczky Frigyes bárótól a következő érdekes tudósítást vettük : — „Oct. 10-én agaraimmal kiindulván, csakhamar egy nyulat fogattam. Hosszasan keresénk ezután a nélkül, hogy vadra bukkanjunk, midőn egy mélyedésbe érvén körülbelül 500 lépésnyire előttünk gyönyörű róka kelt síkra; — kutyáim tűzzel mentek neki s rövid futás után megölték. Alig haladánk ismét öt perczet, midőn egy angol mérföldnyire második róka látszott; nagy nehezen mu­tattuk be kutyáimnak, mellyek a vadat végre meglátván, azt erős és hosszas roham után beérték; a futás sebes és hosszantartó volt; a róka kemény védelem után, melly alatt egy kankutyám erős sebet kapott, lenyűgözve s megölve lőn. — Néhány perez múlva újból nyúl kelt ki, mellynek elfogatása után,két rókával s két nyúllal megra­kodtan vigan ügettünk haza. Kutyáim ez idén 61 nyulat és 2 rókát fogtak;— de majd a december és január azt fogja mondani : „de csak úgy, ha lehet." A róka mint agár. — Zabolcsmegye Szakoly oct. 1. 1857. — Szerk. ur; — A megye legszenvedélyesebb agarászainak egyike közli e sorokat, — az eset hi­telességéről jót állok. Agarászatról még nem közölhetek semmit, de ha ideje eljő, nem késendik tudósításaival **) — Gulácsi Imre. Agarászok, kik e szenvedélyt ez előtt 18 —19 évvel is élvezték, csodálkoznak, hogy néhány év óta azon helyeken, hol ezelőtt 10—14 nyulat ugrattak naponként, most 3—4 év óta, szerencse ha 3—4-et találhatnak. E nyulhiányt sokan a lefolyt néhány vizes évnek tulajdonítják; mig mások azon véleményben vannak, hogy a folytonos évenkénti agarászás által nem is csoda, hogy ennyire megkevesedtek. Ez­*) Épen most foglalkozunk egy magyar vadász műszótár összeállításával, mellynek közlését e lapok jövő évi folyamában kezdjük meg. Nagyon lekötelezne minden vadász, ki a kezeügyébe eső s a vadászat bármelly ágába vagy részletébe eső magyar vadász kifejezéseket összegyűjteni se lapok szerkesztőségének beküldeni szíveskednék. **) Mellyeket mindig szivesen s köszönettel fogad a szerk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom