Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-10-15 / 19. szám

idomitása nem olly bajos s a szabadban nem olly makacs. Ez a hidegre, amaz a melegre érzékenyebb. A setter hamarább romlik és kitanul, mint a pointer, minek oka egyedül az lehet, hogy spaniel vegyüléke lévén, ennek átalkodottságát örökli. A vadászeb szőrének színe némi fontossággal bir. A sötét szin a napsugarat jobban magába veszi mint a világos; következéskep forró égalj alá kevésbé alkalmas. Hőségben a pointer jobb a setternél, mert szőrszine világosabb, habár különben a nap sugarai könnyebben áthatnak könnyű ruháján, mint a setter vastag bundáján; mig más részt a hideget, melly a pointert megviselné, a setter alig érzi meg. Az idomítás, Francis Butler szerint, a kutya kölyökkorában mennél hamarább kezdendő meg. Szokásai ekkor vesznek irányt, tehetségei ekkor fejlődnek s engedelmességét csak ekkor lehet biztosítani. Ha idomitása csaknem kifejlettségéig maradna el, akkor megtörhető ugyan a vizsla, de nagy bajjal s annak koczkáztatásával, hogy természetének legszebb tulajdonai megsemmisülnek. Ekként mindig nehezebb lesz féken tartása s folytonos gyakorlat szükséges, melly kötelességére emlékeztesse , mig mérsékelt kora tanítással és feltétlen engedelmességre szoktatással jól nevelhető fel s midőn már egészen kifejlett is,, a vadászat bárminő nemében könnyen okúi helyes felfogású értelmisége. Az angol breaking-nek — megtörés-nek — nevezi a modort, mellyel a rosz szokásokat a vadászebekből kiverik. Magyarúl ezt kényszer-idomitásnak is lehetne nevezni, de miután a megtörés is eredeti magyar kifejezés, (p. o. a sors megtöri az embert), nincs ok, miért ne mondjuk a kényszeridomitást röviden megtörésnek. Ha az állatok több hónapon át teljes szabadságban növekedtek, a szigor gyakran elkerűlhetlenné válik, mellyel természetes önfejű nyakasságuk megtöressék. Nincs könnyebb mint a rosz szokásoknak elejét venni; de gyakran lehetlenséggel határos a kutyát azoktól elszoktatni. Egy régi angol közmondás ezt tartja : „Nehcz a vén kutyát új mesterségre tanítani;" de bármilly nehéz legyen is, erre folyvást szükség van; a tanitás azonban olly tökéletlenül történik, hogy a jól idomitott kutya ritkaság a félidomitásuak nagy seregében s a sportsmanek folyvást első rendű vadászeb hijával vannak. Az egyik szeles; a másik nem áll szilárdan; a harmadik nem hozza el a lelőtt vadat; a negyedik nem hallgat szóra; az ötödik megtépi a vadat; a hatodik nem megy vizbe; a hetedik a fenyítésre megszökik; a nyolezadik madárvagy mókus után fut; a kilenczedik a lelőtt vadat nem tudja nyomozni; a tizedik engedetlenségre hajlandó s más vadász által elcsalni engedi magát. E hibák kora idomítással és feltétlen engedelmességre szoktatással, sohasem vagy csak ritkán fordulnának elő. Legelőször is, ki jó vadászebet akar nevelni, két kölyköt szerezzen azért, hogy ha az egyik el is döglenék, a másik megmaradjon. Aztán ha az egyik jobb mint a másik; az ember a jobbat tartja meg; ha mind a kettő jó, az egyik megtéríti a másikra tett költségeket, bár Francis Butler mind a kettő megtartását ajánlja. Különösen kell ügyelni arra, bogy a kölykek jó egészséges törzsből származottak legyenek. Ki a kölykekben válogathat, a legerősebbet, legbátrabbat és legszebbet válaszsza. Mennél tüzesebb, annál jobb. A csikók közt is a legvadabb válik legjobb lóvá.