Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-09-15 / 17. szám

292 étvágya vajmi könnyen életébe kerül, ha a megmérgezett húsból jól lakik. Ennek sok példáját beszélik a vadászok. A farkas ravaszságához mérve a dolgot, még a legegyszerűbb módja a farkasfogásnak az, mit magam is leginkább alkalmafok. A juhakol körül csináltatok egy külön nád-, vagy fűzkeritést, mi körül-belől öt-hat láb magasságnyi. Kapuzat helyett három lábnyi magas nyilás van hagyva, és ennek közvetlen közelségében belől egy jó mély gödör. A kerítésen belől egy bárány van kipányvázva, mellette viz és széna táplálékul. Éjjel a bárány anyját szüntelenül ríva, az illyenkor kujtorgó és prédakereső farkas roppant távolságból meghallja, mindig közelebb jő, míg finom szaglása embert vagy ebet nem érezvén, bizton közelíti meg a kívánatos eledelt. Más esetben a farkas a nád-keritést elég erős kikaparni, hogy rést csináljon; hanem itt körülfutván a kerítést, észreveszi az alacsonyabb nyilást, és a báránynak sirása után irányozva magát, sehogysem veszi észre a gödröt, melly néha több pajtásával együtt benyeli." Végül, a túzokvadászatról írt rövidebb czikket egész terjedelmében közöljük ama reménynyel, hogy t. olvasóink közül azok is, kik a Sport-Albumnak máibirtokában vannak, e közlésben lapjaink gazdagulását fogják látni. „Csak ugy disziti hazánk tágas rónáit, legkivált délibábos alföldünket, a túzok, mint Afrika és Arabisztan sivatagait a nyargaló struez, avagy Keletindiák füves vadonát a gyönyörű cassuar. Ujabb természetbúvárok rokonsági rovat alatt ismertetik mindhármat egymásután. Túzokunk, a madárvilágnak e három legfutósbja közt azon előnynyel bir, hogy repülni tud; fölszálltakor ugyan kissé nehézkesen, de utóbbröpte folytában elég gyorsan, elég könnyeden. Egyébiránt az európai száraznak legnagyobb madara, mert egy-egy öreg him nem ritkán 30 fontot is nyom, és testhossza néha 4 lábnyira megy. Ez okból vadászok által, a nagy vadak sorában említtetik. Mint legtöbbnyire minden mezőségi madár, fűmaggal él, és a tyúkfélék szokása szerint fészket földön rak, leginkább gabona-vetés között. Párosodás idején, némellyck szerint, több jércze gyűl egy liiin köré, s annyira kifárasztják, hogy járni alig tud, mikor tehát akár kézzel is elfogható. Ha igaz, rendesen nem költ kettőnél többet: háborgattatván pedig fészke, tojásait szárnya alá szedve, vagy tán inkább szájában, biztosabb tanyára viszi, s ott kotlik azokon. Szelídíthető volna, s tán nem is ártana megkísérteni házi szárnyassá idomitását. Finom busával bőven jutalmazná meg a ráfordított vesződséget. Egyébiránt a folyam-szabályzás, tagosítás, élénkebb forgalom, népszaporodás mindinkább gyérítik a túzok számát : s jöhet idő, midőn ugy kivész honunkból faja, mint a bölényé, mellynek utolsó darabját vagy negyven év előtt ejtették el Erdélyben. A túzok szintén majd csendesebb, vadonabb vidékeket keres. Franczia- s Németországok ma már alig látnak egyet. Európában még csak nálunk tenyész és Oroszországnak terjedelmes fűvadonain. Oszszel, midőn rá vadászni szokás, az anyányi túzok társaságban él. Gyönyörű látvány, midőn tiz-húsz főnyi csapat mintegy katonai sorban sétálgat valamelly nyílt mezőn: illyenkor őket meglopni majdnem lehetetlen, mert mindannyi ugyancsak vigyáz ám. Delelgetéskor meg, midőn elülnek a bozót közé csoportban, egyet, mint a se-