Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-08-15 / 15. szám

260 az akkori kopól'alkáknak is III. Károly törvénye 1729-ben véget vetett. Százados szünet után gróf Széchenyi István fújt a tárogatóba s több barátjával Angliából jeles rókakopó-falkát hozatott, ugyanazon barátival, kiknek hazafiúi lelkesedése segítségével pár évvel később a magyar tudós társaság talpkövét tevé le. A társulatilag fenntartott kopófalkával a játéi, dallosi, megyeri puszták határain és Czenken felváltva több éven át folytak a vadászatok; mig a falka enyészetnek indulván utólsó maradványait gróf Szápáry József szerzé meg s a Bánságban helyezé el. Ezalatt Pest tájékán Fóton nagyobbszerű kopófalka keletkezett. A czikk kellemes, könnyiided sztylü irója itt alkalmat vesz, gróf Károlyi Istvánt mint a „gentleman sportsman" typusát, továbbá a gróf fóti lakát, hol „nem csupán mutogatásra felállított könyvtárral jól rendezett istállók és kopótanyák férnek meg," végre a vadásztért és vadászatokat ismertetni. — Ezen első falkát gróf Károlyi a czikk Írójának engedte át, ki azzal először Hatzfelden, azután Slavóniában gróf Pejacsevich Péternél vadászott s később e gróf is vállalkozott hasonló falka hozatalára. Ugyanez időszakban egy harmadik rókokapófalka Eszterháza vidékén herczeg Eszterházy Miklós tulajdona volt, kinek nyúlkopófalkáját erdélyiek vették át s az Erdélyben meghonosodott angol Paget ur betanitási fáradalmai után sokáig élvezték is. Báró Wenkheim Béla ezután saját nyúlkopófalkáját említi, mellyet 1840-ben hg. Lichtenstein Rudolftól vőn át s mellyel körös-ladányi lakhelyén 7 éven át legjobb sikerrel vadászott. „Nem hinné senki — írja a nemes báró — milly roppant befolyással van a kopózás a lótenyésztésre. Angolország a versenyeken kivül leginkább számtalan kopófalkáinak köszönheti, hogy annyira haladt e részben; kicsinyben itt az alföldön is tapasztalám, hogy a falka alig kezdé meg vadászatait s mindenki annál nagyobb figyelmet és szorgalmat fordított lovai tenyésztésére, nevelésére, jobban megválasztó az apalovat, ügyelt erős alkotására, vérmérsékletére, csikait kezdettől fogva jól tartá, jól szoktatá, hogy bátor legyen, jól ugorjék, bokros bolond ne legyen; most már a móneses gazda is belátja, hogy a vadászlói tulajdonokkal ellátott lónak kettős az ára és megfizettetik a reá fordított szorgalom és költség". E k. ladányin kivül még gr. Batthyány Kázmérnak Kis-Béren és Csernovics Péternek Mácsán voltak kopófalkái. Mindezek 1847 után feloszlottak s csak 1851ben alakúit ismét Csákón egy vadásztársulat, melly a kopókkal vadászatot újra megindító s mellynek példájára más vidéken is alakúltak hasonló társulatok, egy Erdélyben, egy Aradban, a harmadik felső Magyarországban Velejtén, hol gróf Andrásy Aladár még 1852-ben kis nyúlkopófalkával maga kezdé s ismerteté meg szomszédival a vadászat e nemét; a negyedik s legdíszesebb rókakopófalka pedig Fóton létezik, mellyet gróf Károlyi István Eszterházáról vett át, hol társulatilag állott fenn, de részvét hiánya miatt nem volt fenntartható. Erre nézve még egy idézetre veszünk alkalmat : „ és a fóti kennel ismét be van telepítve egy, a száraz földön úgy hiszem felül nem múlt s 120 ebből álló rókakopófalkával. Több izben tevém ott e nyáron látogatásomat s vadászembernek alig is lehet szebb látványra szert tennie, mert az egész vadászatot egy átalában minden hozzá tartozandóival együtt olly pompás