Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-08-15 / 15. szám

L V PO lv A LOVÁSZAT ÉS VADÁSZAT KÖRÉBŐL. Szombat augustus 15. 15. SZ. Első évfolyam 1857. A Waterlooi ló. Ezen elbeszélés franczía irója ama tan liive, melly azt vallja, hogy az élet eseményei elkerülhetlen titkos szálakkal függenek össze, de a véges emberi ész ezen összefüggést belátni képes nem lévén : vak esetnek, fátumnak nevezi az t. Az esetlegek illy különös találkozásának példája gyanánt beszéli el Léon Gatayes a következő történetet, melly kevéssé ismeretes bár, de azért lett dolog. E történetben a szereplök sorsára az Acacia név sajátszerű befolyást gyakorolt. A kertészek — írja Gatayes — az ákáczfának tömérdek nemét különböztetik meg. Van indiai, egyiptomi, senegali, chinai, st. domingoi, chili-i acacia, van szemérmes ákácz, mellynek levele kézérintésre behajlik s a háromszáz egyéb különbözet közt történeti emlékű a sz. ilonai acacia, melly olly sokáig vetette árnyát I. Napoleon sirjára s mellynek a szomorú füzéhez hasonlóan lefüggö ágai e magányos sirhantra borulának. A lónak, mellyet a császár Waterloonál ült, szintén Acacia volt a neve. Navarrai fajú babos szürke derék mén s legfölebb öt éves volte tűzés erőteljes, de hajlékony bájos mozdulatú állat. At és átvágtatva a véres nap mészárlásainak színhelyein, látta a skót szürkék hulláival fedett tért, a mint ezek lovasaik veres egyenruháival borzasztó vegyületben hever16