Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-08-15 / 15. szám

254 tek; mert a vitéz angol csapatot, miután ennek támadó sora a 35-ik sorezrednek négyszöget képező szuronyfalán megtört, a franczia vértesek és dzsidások végkép megsemmisíték. Később Acacia nyugtalanul kapálta a földet, látván miként rohan le Mont-Saint-Jean fennsíkjáról hógörgeteg gyanánt tiz ezer ló, az egész franczia lovasság s miként tör át minden akadályon. De a gyalogság négyszögeinek megtörése, a hat zászló és nyolczvan ágyú, melly e gyilkos rohamban zsákmányul esett, nem döntlieté el a nap sorsát; hiszen néhány órával később ugyanazon ágyúk szórtak kartácsot és halált a francziák sorai közé. Mert Grouchy nem érkezett meg; helyette Bulow hadteste jelent meg. A seregben aggasztó hirek, árulás sejtelmei terjengtek s midőn Bliicher felvonúlt, már csak menekvö ellenségen kellett győznie. E végperczben alakúit ama hősi phalanx, melly a porosz-angol hadon keresztül rontva, jobb oldalról Brüsszelbe akart, de nem birt — érni, bár a Brimswick-hadosztályt és a Nassau-dandárt áttörte. E borzasztó hadoszlop a testőrség töredékeiből lön képezve, mellyeket a száguldva vágtató Acacia lovasa gyüjtc össze. A hullákkal zsúfolt tér egy nyílásánál csonka lábú franczia katona támaszkodott félkarjára / s minden erejét megfeszítve: Éljen a császár!" kiáltással a holtak és haldoklók közé rogyott vissza. Ez, mint tudjuk, 1815 év június 18-án történt. Néhány nappal később, a Belléroplion hajóra szállva egy új Themistocles indult el, hogy ö is, mint a hires athénei, „legnagyobb s leghatalmasabb ellenségének tűzhelyéhez üljön". Mig az angol hajó a tenger hullámait szelve, a sz. ilonai foglyot mesze földre vitte, azalatt a Waterlooi csonka vitéz Pierre R. . ., ugyanaz, ki Acaciának mellette elvágtatásakor „éljen a császár!"-t kiáltott, csatatéren hagyott lábát egy fadarabbal pótolá s később Calvados megyei szülőfölde felé indult, hol Vi re nevű falucska szalmafödelű kunyhójában, mint a falú hegedűse, telepedett meg. Mi Acaciát illeti, ennek istálója nem — csak gazdája változott; de 1830-ban, egy második összetört trón egyéb forgácsaival együtt, eladóvá lön s Normandiába egy hajdani katonatiszt birtokába került. Lamartine a lovat, „királyok talapzatának" mondja s a volt testörségi-százados az évek súlya alatt fejérré vált Acaciában azonnal a becses talapzatra ismert, mellyröl a bálvány leesett, Ennek tiszteletére vette meg a császár utolsó osa falovát. Ugyanez időben a Waterlooi csonka tiz mérföldnyi körületben vala-