Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-05-30 / 10. szám

162 gött pénzért mutogatnak, mint ama tán világhirü művészi remekek iránt, mellyek közszemlére folyvást ki vannak téve. De nehogy untató kezdjek lenni bevezetésemmel, átugrom fortélyaim egész csodaszerü történetét, mellyek utján mult évi november végén ezélhoz juték. Igaz, hogy ügyekezetemben a szerencse is kedvezett, mert megismerkedem egy csal tó birtokosával, ki maga kezelte üzletét, s igy minden ő tőle függött. Valamelly aristocrata csaltavát ugyan soha sem lett volna szerencsém láthatni, mert az ottani egyetlen ember, ki mint kezelő e helyekre jár, annyira telve van babonával, s olly féltékeny monopoljára, hogy még maga az úr és tulajdonos sem képes őt rábírni avagy kényszeríteni, miként csak őt egyedül is bocsássa be. Miután tehát egy illy kisebbszerü intézet tulajdonosa— ki mellesleg igen felvilágosult ember volt — ünnepélyes eskümet s becsületszavamat vette, hogy karját el nem bocsátom, nem láttatom, nem hallattom, nem szagoltatom magam, hogy nem köhintek s nem tüszszentek stb. nagy elővigyázattal siklottunk nesztelenül a bokrok és káka között egész a tó szentélyeig, magunk előtt átlyuggatott plébedényben darabka meggyújtott gyeptőzeget hordozva, mint legjobb szert, melly a tó lakóinál az emberközelség megszagol hatásának elejét veszi. Mit utamban láttam, valóban bámulatra ragadott. Már mérföldnyire a„Decoy-man*) lakától a polgárisodás minden nyoma s hangja eltűnt. Sűrű nehéz köd függött az alacsony bokrozats a kákaerdő beláthatlan szuronytömege felett , melly a szomorú lapály minden irányában a ködlepte bizonytalan távollal olvadott össze. Némán osontunk a hallgatag ösvényeken, mellyek süppedő alapon kanyarogtak tova a sás között, utánunk egy Ínséges, bámulatos néma ebpéldány kullogott. A lég legparányibb mozzanata is hangos, selyemszerüen éles suhogást idézett elő a sás között, melly nem sokára mint sűrű mereven fal állott előttünk, — a hatágú csillag alakú tavat mindenünnen körítve s minden kilátás és zörej ellen védve. Távolabbi környezetek más bozót és sűrűségek által zárnak el legalább is másfél angol mérföldnyi távolságról mindenféle támadható neszt. E környezetnek tehát mesterségesen elkülönzött s vadon állapotba helyezett térségnek kell lenni, tetemes távolságra elkülönözve az emberek neszes üzleteitől. E körülmény az efféle intézményeket olly országban, hol minden talpalatnyi tér már szűkké s ezért fölötte drágává vált, mindinkább költségesebbé .» ritkábbá teszi. E tavak, tulajdonosuk anyagi erejéhez mérve, különféle nagyságúak. A mellyet látnom a sors engede, körülbelül három holdnyi nagyságú volt, hat szabályosan szétágazó sugárral (pipes). IIa e tavat madárláttávolból néznők, alakja hat águ csillaghoz, vagy hatlábu pókhoz hasonlitna. Minden sugár gömbölyűén boltozott sötét csatornába végződik, hol a becsalt szárnyas vizi vadat láthatlan kezek nesztelenül ragadják és fogják meg s 2 — 3 talléron adják el. — A torkolatuknál 18 lábnyi széles, de a csatorna födött boltja felé mindinkább keskenyedő sugarak a delej tő hat főiránya szerint helyez vék, hogy mindenkor azt lehessen használni, mellynek a szél ellenében fuj — s igy az „egyetlen" ember szagát is elsodorja. Szélcsend alkalmával égő gyeptőzeget használnak az emberszag eloszlatására, melly ellen a *) Decoy-man , csaltó-felügyclő — avagy olly birtokos, ki maga kezeli azt.