Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-09 / 49. szám

C S A R N O K.

Apróságok.

Vékony Gáspár barátunk tetőtől-talpig- becsületes ember, de soha életében nem volt szerencséje. Pechvogel volt, mint mondani szokás, teljes életében.

Végig próbált már vagy kilencz pályát, sehol sem boldogult.

Volt írnok, díjnok. gyakornok, többféle jelölt, segéd és alkalmazott: semmire sem mehetett.

Elkeseredésében aztán utoljára beállt magánhivatalnoknak egy fakereskedő czóghez.

ígéri, hogy pontos és szorgalmas lesz, amint annak rendje hozza magával.

— Ne búsuljon barátom, szólt a főnök megveregetve a vállát. Csak legyen buzgó és szorgalmas, akkor aztán akár meg is halhat nálam.

*

* *

Nagy biczegve, sok sóhajtás között egy sánta felebarátunk oda érkezik az orvoshoz.

Elmondta baját, kimagyarázza sántasága okát, s aggódva várja, mit mond az orvos.

Az orvos azonban hosszasan elgondolkozik/s végre ezen kérdést intézi a páczienshez:

— Aztán, mondja csak barátom, mindig sántít ön?

— Nem én, kérem alásan, felelt , a kérdezett, csak mikor járok.

Jól ment a sora valamikor Gömbölyű Józsi bátyánknak. Meg is látszott a termetén.

De később elhagyta őt az étvágy, fogyni kezdett.

Mikor aztán olykor el-elgondolkozottt az egykori szép idők s lakomák felett, búsan sóhajtott fel:

— Az étvágy a legháladatlanabb valami a világon. Mennél többet teszünk érette, annál hamarább elhagy bennünket.

*

vr *

Legények érkeztek a kocsmába, duhaj legények.

Nehezen voltak egy véleményen, mert már alig néhány perez múlva heves disputa támadt közöttük. Különösen ketten nagyon szenvedélyesen hadonáztak egymás irányában.

Szó szó után, fenyegetés fenyegetés után: végre egész gorombán kezdtek argumentálni, verekedni.

A pinezér csak nézi egy darabig, aztán oda szól a verekedő párhoz :

— Tessék sietni, mert mindjárt hozom a gulyást.

*

% *

Egy szabó, ki a báró úr ő méltóságának ruhát készitett. imigyen elmélkedik :

— Már most nem tudom, vájjon a báró úrnak drágábban számitsam-e fel a ruhát, mivelhogy fizetni úgysem fog, — avagy pedig olcsóbban, nehogy olyan sokat veszítsek . . .

*

Vadászok gyűltek egybe az erdei lakban, pihenőre, egy-két kvaterkára.

Hivatásos és nem hivatásos vadászok voltak s vicczelődtek egymással.- Nem értem, szólt az egyik gúnyolódó kollégájához, hogy merészel ön fölöttem gúnyolódni! Hiszen ön még sohasem talált.

— Igaz, vágott vissza a másik, de csakhogy én előlem legalább elfutnak a nyúlak.

—újvárosi és vidéki hírek.

Nagylelkű adomány. Dr. Schuster Constantin püspökünk Ő exciája nagylelkűségének, a közügyek iránti meleg érdeklődésének, városunk polgársága iránti szeretetének fényes tanújelét adta ismét. Az újonnan alakult » Váczi Katholikus Körnek« berendezésre és a megalakulással járó költségekre 500 frtot adományozott. Ezen legújabb kegyes adományával ismételten mély hálára kötelezte katholikus vallású polgártársainkat; mert lehetővé tette, hogy közös otthonukat úgy rendezhessék be, hogy ott magukat valóban jól érezhessék s annál sikeresebben munkálkodhassanak azon magasztos eszmék terjesztésén, melyeket a Körnek immár kibontott zászlajára írtak.

= Egyházmegyei hírek. Márk Balázs czeg- lédi káplán Félegyházára az új plébániához, innen Possár Endre Gzeglédre helyeztettek át kápláni minőségben.

= A ..váczi kath. kör“ javára. Városunkba költözött nem régen Fekete Tamás czimzetes kanonok, kiérdemült törteli plébános, hogy itt szülőhelyén pihenje ki 53 éves lelkészi működésének fáradalmait. A „váczi Kath. Kör“ tekintve azon meleg érdeklődést. melylyel azt már keletkezésében felkarolta, elnökéül választotta. Mihelyt ő a püspük Ő nagyméltóságának fenndicsért adományáról értesült, ugyanazon czélra 300 frtot bocsátott a Kör berendezésével megbízott bizottság rendelkezésére. Mi — kik a közügy szolgálatában a jótetteknek örülünk —- a legméltóbb hálával s elismeréssel regisztráljuk a nagylelkű adományt.

= Uj tanító. A kőkapu melletti elemi iskolánál MUnkó István tanítónak a siketnémák intézetéhez történt átlépése következtében megüresedett tanítói állomásra ifj. Jankovics Ernő lett alkalmazva, ki az I. fiú-osztály vezetését vette át.

— Köszönet. A sz. Vincze egylet czéljaira újabban befolyt a perselyekben : Chobot Ferencz papnöv. aligazgató lakásán 12 frt 98 kr., Velzer János kávéházában 3 frt 58 kr., özv. Győry Károlyné kávémérésében 2 frt 90 kr., özv. Pertzián G.-né kereskedésében 96 kr.. a Csillag szállodában (Szadovszky L.) 69 kr., Papp István kávéházában 9 kr. Mely kegyes adományokért hálás köszönetét mond az Egylet elnöksége.

= A váczi nőegylet farsangi bálja jövő év február hó 2-án lesz megtartva a Curia szálló nagytermében. A választmány már most kezdett a bál előkészületeihez, hogy sikere teljes legyen.

= Kaszinó estélyek. A váczi kaszinó szerdai estélyeit a jövő farsangon is megtartja. Az első estély január hó 9-én lesz. Külön meghívókat a kaszinó nem bocsát ki. Az estélyeken az egyleti tagok családjai és azok vendégei vehetnek részt.

— A müpártolók lakomája. A műpártolók múlt szombaton a műkedvelők tiszteletére a „Curia“ kistermében lakomát rendeztek. Járta a pohárköszöntő de még nótára is gyújtottak. Dászkál Henriette k. a. Púp van Vinkléből egy gyönyörű áriát énekelt, mit a kör elnöke kellemes csengésű bariton hangjával folytatott. De még az alelnök is rákezdte. Egy régi kántordalt énekelt. Az járta hogy:

Sógor ez a jó bor.

Jó bor ugy-e sógor ?

Kóstolja meg sógor,

Ez ám csak a jó bor Jó bor ugy-e sógor.

Szemeik villogtak, kezeiket a korcsmáros felé emelték, hogy be ne ereszsze a zajongókat.

A korcsmáros remegett, mint a nyárfa-levél. A boros üvegek kiestek kezéből, egyik szobából a másikba futott, mintha földrengéstől tartana.-— Menjünk be — kiáltott Biró István, kinek szekere e pillanatban ért a csárda elé.

— Bort! — kiáltottak mindnyájan.

A korcsmáros lassan a szekerek elé sompolygott.

— Az Istenre kérem kendteket — sugá halkan, be ne jöjjenek kendtek, mert itt mindjárt istenítélet lesz.

— Mi. hogy be ne menjünk ? — orditotta a kurátor. Hát Vári András itt az úr?

És leugrott a szekérről. Vad haraggal indult az ajtónak, de az be volt zárva.

Olaj a tűzre!

Egy pillanat s tiz ember ugrik oda. Ki vállával, ki öklével, ki lábával megy az ajtónak. Feszíteni kezdették.

Az ajtó recsegve zúzódott össze.

Mint midőn az égboltozat egyszerre és iszonyúan kitör s a kavargó szél felforgatja a mit útjában talál: olyan félemletes jelenet következett most. Ember emberre rohant s megkezdődött az a borzasztó harcz, melyben eszét veszti az ember, megvakul, a ki eddig látott. A korcsma padozatán már piroslik az embervér. a bezúzott fejek, el (ékteleni tett arezok borzalmas látványt nyújtottak. A ki elszabadulhatott, nem azért rohant ki, hogy fusson a veszedelem elől, hanem, hogy a szekerekbe dugott botokat előkerithesse s aztán ismét vakon rohanjon a halálba.

Mikor az éjfél megérkezett ... a szomorú csábinak vége lett. Három halott feküdt a korcsma pitvarában és sebesültek vonaglottak az országút szélein. Az ut pora nem volt olyan szomjas, hogy magába szíjjá a tócsában folyó vért. Vári András fején mély sebek tátonglak. Bíró István kurátor uram homlokáról csurgóit a vér.

Mintha az ég is megborzadt volna e látványtól — eltakarta vidám arczát. A csillagok a fellegekbe bújtak . . . lassú morajjal dörgött az ég, mintha csak haragját akarta volna mutatni.

A korcsmáros, szegény Iczig zsidó alig mert kibújni az ágy alól, a hova az istenítélet elől menekült.

Galambfalva borzasztó napra virradt. Alig volt ház, melynek meg ne volt volna szomorú áldozata. Az asszonyok, gyermekek sírva jártak a falu utczájan. Az egész község olyan volt, mint egy csatatér.

Az öreg papnak szemei könyben úsztak a csapás látására; de nem vesztette el lélekérősségét. Ilázról- házra járt. Vigasztalta, erősítette a szenvedőket!

De csakhamar megjelentek — a csendőrök is. A törvény kereste a bűnösöket. Vári Andrást és Biró István kurátor uramékat vitték magukkal első sorban.

Mint a hogy kisérik a koporsót siránkozva, jajgatva : úgy kisérte a szerencsétlen embereket a falu népe.

íme a nép sorsa ! A népé kedves magyarom, mely nem hallgat az okos, jóakaró szóra!

III.

Hosszú kínos várakozás után, végre a szerencsétlenül járt emberek sorsa is dűlőre fordult. A verekedésben részt vettek közül sokakat elitéit a törvény, de legsúlyosabban bűnhődött a két kortes: Vári András és Biró István.

Szegény asszony feleségük elmentek könyörögni, rimánkodni mindenkihez, a kitől csak segedelmet remélhettek. Még a képviselő úrhoz is felmentek.

Be sem bocsátották őket !

A törvény megtette kötelességét. Vári András, Biró István és társai hosszú időre búcsút vettek a békés tűzhelytől, kiszakadtak a boldog családi körből, hol eddig olyan megelégedetten éltek. Levetették a becsületes gazdaruhát s felvették a szomorú raböltönyt. Elvesztették a szabadságol, a polgár legnagyobb kincsét és kínzó lelkiismeretiéi viselték a rabságot.

De már azt nem hagyták szó nélkül. B. Sándor hamarjában vissza nótázott hogy :

Szép asszonynak jónak.

Jó járatú lónak,

Kár megöregedni.

Alig, hogy kivágta az utolsó strófát, dübörgés hallatszott a lépcsőn, czigányok szállinkóztak felfelé. Először a prímás, utána a kontrás és a czimbalmos leghátul a bőgős. Mindjárt rá is kezdték, keservesen húzták hogy:

Magasan repül a daru

Szépen szól.

Majd rá vigabbat. No erre már rakni kezdte a fiatalság, de még az örege is, s ki tudja meddig tart„ ha az óra-mutató nem figyelmezteti a mulatókat, hogy éjfél van, megkezdődött az ádvent, nem illik tovább mulatni. A szép mulatság újabb bizonyitéka annak, hogy a műpártolók az egymássali érintkezésben megtudják őrizni a családias jelleget.

= A horgany lemezgyárnál az építési munkálatok legnagyobb részt már be vannak fejezve. Perl főmérnök, ki a felügyelettel volt megbízva, már visszautazott ; télen át a belső berendezésen dolgoznak.

= A műpártolók köre f. hó 6-án tartott választmányi gyűlésén elhatározta, hogy Szilveszter estélyt tart és január folyamában a Rákosy-féle sziniis- kola hozzá vonásával ismét szinelőadást rendez. Színre kerül a „Rip van Vinkle“ czimű operette.

— A Pokol csárdái artézi kút ügye. To- manóczy nachodi kútfúró értesíti a Pokol csárda tul- lajdonosát, hogy a tótfalusi szigetrészen könnyen lehet hőforráshoz jutni. A Vértesek formácziója Váczcza- szemközt ugyanaz, a mi Margit szigeten. Á hőforrások valószínűleg kén-vegyalkatúak.

= Messze földre! Lorettába (Olaszország) a tegnapi Mária-ünnepre városunkból is többen elutaztak. Budapestről szerdán este indultak tovább, s ha a Horvátországban előfordult hózivatarok és a tenger- erős hullámzása meg nem akasztotta az útjokat, ma már Lorettóban vannak. Hallomás szerint 10—12 nap múlva jönnek vissza.

= Merénylet áldozata. Kosdon néhány hét előtt Pál Kálmán erdőőrt meglőtte a haragosa. Az életveszélyesen megsebesített ember hosszú szenvedés után most csütörtökön halt meg az irgalmasok kórházában.

— Zsebmetszök, Ismételten előfordult a hetivásárokon újabb időben, hogy egyes vigyázatlanok zsebéből kisebb-nagyobb mennyiségű pénz eltűnt. E szerint nem lesz fölösleges egy kis vigyázat!

= Mácsán pár nap előtt késő éjjeli órában Godó Ferencz tabáni házába rablók törtek be az ablakon. A szobából 20 vánkost, 3 dunyhát s minden alsó és felső ruhaneműt, valamint a láda fenekéről 500 frtnyi készpénzt vittek el. — A rablókat erősen nyomozzák a csendőrök, de még eddig sikertelenül.

— Iparművészeti kiállítás. Az országos ipar- művészeti muzeum karácsonyi kiállítására nagyban folynak az előkészületek. A tárgyakat, melyek szép számban érkeznek, a múzeumnak Andrássy-úti termeiben rendezik el. A kiállítást decz. hó 8-án nyitják meg.

= Domouyban, mint aszódi levelezőnk Írja, nagy rémületet okozott a napokban egy Veszett kutya, mig végre hosszú kergetés után sikerült leütni. Megmart Ikladon egy nyolez éves fiút, Domonyban pedig egy hét évest. A megmart fiúkat azonnal gyógykezelés alá vették.

= Furfangos csaló. Nehány hónap előtt bizonyos Kőim Adolf miután jól felszerelte magát hamis okmányokkal, országos körútra indult, hogy könyör- adományokat gyűjtsön a siketnémák váczi intézete javára. Nagyobb hatás kedvéért a szélhámos siketnémának tetette magát, s már jó nagy summát sikerült összeharácsolnia, amikor, a hitelbanknál járva egyszerre

Hónapok múltak ez események után.

Vasárnap volt. Délutáni istenitisztelet illán az öreg pap szomorúan üldögélt egy hársfa alatt.

Vári András fia — a Gyurka legény félénken közeledett felé.

— Voltál-e már édes apádat meglátogatni ? — szólott az öreg pap megelőzve a legény köszönését.

— Az ünnepen — felelt Gyurka eifogódva.

Néma csend követte szavait.

— Szegény apám — folytató zokogva, milyen szomorú ünnepe volt.

— Jó az Isten édes fiam — vigasztalta a tisztelendő úr, csak megsegít bennünket.

— Hej ! hosszú és nehéz idő az — folytató a fin és nagyot sóhajtott, mintha szivét szakgatta volna a nagy fájdalom. Mintha mondani akart volna valamit, a mire szavakat nem birt találni.

— Szólj gyermekem — biztatta az ősz ember, neked valami mondani valód van.

— Ha meghallgatna tisztelendő atyám.

— Mint édes szülődnek, mint lelki — atyádnak! oly őszintén, igazán beszélhetsz nekem.

Gyurka kivette kendőjét és megtörté könyben úszó szemeit.

Aztán leült a tisztelendő úr mellé és imigyen beszélt :

— Nagyasszonykor lesz öt esztendeje, hogy én Biró Juliskának hűséget fogadtam. Esküvőre is vittem volna már, ha ez a szerencsétlenség meg nem látogatja falunkat.

Most, hogy édesapánkat kiragadták családunkból, a mi sorsunk nagyon siralmas lett. A Juliskáék gazdasága is pusztuló félben van, a miénk is vész . . . csak a jó Isten tudja mi lesz belőlünk ? Azt gondoltam hát, hogy ha az Isten is úgy akarja, lennénk mi már egymásé. A fiskus úrral beszéltem. Azt mon- dotja, hogy elmehetünk mi szegény, szerencsétlen apánkhoz. Hátha megbékélnének ők is, ha látnák, mint szeretjük egymást . . .

I