Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-01 / 26. szám

(1

V

is

k

k

a

d

u

k

b

li

1;

j'

h

1

r

i

l

1

l

1

\

i

1

]

Felhívás előfizetésre.

Az uj évnegyed beálltával tisztelettel kérjük m. t. előfizetőinket, hogy az előfizetést megújítani szíveskedjenek s lapunkat ismerőseik körében terjeszteni kegyeskedjenek, mert csak tömeges előfizetés mellett tarthatjuk fenn lapunkat továbbra is.

Hátralékos előfizetőinket pedig kérjük, hogy tartozásaikat mielőbb beküldeni ne terheltessenek.

A » Váczi Közlöny« előfizetési ára a július—szeptemberi évnegyedre . . t írt 50 kr.

Helybeliek a" lapkihordónál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek pedig postautalványon eszközölhetik legczélszerübben az előfizetést.

A „Váczi Közlöny“

szerkesztősége és kiadóhivatala.

Rákosi Szidi szinésziskolájának előadásai.

Városunk közönségét általában azzal vádolják, j hogy a szinielőadások iránt közönynyel viseltetik. Alap- j talanul. íme a három examen számba menő előadást | oly tisztességes fizető közönség látogatta, a milyennel i bármely elsőbb rangú vidéki színtársulat is megelé- i gednék. i

Ez eredményben a műpártolók körének jelenté- j kény s méltánylandó része van !

Nagyon sok jó indulat kell ahhoz, hogy színész- j iskolai előadásokon fizető közönség jól mulasson. A i szülők, rokonok, jó barátok vannak hivatva erre, hogy övéiknek szárnypróbálgatásain gyönyörködjenek — az ingyenes előadásokon.

Nincs dolgunk most bevégzett művészekkel, azért a részletekbe bocsátkozni a közreműködők érdekében nem tartjuk előnyösnek. Csupán általában megjegyezzük, hogy kiváló tehetségnek ismerjük el Csetényi Juliskát, Raskai Emíliát és Borsos Kamillát a drámai szakmában ; az énekes nők közül pedig Ledofszky Gizellát és Dászkál Henriettet. A többi nagyon czérna- j szálvékony hanggal bir, várjunk még, mig megerősödnek mind énektudásban, mind pedig a játék művészetében ; és minthogy szívesebben szeretünk valakiről jót mint rosszat Írni, nyomban konstatáljuk, hogy mindazért, a mit a növendékektől még látnunk és hallanunk kellett volna, bőven kárpótolta a közreműködött Rákosi Szidi, Mihályffy Károly és Somló Sándor nemzeti színházi tagok, valamint Raskó Géza művészete.

Kimutatás

amaz adományokról melyek a szegénysorsú tanköteles siketnémák oktatási czéljaira f. é.

május 8-ikától junius 8-áig befolytak.

Floch Reyhersberg Henrik lovag, jogtudor s kir. pénzügyi tanácsos 100 frt, Lukács János öttevényi plébános gyűjtése 25 frt, a bpesti V. kér. kir. kát. fő- j gimnázium igazgatójának gyűjtése 10 frt, Hódmező- j Vásárhely tanácsa 10 frt. Gindrich J. a váczi henger- j malom igazgatója G frt, Abauj-Torna megye alispánja i

5 frt 70 kr., Nagy Zachariás kartali plébános 3 frt, Bra- xatorisz Márton szeniczi evang. lelkész 3 frt, Posch Frigyes levéli evang. lelkész 3 frt, Schrenker Endre borsos berinkei plébános 3 frt, dr. Fehér Gyula esz- í tergorni plébános s népiskolai igazgató 3 frt; Bohus ' Károly franfeldi evang, lelkész 2 frt, Sztheló János j eperjesi evang. lelkész 1 frt, dr. Melczer Gyula acsai evang. esperes 1 frt, a sopron-medgyesi evang. lelkész

1 frt, a késmárki evang. lelkész 1 frt, Bobik Gusztáv merczifalvi plébános 1 frt, Venczell Ede miskolezi r. kát. káplán 1 frt, Bándi Endre lévai evang. lelkész 50 kr. A siketnémák és hozzátartozók: Oros Kálmán, Szatmáry Kálmán, Káldor Gyula, Petrovics Antal gyűjtései 45 frt, Fűrész Ilona Miskolcz 10 frt, Popovics Jenő Munkács 6 frt 15 kr., Özv. Takács Sándorné Meszlen 6 frt, Borbély Sándor gyűjtése 5 frt 31 kr., Kubik Irén Székes-Fehérvár 5 frt, Chrien Ádámné Selmecz 3 frt, Kohót József Heves 3 frt, Erber István Komárom 2 frt, Tóth Ferencz Fürje 1 frt, Szeelig ! György Újpest 1 frt, Összesen : 267 frt 66 kr, mit a í „Váczi közlöny“ f. év május 13-iki számában kimu- I tatott 3274 frt 79 krhoz adva, végösszegül kapunk ; 3542 frt 45 krt. Ezen most kapott összegből levonva j a következő kiadási tételeket: Katz Jakab és Klein I Manó 5—5—10 frtnyi segélyt Bazsó Jánosnak egy csizmafejelést, 2 frt 50 kr; Huber Györgynek egy fejelést és boritásos talpalást, 3 frt; 6 drb szegény bejáró növendékeknek ajándékozott intézeti sipka árát,

6 irtot; és 3 krnyi postakiadást; továbbá az egy segéd tanerő jutalmazására fordított 100 irtot és a „Váczi Közlöny“ f. é. april. 8 diki számában kimutatott 1080 frtnyi ösztöndíjakat, összesen : 1201 frt. 53 krt, marad jövő évre egyenlegül: 2340 frt 93 kr.

Mely kegyes adományokért a szegénysorsu tanköteles siketnémák nevében hálás köszönetét mond.

Váczon, 1894. junius 8-án.

Pivár Ignácz, s. k.

kegyesrendi áldozópap, a siketnémák váczi kir. orsz. intézetének igazgatója.

Apróságok.

„Es mégis mozog a föld“ . . . akarom mondani a váczi műpártolók köre.

Megmutatta a mull heti hangversenynyel, hogy lehet itt is teremteni egy kis nemes élvezetet, szórakozást, ha - akarjak.

Elhívtuk a budai dalárdistákat s azok szívesen jöttek s minket egy perezre felvillanyoztak ősi letbar- giánkból.

*

* *

Hogy eljöttek, ebben a főérdem, úgy hiszem, Lexi barátunké, ki pályanyertes darabot szerzett nekik s ezzel szülővárosához édesgette őket. Kalapot emelek ezért előtte.

*

* *

Végig hallgattuk a budaiak művészi énekét, lelkünk nemes élvezettel gyönyörködött dalaik bájos összhangjában, szivünk örült s örömünkben tapsoltunk.

De meg is érdemelték ők, mert a legszebb zene: az emberi hang — produktumait oly páratlan tökély- lyel adták elő, hogy ahhoz kritika egyáltalában nem fér.

*

fi< fic

Eljöttek ők, talán nemcsak azért, hogy minket mulattassanak, hanem hogy megtanítsanak bennünket arra, miszerint összetartás- és kitartással mily szép eredményt lehet elérni.

Vájjon gondoltak-e erre azok, kik tagjai voltak a már több Ízben jobblétre szenderült dalárdánknak?

*

*

Ha igen, úgy csak rajta, fogjanak hozzá újúlt erővel, álljanak össze ismét és műveljék a szivet-lel- ket nemesítő éneket s mi nem fogunk késni az elismerés babérjával adózni nekik.-fi

fiCsak egyet ajánlok még figyelmökbe, ne' feledjék az egykori dalkör jeligéjét: „Egyetértés és kitartás biztosítja a sikert!“

Au cun.

CSARNOK.

IIS. Napoleon bosszúja.

— Történeti elbeszélés. —

Közli: C sik Sándor,

A délatlanti Oczeán közepén Európa és Afrika partja közt fekszik egy sziklasziget. Vulkánikus erő által a tenger mélységéből mintegy kiemelve oly hatást gyakorol a nézőre, mintha egy óriási bárkát látna maga előtt.

A minden növényzet nélküli szürke falak, mély hasadékokkal, kopár szirtjeikkel borzalmat gerjesztenek. Elhagyott ott minden, egyetlen fa vagy bokor sem nyújt a tenger felől változatosságot. Csak a sziget belsejében van zöldelő pázsit, van változó kép.

Ez szent Ilona szigete. Ide volt száműzve korának legnagyobb embere, kinek koronás fők hódoltak és kinek csak egy szavába került, hogy százezernyi hadsereget teremtsen elő.

Longwood kastély, hova a hatalmas császár száműzetett, volt neki az utolsó időben egyedüli tartózkodási helye. Ritkán távozott el onnan, már csak azért is, mert Hudson Lowenak, a sziget kormányzójának bo- szantó és szemtelen kémkedéseit el akarta kerülni.

Egy nap azonban egy nagyobb sétára határozta el magát. Épen a sziget egy szirtes ösvényén haladt hű barátjával, Bertrand tábornokkal, midőn Hudson Loweval és ennek két kémével találkozott.

„Bonaparte tábornok“ — kiáltott rá Hudson Lowe — „hogy merte ön engedelmem nélkül Longwoo- dot elhagyni?“

A hatalmás úrnak akkor már görnyedt alakja kiegyenesedett, kezével az Oczeán felé mutatva, ezen szavakkal sújtotta le nyomorult kínzóját.

„Ezelőtt tengerek és szárazföld felett uralkodtam, most azonban rab vagyok. De jegyezze meg magának, kormányzó úr, én még most is Napoleon császár vagyok és császárnak fog említeni a történet még akkor is, ha Bathurst lord és az ön neve, Lowe úr régen elfelejtetett.“

*

* *

Chamunny völgy mentén, nem messze Cluse és Salenchezhez van ama csodahírű barlang, mely Balmei Odor néven ismeretes. Hétszáz lábnyira fekszik az Arve víztükre felett. Egy óriási szikla kapu szolgál bejáratul. A bejárattól néhány száz lábnyira egy tátongó hasadék tárul a néző elé. A sötétség által ellepett hasadék mélységéből egy zuhatag mormogása hallatszik.

Ezen ritka alkotású barlang megtekintésére ezrivel özönlenek az idegenek. Egy sziklába vájt lépcsőzet vezet a barlang bejáratához, a hol az arra alkalmas fáklyás vezető vár a vendégekre.

Ügy egy hatvankét évvel ezelőtt három fiatal ember jelent meg a barlang megtekintésére.

Távozó félben voltak már, midőn a vezető felkérte őket, hogy neveiket az idegenek könyvébe jegyezzék be. Az egyik közülök, ki iránt a másik kettő nagyobb tiszteletet mutatott, a könyvet a kezébe vette, néhány abba jegyzett nevet és emlékverset felolvasván, hangos kaczagásba tört ki. Egyszerre az utolsó alig félig teleirott lapon egy nevet pillantott meg. Meg- , lepve olvasta azt fel, mire a többiek is kezükbe vették a könyvet. „Barátim, ő itt van, kezünkbe került. A végzet hozta ide, hogy leszámolhassunk vele“ — szólt az első.

„Rajta hát“ — mondák a többiek. — Vissza a ! barlangba. Keressük fel a gazficzkót“

Erre a kalauz kezéből kiragadták az égő fáklyát í és visszarohantak a barlangba.

Egy félórai kutatás után egy hang hallatszott a sok egymást keresztező barlangok közt. A hang után

iramodva, magok előtt látták a keresettet. Gallérjánál ragadva, dühösen rázták őt. Irgalomért kiáltott, inasa pedig térden csúszva kért kegyelmet uráért. Nem hallgattak rá.

„Le a gazficzkóval a mélységbe“ káltott a három.

„Irgalom, uraim ne hagyjanak elveszni“ sikol- tott az idegen.

„Hóhér szolga“ — ordított most az egyik, — „te irgalmat könyörögsz és irgalmatlan voltál azzal szemben, a kit megaláztál. Ám legyen. De máskép lakolsz.“

E szavak után visszavonszolták az áldozatot ahhoz az asztalhoz, hol a könyv állott.

„Látod neved itt a könyvben, a hol annyi becsületes név áll“ szólt ismét az első.

A szerencsétlen „igent“ hebegett.

A könyvet most a földre dobták.

„Borulj le,“ hóhér, mondák parancsoló hangon az ifjak, és nyald ki a könyvből a nevedet.

Ekkép meggyalázva az ajtón lökték ki őt.

*

* *

Ki volt az a három fiatal ember, kik oly könyö- rületlenül bántak el az idegennel ? Az egyik köztük Bonaparte Lajos, későbbi III. Napoleon császár; a másik Beaulieu, Napoleon iskolatársa; a harmadik Etienne Francois Carnot, a szerencsétlen véget ért Sadi-Carnot unokabátyja; a meggyalázott pedig Hudson Lowe volt.

Városi és vidéki hírek.

= József főherczeg ő fensége junius hó 26-án j a reggeli gyorsvonattal érkezett városunkba, hogy szemlét tartson a helybeli honvéd-huszár ezred felett. A magas vendég tiszteletére az egész város ünnepi díszt öltöt!, úgy a középületek, mint a magánházak nemzeti zászlóval voltak felékesitve városszerte. A pályaudvaron ő fenségét a honvéd-huszár ezred tisztikara, élén Jelentsik Vincze altábornagygyal, Zoltán Elek tábornokkal, Viczián Antal ezredessel, a polgárság részéről Csávolszky József apát-kanonok, Gajáry Géza polgármester, dr. Osányi János tűzoltófőparancsnok, és nagyszámú közönség várta, lelkes éljenzéssel fogadván a vonatból kiszálló főherczeget. A város nevében Gajáry polgármester üdvözölte ő fenségét, ki egyenesen a honvéd-laktanyához ment, hogy a szemlét megtartsa, mely körülbelül másfél órát vett igénybe s teljes megelégedésére szolgált. Ezután a Caria-szálló-ba vonult a főherczeg kíséretével. Nemsokára dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő excziája látogatását fogadta, később pedig a váczi káptalan tisztelgését, melynek tagjai teljes számmal jelentek meg a főherczeg előtt, élükön dr. Virter Lajos ez. püspök-nagypréposttal, ki emelkedett szavakban üdvözölte a fenséges urat, ki viszont köszönettel fogadta a káptalan tisztelgését, beszédében azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a magyar katholikus papság mindenkor erős támasza volt a trónnak, a dinasztiának, a hazának. — Ebédre a főherczeg vendégei voltak a megyés püspök, Csávolszky József kanonok, Gajáry Géza polgármester, Viczián Antal ezredes s a helybeli tisztikar több tagja. — ő fensége a Váczról 2 óra 40 perckor induló gyorsvonattal távozott el városunkból, a vasúti pályaházban egybegyült nagyszámú közönség lelkes éljenzése közben. Vele utaztak az előbb nevezett tábornokok s Viczián ezredes, kikkel a főherczeg Érsekújvárra ment szemleútját folytatandó.

— Jung János félsz, püspök ő méltósága a múlt vasárnapon a fővárosban a Ferencz-rendiek templomában bérmált, helyettesítvén a gyengélkedő budapesti érseki helyű öltöt.

= Lé^ay Imre, a kegyes-tanitórend tartományi főnöke, titkárja: dr. Vámos Károly kíséretében hétfőn a reggeli gyorsvonattal Váczra érkezett, hogy jelen legyen a kegyesrendi ujoneznövendékeknek az nap délelőtt tartott vizsgálatain ; délután pedig a növendékek által a tiszteletére rendezett hangversenyt hallgatta meg. A rendfőnök fél öt órakor visszautazott Budapestre.

= Szent Péter és Pál ünnepén a székes- egyházban Spóner József apát, olvasó-kanonok czeleb- rálta az ünnepélyes szentmisét. Az ének és zenekar Ulrich C-miséjét ata elő, a betétek pedig Diabellitől voltak.

— Személyi hírek. Dr. Miltényi Gyula, székesegyházi kanonok, édes atyjával hat heti tartózkodásra Siófokra utazott, — Rózsahegyi Gyula, ez. kanonok, lelkiigazgató, megrongált egészsége helyreállítása végett Wőrishofenbe utazott, hogy ott a Kneipp-kúrát használja. — Dr. Zechmeister János, városi főjegyző, a jövő hét folyamán Tátra-Füredre megy.

— Egyházmegyei hirek. Gossmann Ferencz (ujmisés) Czegléd-Berczelre, innét Drechsler Antal Má- csára, Begyács Gyula (ujmisés) Nézsára, innét Tóth Kálmán Kókára; Sárgay Ferencz (ujmisés) Püspök- Hatvanba; Sisa Imre (alszerpap) Uj-Hartyánba; Peremi Imre (végzett theologus) Kecskemétre tétettek se- gédlelkészi minőségben.

= Iskolatársak találkozása. A váczi főgimnáziumban tiz év előtt érettségi vizsgát tett növendékek múlt vasárnapon ünnepelték meg Váczon vizsgájuk tiz éves fordulóját. Megjelentek e találkozóra: Podhorányi József fegyintézeti lelkész, Sperling Béla, alpári segédlelkész, dr. Perényi István a budapesti Stefánia-kórház segédorvosa, dr. Márton Ferencz ipoly- sághi törvényszéki jegyző családjával, Schöpflin Hugó, magyar államvasúti tiszt, dr. Weisz Sándor vadkerti körorvos, Pauka Tibor győri adóhivatalnok. A többi iskolatársak irásbelileg mentették ki elmaradásukat. Volt tanáraik közül megjelentek: dr. Miltényi Gyula, kanonok, Rózsahegyi Gyula ez. kanonok, papneveldéi lelkiigazgató, Simonides Károly váczszentlászlói plébános, Randiveg Mihály kegyesrendi tanár. Az ünneplők a reggeli órákban a kegyesrendieknél jöttek össze,