Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-10 / 23. szám

bizottság minden (igyekezetét arra összpontosította, hogy az ünnepély minél fényesebben sikerüljön, különösen pedig arra törekedett, hogy minden támasztható igényt kielégíthessen.

A rendezés mikéntjének megbeszélése czéljából május hó 30-án a „Kaszinó“ olvasótermében tartotta meg a rendező-bizottság értekezletét, amelyen a rendezők között az egyes szerepek kiosztattak, s minden teendő a legapróbb részletig megvitattatott.

Mint a jól szervezett és vezetett hadsereg indult meg tehát f. hó 5-én, kedden délután fél három órakor a rendező-bizottság küzdterére, illetve a Derecskére, ahol legelsőkben is kedves női kezek hivatásuknak jelvényeivel, az internaczionális veres kereszttel ellátott fehér selyem csokorral díszítették fel vállaikat.

3. A térzene.

Miután a bizottság a liget helyi viszonyaival jól megismerkedett, a pénztárak elhelyezésére került a sor. Mindössze 3 pénztár állíttatott fel. Az első a korcso- lyacsarnok fordulójánál, melynek pénztárosául özv. Cseley Jánosné, ellenőrül pedig Mlinlcó István tanító jelöltetett ki. A második pénztár a Burgundia felőli bejárónál helyeztetett el. Ennek pénztárosa Löivinger Józsefné, ellenőre pedig dr. Kohn Jakab ügyvéd lett. A harmadik pénztár pedig a Hétkápolna felőli útnál alkalmaztatott. Itt a pénztárosi tisztet Mlinkó Erzsi és Margit kisasszonyok végezték, ellenőr pedig a vörös- kereszt egylet pénztárosa, Fodor Imre volt.

Legnagyobb volt a forgalom s ennélfogva a jövedelem is a Burgundia felőli pénztárnál, míg a Hétkápolna felöli pénztárnál alig váltottak 2—3 jegyet.

Pont 4 órakor helyezkedett el a 26. gyalogezred ez alkalomra felfogadott bandája, mely a térzenét szolgáltatta.

Kezdetben a közönség csak igen lassan kezdett gyülekezni, s az a néhány szál ember is, aki megjelent, minden animó nélkül látszott fel- és alá járkálni. Amint azonban a zene első akkordjai elhangzottak, melyeket a gyönge felszél kisebb-nagyobb foszlányokban a város felé dobott, mintha egyszerre mindenkibe uj élet, uj kedv szállt volna, s a még mindig csak habozó léptekkel közeledőket is sietésre serkentette.

A liget sétányain az élet mindinkább elevenebb kezdett lenni, a sétáló párok száma egyre-egyre szaporodott, s mire a lenyugvó nap utolsó sugarai csókolták a liget fáinak lombjait, Vácz város és vidékének elit-közönsége majdnem teljes számban együtt volt már.

A megjelentek számával a jókedv is egyre szaporodott, mely végre is — nem elégedve be már a fel és alá sétálással — tánczra ragadta a fiatalságot. Egymásután alakultak tánczoló csoportok, kik a katona banda nehézkesebb ütemei mellett épp oly tűzzel ropták a csárdást és járták a lassút, mint a czigány fürge vonója által kicsalt hangok mellett.

A fiatalság sorai közé csakhamar az idősebbek alakjai is elegyedtek, s bizonyára egyik nagyon érdekes mozzanata volt az ünnepélynek azon jelenet, amidőn a mi derék Zubovicsunk ugyancsak fiatal tűzzel járta a csárdást.

Feltűnő megtiszteltetésben részesült minden oldalról a vöröskereszt-egylet váczi fiókjának elnöknője, Lányai Flóra, aki tapintatos és kedves modorával mindenkit meghódított. A rendező-bizottság hódolatának kifejezéseid egy remek csokorral tisztelte őt meg, a melyet egy rövid beszéd kíséretében dr. Gsányi János, a rendező-bizottság elnöke adott át neki.

A közönség szükségleteiről egy sörmérő és egy rögtönzött czukrászda gondoskodott, azonban sem az egyikben, sem pedig a másikban nem volt nagy köszönet.- Soha, azon gaztettéért, a mit elkövetett ve- télytársán, aki miatt önt visszautasítottam. De tudja meg, hogy nem halt meg. Sebeiből felépült, s most mint vőlegényem Berghenben vár reám.

— Hah! — sóhajtott fel a kormányos dühösen — velem nem számolt le.

Azután gyorsan eltávozott. Judit a családdal a kabinba vonult vissza. Az esetről nem szólt semmit, csak magában merengett.

Az éj nyugodt és a hajósokra nézve a legkedvezőbb volt. Semmiképen sem látszott a kormányos baljóslatait igazolni.

A reggel üde volt, vidáman látott a legénység a szokott munkához, csak a kormányos volt mogorva.

Feljebb-feljebb szállt a nap, mind forróbb sugarakat lövelve a hajó fedélzetére.

A déli nap függélyes sugarai erősen sütöttek már a hajóra. A vitorlák lazán csüggtek le. A kapitány és a legénység legnagyobb része félre vonult a rekkenő hőség elől. Csak magam maradtam a kormányossal a hajó fedélzetén. Egy ideig küzdtenj az álom ellen, de végre elszenderedtem. Mielőtt az álom elfogott, a kormánynál lent láttam a kormányost, hatalmasan csavarván a kormány kerekét, a mint a szél hébe-hóba a vitorlákba kapott.

Egy kis negyedórái szendergés után felébredtem. Azon szikla-csoportozat irányában voltunk, a hol Mals- tröm örvénye feküdt. Legalább is nyolczvanszor tettem meg már ezt az utat. Veszélyre a kapitány nem számíthatott, mert bízott a kormányos ügyességében. Rajtam kívül csak a kormányos lehetett most ébren.

Ismét elszenderedtem, de csak rövid időre, mert egy borzadalmas zúgás felriasztott.

A Malströrn közelében állottunk. A szél éjszak felni fájl és apály ideje volt.

Nehány perczig még a. kerék mellett láttam a kormányost, ezután egy hatalmas káromkodással leugrott az emelvényről, a kormány kerekét gondozatlanul hagyván. Ez csodálatos módon önmagatói kezdett forogni, egy egész fordulattal jobbra és balra.

4. A táncziinnepély.

A legjobb hangulat uralkodott a megjelentek között, s dehogy gondolt még valaki arra, hogy a mulatság színhelyét a Derecskéről a polgári lövöldébe helyezze át, a midőn sötét felhők vonultak fel a láthatárra, a melyek egyrészt sötétségbe borították a ligetet, másrészt pedig alapos félelmet idéztek elő az emberekben arra nézve, hogy ha tovább is a szabadban maradnak, hát jól megázhatnak. Ezen körülmény, de különösen azon ok, hogy a banda is — összeszedve instrumentumait — a város felé tartott, rábírta úgy a rendezőséget, mind pedig a közönséget, hogy a ligetből a Kőházba menjen.

Alig helyezkedett el a közönség java része az I udvarban felállított asztalok köré, a midőn a fiatalság pyrotechnikusa néhány társával egyetemben különböző színű bengáli fénybe borította az egész udvart.

A lőház platánjai fantasztikus keretül szolgáltak e ragyogó képhez, melyben a sok szép leány és menyecske gyönyörű harmóniába olvadt össze. Még el sem oszlott a görög-tűz által támasztott füst, a midőn az udvar hátsó részében egymásután eredtek fel a különböző formájú és színű röppentyűk, melyeknek j azonban az udvar fái nem hogy előnyére, hanem in- j kább hátrányára szolgáltak, mert a nézők elől a ki- j látást, illetve a röppentyűk pályafutásait majdnem egészen elzárták.

Az elköltött vacsora után (melyhez, mellesleg megjegyezve, csak jó későn, s csak hosszú utánjárás után lehetett hozzájutni) — a türelmetlen fiatalság csakhamar ismét munkához látott, melyet azután a hajnali kakasszóig nem is hagyott többé abba.

Mit írjunk magáról a táncról, azt hogy a fiatalság (de meg az öregje is) a legnagyobb tűzzel s a legszilajabb jókedvvel járta, s hogy aki abba részvett az a gyönyör teljét élvezte . . . ? Mindezeket bárki is sokkal jobban kitudja magának képzeletében színezni, mint ahogy mi letudnék írni . . .

Mielőtt még a részvett lányok és asszonyok névsorát adnók, — közbevetőleg megjegyezzük, hogy úgy a térzenével, mint pedig magával a tánczünnepélylyel mindenki, úgy a kicsije mind a nagyja, úgy az öregje, mint pedig a fiatalja, minden tekintetben meg volt elégedve, — hogy deficzit nem volt, sőt hogy igen jelentékeny anyagi, de különösen erkölcsi haszon származott abból társadalmunkra, melynek azt kívánjuk, hogy úgy mint most az egyszer, mindenkor tegye tönkre a szkeptikusok aggodalmait, s minden alkalommal bizonyítsa be, hogy rosszhírénél sokkalta jobb . . . sőt hogy éppen nem is olyan . . . igen rossz . . .

A szép hölgyek névsora, akik a tánczban is részt vettek a következő :

Leányok: Lencsó Beáta és Margitka, Meiszner Irma, Hornyánszy Ilonka (Rád) Kacskovics Sarolta, Kováts Mariska, íványos nővérek, Beke nővérek, Hufnagel Irénke, Bezdek Erzsiké és Irénke, Velzer Eliz, Jakabffy Ilonka, Tápay Irma és Olga, Rostetter Irma, Bartos Irénke, Alberty Erzsiké, Siraky Juliska és Giziké Urbanovics Szidike, Kolozsváry Irma, Potoczky Berta, Krezsák Berta és Erzsiké, Bartoss Margit stb.

Asszonyok: Gajáry Gézáné, dr. Schlauch Lajosné, özv. Beke Andorné, dr. Gsányi Jánosné, dr. Falcsik Dezsőné, íványos Kálmánná, Kovács Istvánná, Hor- nyánszky Ambrusné (Rád), Velzer Kalmánné, dr. Elörl Péterné, Kacskovics Ferenczné, Janicsek Ivárolyné, Ur- sziny Arnoldné, dr. Lencsó Ferenczné, Hanusz Béláné, Urbanovics Nándorné, Regele Károlyné, Bezdek Jánosné, Millmann Gézáné, Bartoss Pálné, Tápay Jánosné, Alberty Ferenczné, Siraky Lajosné, Vadkerty Mihályné, özv. Tordayné, Gsillon Izidorné, Bartoss Ferenczné, Kökény Ferenczné, Ivolozsváryné stb.

Tisztába jöttem a helyzettel. Itt a Malströrn.

Irgalmas Isten! borzasztó állapot, már bele jutottunk az örvény szélső gyűrűjébe, és mert most éjszakról fajt a szél, a hajó az örvény központja felé haladt,a liovaha eljutunk, menthetlenülelvagyunk veszve.

Egy ugrással felszöktem a kormány állványára, de a következő másodperczben lesepertettem, kezeim és lábaim összeköttettek és a szájam bedugatott. Ezt a kormányos cselekedte. Rémes gondolat keletkezett j agyamban. Maga a kormányos hajtotta be az örvénybe a hajót.

Mindezt tétlenül kellett most látnom.

A kormányos még egy ideig várt. A hajó mindinkább haladt befelé. Már az örvény második gyűrűjéhez jutottunk.

A hajó lassan és gépszerüleg végezte az örvény hajtotta körforgást, de biztosan befelé hatolva, a honnan nincs kiszabadulás.

Egy sziklacsoport mellett haladtunk el. Néhányan álltak annak ormán. Ezek rémülten sikoltottak fel.

A kormányos eddig hidegvérrel nézte a bekövetkezendő katasztrófát. Azután a hajó ágyújához ment és megadta a vészjelt.- Talpra legények. A Malströmban vagyunk!

Lecsapott villámként hatottak a kormányos szavai. Egy perez alatt valamennyien a hajó fedélzetén voltak. A borzasztó ijedtség miatt mind a fejőket vesztették.

A kapitány torkon ragadta a kormányost.

— Mért nem maradtál a kormánynál, kiáltott rá.

Nem bírtam már vele, — válaszolt a kormányos, a kapitány kezét lecsapván.

— Nem igaz, hazudsz, — kötözzétek meg, parancsolta a kapitány.

— Mit, ön még parancsolni mer. Mindez azért történt, mert pénteken kezdtük meg az utat. Legények a kapitány az oka az egésznek.

— Igen, — orditák valamennyien, — ő az oka. Vessük be a tengerbe.

Ezután megragadták és áthajifották a párkányon.

Egy matróz végsegélyre gondolt és a kormány

Városi és vidéki hírek.

— Körmenet. A múlt vasárnapon délután a Jézus-Szive-Társulat tagjai zászlójuk alatt körmenetet tartottak a székesegyházból a temetőben levő Jézus| Szive kápolnájához, valamint a Hétkápolnához, Újhelyi István kanonok-plébános vezetése mellett. A körmeneten nagyszámú ájtatos közönség vett részt.

— Kinevezés. Ő Felsége a király Gajáry Béla kalocsai törvényszéki jegyzőt a váczi kir. járásbiróság- hoz albiróvá nevezte ki.

= Áthelyezés A igazságügyminiszter Nagy Gyula Írnokot a váczi kir. járásbírósághoz helyezte át Kalocsáról,.

= Érettségi vizsga a váczi főgimnáziumban. Hómann Ottó kerületi főigazgató f. hó 1-én d. u. 3 órakor a szóbeli érettségi vizsgák megtartása végett városunkba érkezett. Nyomban tanári gyűlést tartott, melyen a beérkezett írásbeli dolgozatok bemu- tattattak. A 28 írásbeli dolgozat közöl három elvettetvén. a szóbeli vizsgára 25 jelölt bocsáttatott. A szóbeli vizsga 4-én este 7 órakor ért véget, melynek eredménye másnap reggeli órákban ki is hirdethetett. Ezen kihirdetés értelmében 4-en kitüntetéssel, 8-an jó eredménnyel, 12-en egyszerűen érettek, 1 pedig egy évre visszavettetett. Hómann főigazgató fáradságos missióját városunkban befejezvén f. h. 5-én d. e. órákban a pályaudvarba hajtatott, honnan őt főgimnáziumi tanáraink szeretete és az ujonan érettségizett ifjak hálája kiséri tovább.

= Ä hittudományi vizsgálatok a váczi püspöki papneveldében ez év végén következő rendben tartatnak. Junius 1-én az alapvető hitágazattan- ból vizsgáltattak meg az 1-ső és 2-od- éves hittanhallgatók ; 2-án a 3-ad és 4-ed évesek pedig az erkölcstanból. Ugyancsak e hó 7-én levizsgáztak a böl- csészetből. Hátra van f. hó 14-én az 1-ső és 2-od évi tanfolyamon az Új-szövetség bevezető tudománya és magyarázata, a 3-ad és 4-ed évi tanfolyamon pedig f. hó 15-én az egyházjog.

= A főgimnázium osztályvizsgáiról a következő értesítést vettük: junius 14-én a főgimnáziumi ifjúság szt. gyónását végzi és járul a szt. áldozáshoz ; 15. és 16-án tartatnak a hittan! vizsgálatok; 18-án folytatást vesznek a többi tárgyakból és 25-én érnek véget; 25. és 26-án lesznek a magánvizsgálatok. 27-én a rendkívüli tárgyak és szépművészetek vizsgája lesz, u. m. franczia nyelv, gyorsirászat, ének és zene. 28-án a tanári kar évi zárógyülést tart, 29-én „Te Deum“ és bizonyítványok kiosztása.

— A papnövendékek kirándulása. F. hó 5-én a helybeli papnövelde növendékei elöljáróik ve! zetése mellett, s néhány meghívott vendég kíséretében, kedves emlékű utat tettek vidékünk legremekebb pontjára, Visegrádra. Fönt, az ősi romok közt, nemcsak tanulmányozták a régi kor emlékéit dr. Gzobor Béla egyet, tanár szakszerű magyarázatai mellett, hanem ifjúi hévvel hazafias dalokat is énekeltek, melyeket még a nagymarosiak is ■ meghallgattak. Az erdő árnyában dr. Gzobor egy órái történelmi előadást tartott majd a Mátyás-forrás alatt legújabb időben kiásott kolostornak romjait mutatta be. Délben a „Mátyás király“ vendéglőben megebédeltek; aztán pedig szavalással és játékkal töltötték az időt. A templom meglátogatása után 6 órakor visszatértek.

= Ä „Váczi műpártolók köre“' által Váczon. 1894. évi junius hó 16-án a „Curia“ szálló nagytermében a kör pénztára javára helybeli műkedvelők, fővárosi irók és a Bellovits Imre karnagy igazgatása alatti budai dalárda szives közreműködésével rendezendő tánczvigalommal egybekötött hangversenyre a mélyen t. közönséget tisztelettel meghívja Gajáry Géza, elnök. Helyárak: Támlásszék 1 frt 50 kr., körszék 1 frt

állványaira ugrott fel ; a kormánykerék küllői közé akart kapaszkodni. A rendkívüli gyorsasággal forgó kerék azonban ellökte a meggondolatlan ficzkót, ki véresen bukott le az állványról. A hajó az eddigi körforgásán kívül még a saját tengelye körül is kezdett forogni. Borzasztó recsegés után a kormány leszakadt.

Most másodszor haladtunk el a sziklák mögött. A szikla orma tele volt ordítozó néppel. Nem segíthettek rajtunk.

— Legények, még rövid időnk van. hátra, kiáltott a kormányos. Rajta hát! vígan jussunk át a másvilágra ! Le a boroshordókhoz!

A ficzkók őrülten rohantak le a pinezébe, és a hordófenekek beveréséhez láttak. A kormányos, kívülem most már maga maradt a fedélzeten. Csak erre várt.

A hajó forgása mind sebesebb lett.

Az antwerpeni család közel a kormányállványnál, a hol én megkötözve feküdtem, keresett menedéket.

Tántorgó léptekkel közeledett most a kormányos, a család előtt térdre rogyott, s átölelte Juditot, ki kétségbeesetten sikoltott fel.

A leány atyja dühösen vetette magát a kormányosra.

— Hagyd békében meghalni, gyilkos! — orditá.

A fiatal tengerész emberfeletti erővel ragadta

meg az öreg mynhert és egy lóditással a korláton át a tengerbe dobta.

Judit felsikoltott és elájult.

A kormányos erőszakkal ragadta meg ismét a leányt és magához szoritá.

— így, így — kiáltá őrjöngő szenvedéllyel, — ez azon pillanat, a mely őrültté tesz boldogságomban. Nyújtsd ide ajkaidat.

Oh! átkozott! — liörgé a szép leány.- Velem halsz meg, ajkaim fogják fel végső le- helletedet, a tenger mélysége boldogságunk közös sírja leend.

Judit végső erőmegfeszitéssel forditá elarczát.

A fiatal tengerész óriási erővel nyomta a leány arczát ajkához.

— Oh istentelen, oh átkozott, — liörgé Judit.