Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-22 / 16. szám

Felolvasás.

A váczi kath. legényegyletnek f. h. 15-én rendezett ünnepélyén tartotta : Léska József, egyleti jegyző.

Minden embernek természetes joga van ahhoz, hogy munka után magát kipihenje. Minden ember természetszerű kötelessége, hogy egészsége föntartásáról gondoskodjék.

Sok évszázad tapasztalata és a legkiválóbb orvosok tekintélye bizonyítja, hogy az ember, ha szakadatlanul dolgozik, testi szervezetét mindinkább gyöngíti, szellemi erejét csökkenti, halálát sietteti.

Ép azért minden embernek elvitázhatatlan joga van, ahhoz, hogy magát egy szabályosan visszatérő nyugalmi időben kipihenhesse.

Maga a Teremtő ismerte el és adta meg a munkás teremtménynek ezt a jogot s midőn e nyugalmat a hetedik napra kitűzte volt, egyúttal azt megszentelni parancsold.

Ez isteni intézkedés törvényerővel bir és ősi hagyományként vonul át a népek életén.

Az időnek hetekre való beosztását s a hetedik nap megünneplését megtaláljuk a legrégibb népeknél. Meg van az a zsidóknál, egypitusiaknál, görögöknél, rómaiknál. perszáknál, négereknél, indus népeknél, stb. Homér, a legrégibb görög költő szavait idézem, ki ezeket mondotta: „A hetedik nap, ez a szent nap, világította be a földet.“

A fenicziek hetedik napon áldoztak az istenségnek.

Mit bizonyítanak ezen történeti adatok? Azt, hogy a sinai törvény nem új, hogy Isten csak megújította azt, mit már a teremtés bevégeztével meghagyott: „Megemlékezzél róla, hogy a szabbathot megüljed.“

A hetedik nap megülése vallási jellegű s igy a vallásos érzületnek egyszersmind mintegy hévmérője is.

Vallása csak annak van, a ki azt gyakorolja is. Hogyan gyakorolja azonban vallását az olyan ember, a ki az egész vagy csak fél vasárnapon át is munka jármában van? Itt nem tesz különbséget az, hogy a vasárnap egészben vagy csak felerészben sértetik-e meg, mert hiszen ez utóbbi esetben a munka a vasárnap délelőttjét, tehát épen a főistenitisztelet idejét foglalja le.

Vájjon mikor imádkozzék a munkás, ha vasárnap nem ? Az olyan munkás, a ki vasárnap ekképen kénytelen önmagához szólani: „Te nem vagy egyéb, mint csupán gép, melynek kerékszerkezetét olajjal megkenik, hogy folytonos mozgásban legyen s ha fölmondja a szolgálatot, irgalom nélkül elvetik,“ az olyan munkás nem fog imádkozni, hanem szitkokat szór és átkokat.

Ugyan mikor fog a munkás szentségekhez járulni, ha a vasárnaptól megfosztatik ?

A régi keresztény világ egyik remetéjének élet- leirasában azt olvasom, hogy életét folytonos szent elmélkedésekben töltötte. E mellett annyira megfeledkezett a földiekről, hogy társainak kellett őt még az evés idejére is figyelmeztetniök. Ennek következtében éltes korában már csaknem egészen clnyomorodott. Alkalmaztassuk ezt a képet a vasárnapi munkára.

A folytonos munkában, a mindennapi kenyérért kifejtett folytonos és szakadatlan küzdelemben, — a lélek tehetségeinek szükségképen el kell torzulniok. Vagy kérdem, mikor és hol fog a munkás hitének igazságairól hallani? mikor Istenről, mikor szent kötelességeiről, ha a lelkipásztor füleihez nem juthat? Már pedig, ha elzáratik ez az út, az isteni igének útja, akkor annál könnyebben bebocsátást nyer a hitetlenség csalé- kony hangja. A vasárnapi munka, Uraim, szocziálde- mokratikus kérdések műhelye.

De tekintsük az igazságot ellenségeink ajkain és törekvéseikben. Évezredek múltak azóta el, hogy Dávid zsoltárainak bizonysága szerint az istentagadók kimondották, hogy Isten országának lerontására a legelső harczi terv: „Tiltsuk le a földön az Istennek szentelt napokat.“

A pozitív vallás régi ellenségeinek nyomdokába

szellemet, mely közöttük uralkodik, úgy bizonyára el fog rágalmazó nyelvük örökre némulni.

Rövid imádság után asztalhoz ültünk. Az ősz ház- i főnök jobbján, maga mellett jelölte ki helyemet s mi- | után néhány szakaszt felolvastak a szentirásból, társalgásra nyíltak meg ajkaink.

Kérdést kérdésre halmoztak a jó atyák s szives ! kíváncsiságukkal már-már terhemre voltak.

S midőn a tanulmányútra tett fáradalmaimat versengve dicsérték, hogy én is adós ne maradjak, majd j ritka szívességük és vendégszeretetükről beszéltem, I majd meg az ebédlő freskóit bámulva magasztaltam, j közben-közben a házfőnök felvilágosító magyarázataiból egyes jegyzeteket téve úti naplómba.

Ki váncsi voltam a zárda eredetére, de különösen I arra vájjon honnan származtatja a szerzetház azon nevét, melyen ismeretes, t. i. „a szerető szivek zárdája.“ Ez irányban tett kérdésemre az ősz házfőnök arcza egykissé elkomorult s következőleg szólt :

— Egy fiatal pór fiú beleszeretett egy kisasszonyba Kőhegyi büszke nemesnek leányába. Ez úr csak oly feltétel alatt volt hajlandó leányát a szegény pórnak, ki a háborúban életének megmentője volt, adni, ha araját fel bírja vinni a hegytetőre. A pór fiú beleegyezett s fel is vitte. De midőn a csúcsra ért, kimerülve összerogyott és meghalt. Jegyese bánatában csakhamar utána ment. A szülők mindkettőt e helyen temették el a sirjuk fölé ezen zárdát alapították.

Másnap reggel miután megköszöntem a szives vendéglátást, a zárda kápolnájába mentem, hogy egy röpke fohász után folytassam utamat. Az oltár közelében egy fehér márvány keresztet pillantottam meg, melyre arany bel ük kel csak e két név vala vésve: „Sándor és Sári.“

(Vége.)

Varga .József.

léptek a múlt század vége felé Francziaország forradalmi lei fiai Ok megszüntették a hetes idő-beosztást, s a hetek helyett behoztak a tizedeket, úgy ho^y minden tizedik napnak kellett lenni a pihenő napnak természetesen minden isteni szolgálat nélkül. A nemzeti gyűlés Istent töivenyhozásilag egyszerűen megtagadta s a vasál nap megváltoztatását a kormány rendeletében ily módon indokolta: „Megfontolván azt, hogy a köz- társasági naptár egyike a legfontosabb intézményeknek a királyi, nemesi és papi uralom utolsó maradványai- nak lerontására és hogy komolyan használjuk az eszközöket a szabadság azon ellenségeinek lerontására a kik a megszokásnak hatalmával a régi előítéleteken csüngenek . . .“

E szavak világosak. S mit olvasunk ki belőlük? Azt, hogy nem a munka buzgalma az, mely a munkásokat ünnepen és vasárnap a munka jármába hajtja; nem a szegény ember megélhetéséről való szorgos gondoskodás, nem ! kígyó fészek rejlik az ilyféle intézmény méhében s ez a vallás gyűlölete.

A franczia történelem tanúsága szerint voltak rá esetek, hogy a munka lanyha forgalom folytán szünetelvén, ünnep és vasárnap a munkásokat mégis be- kényszeriték a gyárakba! Ellenben valamely nemzeti ünnepen készek voltak a munkások ellenkezése daczára a kerekeket megállítani. Történelmi tények ezek, melyek világánál a franczia viszonyokon bizton végig tekinthetünk.

De még nagyobb áttekintés okáért szólítsunk föl kalauzul egy francziát. A franczia nem egy könnyen enged rosszat mondani nemzetére és a történetiró franczia mégis ezeket mondani kénytelen : „Francziaország minden nyolezadik napon nyilvánosan fölzendül Isten ellen és minden nyolezadik napon orczátlan fönhéjá- zással kel ki a Mindenható ellen. A gyalázás gonoszabb nem lehet. A délelőtti munka után, midőn az isten- tiszteletnek vége van, megindul a zajos mozgás, a raktárak lassankint bezárulnak, az emberek ünnepi ruhát öltenek, az utczák megtelnek, a legtöbben henyélésnek és torbézolásnak szentelik idejüket. De mért épen ezen és nem más napon? Nem kelí-e ezen választáson fölismernünk magának a gonosz léleknek tizeimét, ki ez által Istennek megvetését és saját átkának érvényesülését akarja?“

Én e franczia Írónak szavaihoz csak annyit teszek hozzá, hogy vén spekuláns a sátán, ki ha a vasárnapot el nem törülheti, ezen a napon üti föl bűnre csábitó sátorait s többnyire ő a nyerő, a szegény lelkek pedig vesztenek, koczkára teszik, elvesztik saját üdvöket.

Vedd a vasárnapot, mint Isten ajándokát. Ha két napot rendelt volna szent szolgálatára, szabadna-e neki ellent mondanunk? Vedd a vasárnapot, mint igen nagy jótéteményt! A szent írásban az van mondva; „Keressétek mindenekelőtt az Isten országát és az ő igazságát, a többi mind megadatik nektek.“ Ennek leginkább vasárnap kell történnie.

A vasárnapi munka nem gazdagít, hanem szegé- nyit: nincs rajta Istennek áldása. Erőtlen satnya nemzedék nő fel mellette, a vasárnapi munka alá ássa az emberi méltóságot és szabadságot, feldúlja a családi életet.

Köszönd Istennek a vasárnapot s kívánd másoknak is a vasárnap nyugalmát.

Féljed Istent s ne az embereket, kik Isten törvényének megszegésére serkentenek. S ha le kell valamely haszonról mondanod, mondj le róla, de Istenről ne mondj le soha !

Féltékenyen őrizd a hetedik napot!

Városi és vidéki hírek.

= Dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő nagyméltósága e hét elején a fővárosba utazott s jelen volt csütörtökön a Szent-István-Társulat nagygyűlésen, pénteken pedig részt vett a herczegprimás elnöklete alatt tartott püspöki konferenczián.

= Bérmaút. Jung János felszentelt püspök 0 méltósága május hó 13-án bérmaútra indul, s a következő községekben fog bérmálni: május 14-én Rákos- Palotán, 16-án Mezőtúron, 17-én Czibakházán, 18-án Gsépán, 19-én Csányon, 20-án Dóczon, 21-én Sándor- falván, 22-én Algyőn, 23-án Tápén, 24. és 25-én Do- rozsmán, 26-án Majsán, 27-én Halason.

= Kinevezés. Dr. Miltényi Gyula kanonok a váczi püspöki szentszéknél viselt szentszéki-ügyészi tisztségtől felmentetvén, ezen tisztségre Motesiczky János kisprépost, kanonok-plébános neveztetett ki.

= Findura Imrét, a jeles tollú irót, lapunk munkatársát, az ő cs. és apóst. kir. Felsége legmagasabb védnöksége alatt 1894. szept. 1-től 9-ig Budapesten tartandó VJIl-ik nemzetközi közegészségi és demográfiái kongresszus az I. demográfiái (történelem) szakosztályba titkárrá választotta. Gratulálunk !

= Májusi ajtatosság. Ez idén a májusi ajta- tosság a Hétkápolnánál fog megtartatni, és pedig naponkint délután V26 órakor, kezdve april 30-án s végezve május 31-én. Az ajtatosság, mint értesülünk, rövid tanításból és litániából álland. A mindenütt nagy kedveltségnek örvendő ajtatosságot olvasóink figyelmébe ajánljuk.

Közgyűlés. Az országos vöröskereszt-egyesület váczi fiókja ma délután 4 órakor tartja évi reiij des közgyűlését a kisdedóvó-intézet helyiségében.

= A váczi nőegylet f. hó 15-én tartotta évi rendes közgyűlését, melyen a múlt évi működésről adott számot az elnöki jelentés. Az előterjesztett adatok örvendetesen bizonyítják az egylet virágzását. Készpénz tőkéje 1106 frt 06 krral gyarapodott a múlt évben s 6142 frt 60 kr. tesz ez idő szerint. A tagok létszáma — 9 alapitó, 21 pártoló és 149 rendes tag s e részben sincs semmi fogyatkozás. Az egylet főbb kiadásai: Óvodájára személyi és dologi kiadások mintegy 600 frt, a felvárosi gyermekmenhelyre 300 frt, szegények segélyezésére 200 frt. — Nevezetesebb adományok voltak a lefolyt évben : Spóner József kanonok 200 frt, dr. Schuster Konstantin megyés püspök 100 frt, dr. Virter Lajos nagyprépost adományai összesen 70 frt, Jung János felszentelt püspök 50 frt, dr. Argenti Döme hagyománya 400 frt, gróf Károlyi Istvánná 50 frt, a váczi takarékpénztár 10 frt, Robitsek Ilonka emléke czirnén 25 frt, Újhelyi István kanonok 20 frt. A lelkes adakozók jótékonyságát hálás köszönettel iktatta jegyzőkönyvébe a közgyűlés. — Az egyleti pénztáros tisztéről Meiszner János hat évi buzgó sáfárság után leköszönvén, helyébe Iványos Kálmán lön megválasztva. Kossuth Lajos szobrára 20 frtot szavazott meg a közgyűlés. Az elmaradt farsangi bál helyett egy nyári mulatság rendezését is elhatározta. Az egylet vagyonának és működésének folytonos emelkedését igazoló számadatok lelkes örömre hangolták a jelenvolt tagokat, kik meleg elismerésüket nyilvánították az egylet elnökének, Benkár Dénesnének e fényes eredményre vezetett fáradhatatlan tevékenységéért.

= Egyleti ünnepély. A helybeli kath. legény- egylet múlt vasárnap délután lffi órakor saját helyiségében helyes kis ünnepélyt tartott. Előzetesen a kar a „Pápai hyrnnuszt“ adta elő, mire Porubszky József alelnök megnyitotta az ünnepélyt egy lendületes be- I széddel, kegyeletesen emlékezvén meg Kolping működéséről s az iparos helyzetéről a keresztényi vallás fel- I emelő világánál, szemben a retrográd felfogással. A I lendületes beszédet éljenzés követte. Ezután Kmety \ Lajos egyl. tag szavalta el Szülik „Sz. József oltalma“

I ez. költeményét lelkes hévvel, mire a kar „sz. József“ ez. dalt adott elő, meglepő szabatossággal. Következett Léska József egyl. jegyző tetszéssel fogadott felolvasása a vasárnap megszenteléséről, melyet mai számunkban közlünk. Kovács József egyl. tag Szánthó „Sóhajtás“ ez. költeményét szavalta el, érzéssel. A „Szózat“ elzen- ! gése után Kanda István kanonok elnök intézett a szép j számban jelenvolt közönséghez és a közreműködőkhöz j köszönetét, az egylet tagjaihoz pedig atyai szeretettől í áthatott intelmeket. Az ünnepély egyike volt azon ünnepélyeknek, melyek már annyiszor meggyőztek minket azon dicséretes szellemről, mely az egylet tagjait s azon buzgalomról, mely annak vezetőit áthatja.

— Búcsú-lakoma. Reiser Béla ügyvéd kezdeményezésére dr. Solti Károly barátai és tisztelői abból az alkalomból, hogy nagykátai járásbiróvá neveztetett ki, e hó 14-én búcsú-lakomát rendeztek a „Guriá“-ban, melyen mintegy 35-en vettek részt. Képviselve volt az ügyvédi kar csaknem teljes számban, a járásbíróság bírái és városunk több előkelő polgára. Alkalmi fel- j köszöntőkből természetesen kijutott bőven az ünnepelt- nek. Az elsőt az ünnepelt volt hivatalfőnöke, lielcz Ferencz járásbiró mondotta, ki a király éltetése mellett, lendületes szavakban az ünnepedre emelte poharát. Utána az ügyvédi kar nevében dr. Csányi János szólott, kiemelve a távozó járásbirónak kiváló képességeit, egyszersmind sajnálkozását fejezve ki távozáza felett. Kovácli Ernő vezérigazgató, az ünnepeltet, mint hódmezővásárhelyi származású fiút köszöntötte fel, mint akikre a szónok az 1848/9-ki időkből kellemesen emlékszik vissza, dr. Lencsó Ferencz humoros felköszöntőben mint pótolhatlan jóbarátot éltette dr. Soltit. Vörös Károly általános figyelem között dr. Solti szüleire emelte poharát. Jó hatást keltett ifj. Morlin Zsigmond ügyvéd- jelölt felköszöntője, ki a távozót mint a jogász ifjúság lelkes pártolóját és mesterét tüntette fel. Hálás feladat jutott dr. Kohn Jakabnak, a legfiatalabb váczi ügyvédnek, ki meleg szavakban a helybeli járásbíróság tapintatos, mindnyájunk által tisztelt vezetőjére, lielcz Ferenczre emelte poharát. Végül dr. Solti Károly, a távozó járásbiró szólt, meghatott hangon emlékezve meg a Váczon töltött rövid idő élményeiről, melyeket élte legszebb napjai közé fog számítani. A legfontosabb mit beszédéből, a szívnek szólt részen kivid — kiemelhetünk, az ünnepelt azon viszhangot keltett nyilatkozata, hogy bár számos bírósági székhelyen működött, de oly jeles ügyvédi kart, mint Váczon, eddig sehol sem talált. — A társaság a legjobb hangulatban csak éjfél után oszlott szét.

= Köszönet. A sz. Vincze-egylet jótékony czél- jaira újabban befolyt a perselyekben: az Irgalmasren- diek gyógyszertárában 14 frt, Schrott J. vendéglőjében 1 frt 69 kr., a Nemzeti kávéházban 1 frt 60 kr. Továbbá Meiszner Rudolf ruhaféléket adományozott. Mely kegyes adományokért hálás köszönetét mond az egylet 243. r. gyűlése.

= Tűz. Múlt pénteken délután J/25 órakor rémes kongatás hozta izgalomba városunk lakosságát egy tüzeset miatt, mely ha az isteni Gondviselés nem oltalmaz, bizonyára sok kárnak leendett forrása. A tűz a Curia szállodával közvetlenül szomszédos Bartoss Elek pék káptalan-utczai háza félszerében ütött ki. Sűrű fekete füstgomoly tört a magasba, de pár perez alatt a ház tetőzetének nagyrésze lángot fogott. A rémület általános volt, hogy a Curia szálloda összes épületei a lángok martaléka lesznek, hacsak az alacsony tűzfal a magasra törő lángot nem fékezi. Egykét tűzoltó érkezik, viz nincs. A harangok konganak, a nép futkos. Az első fecskendő megérkezik, pár per- czig működik, a kút nem ad vizet. A Curia újonnan épült istállója füstölni kezd, itt-ott a cserép között fehér füst tolul ki, a veszély itt van. Egy-két hordó viz érkezik, mely csakhamar elfogy, egy pillantás, s mintegy adott jelre tűzfonál fut végig az istálló fedélzetén, rá csakhamar egész erővel égni kezd. A tűzoltók életveszély közt menekülnek le a recsegő fedélről. A Bartoss-ház csaknem végig lángokban, melyek torony magasságban lobognak, csekély szél éleszti a lángot. Az önkénytes tűzoltók már itt vannak, egy második fecskendő is működik, megérkeznek a gyári tűzoltók is. A tüzet lokalizálni kezdik, de a veszély még nem mtilt el. A Curia földszinti épülőiéit, a nyugdíjas intézet földszintjét, a Lengyel házat még mindig fenyegeti. A szivattyúk egész erélylyel fungálnak, a Dunából egyenesen felvezetett viz-sugár hatalmasan