Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-15 / 15. szám
XVI. évfolyam. 15 szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP ELŐFIZETÉSI Ara: negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Kapható • KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Reg.)elcuile uiimlcii vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hová a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések, stb. küldendők). Vácz. Gasparilc-utcza 12. sz. alatt. HIRDETÉSEK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. A: y i I I-1 é r : sora ....................................................:M> kr. Béli/egilletélc minden beiktatásnál 150 kr. 35 (jelenlegi létszám 28). Fűtővel segélyezve volt az elmúlt télen 44 szegény, hajlék vegyes élelmi czikkel 52 család vagy egyes szegény, orvosi segélyben részesült s gyógyszerekkel ellátva volt 25 beteg, másféle segély eszközölve volt 9 esetben. 3. Wirnharclt Gusztáv egyleti pénztárnok a bevételekről s kiadásokról tett jelentést, mely szerint az egész hatodik működési évben befolyt összesen 1479 frt 32 kr. A kiadások összege lesz 14G5 frt 53 krt. A bevételek czimei a következők : Maradvány a múlt évről . . 79 frt 18 kr A pártoló tagok tagdijai . . 502 „ 50 n Egyes jótévők adományai . 610 „ 50 Y) Perselybeli adományok . . 112 „ 76 n Takarékpénztárból .... 174 „ 38 » A kiadások czimei ezek: Kenyérre................................... . 413 frt 31 kr Húsért ................................... 15 66 Tűzifára................................... . 175 „ 60 Meleg ételekért......................... 78 , 87 yf Rubaneműekre......................... 70 , 28 » Gyógyszerekre......................... . 40 „ — Temetési költségekre . . . 19 „ — » Készpénzbeli segélyekre . . . • 297 „ 66 Vegyesekre .............................. 15 Takarékpénztárba elhelyezve . . 290 „ — Van ezenkívül az egylet birtokában 200 frt. B. úrnak alapítványa, 300 frt Tragor Ignácz úr alapítványa, 400 frt f Balia Anna k. a. alapítványa, s dr. Kiss József alapitv. első részlete 10 frt. 4. A titkár felolvasta a pénztárvizsgáló kiküldöttség: Galcsek György és Fodor Imre egyl. tagok jelentését, mely a pénztárnoknak a szokásos felmentvény mellett fáradozásaiért köszönetét indítványoz. Mit a közgyűlés általános helyesléssel tett magáévá. 5. Éztrecsko János ruhatárnok a kiosztott ruha és fűtő mennyiségéről tett jelentést. Kiosztásra került öszA szent Vincze egylet. Szívesen emlékezünk meg évenkint azon jótékony egyesület közgyűléséről, mely Páli szent Vincze nevét viseli. Szívesen kiváltképen azért, mert a jótékonyságot eminenter helyes irányban gyakorolja, amit a szegények pártfogóinak kitüntető bizalma ezen egyesület iránt leginkább bizonyít. Figyelemmel kísérjük keletkezése óta ezen egyesületet, s készséggel elismerjük, hogy azon irányelveket, melyeket kiváló tekintélyek javasolnak s a tapasztalat szentesített, híven követte működésének legújabb, most lefolyt hatodik évében is. Ez egylet irányelveinek legfőbbje, lehet mondani egyedüli irányelve: a felebaráti szeretet. Nem azon rideg viszonylat, mely a másban csak társat lát, kit embertársnak nevez, hanem azon szeretet, mely a szegényt barátjának, felebarátjának tekinti. Mert egészen más azon szeretet, melyre már természeténél fogva hajlik az ember, s más, a melynek megismerésére a kétezer éves íisztultabb felfogás világánál jutottunk el. Amaz meg van az emberiség minden, romlatlan rétegénél, mig emez csak azoknál, akik magukat ugyanegy mennyei Atya gyermekeinek, egy család tagjainak tudják. Ha már most figyelembe veszszük, hogy földi vagyonúnknak habár jogos, de csak ideiglenes sáfárai vagyunk, s hogy annak czélja nem lehet egyedül csak önhasznunk előmozdítása, annál kevésbbé hitvány élvek szertelen hajhá- szata : akkor világos lesz előttünk az is, mennyire nemes tény az elhagyott szegény gyámolitása, s mennyire jutalomra érdemes az Úr előtt, ki adhat és elvehet, kinek egyaránt teremtménye a szegény és a gazdag. A sz. Vincze egylet a felebaráti szeretet szolgálatában áll. Működése nyilvános, de azon nagymérvű jótékonyságnak, melyet eszközöl, tanúi csaknem kizárólag leginkább azok, kik ezen jótékonyságnak részesei. Mert hiszen nem a koldusokat, hanem a házi szegényeket segélyezi, kiknek Ínsége a nyilvánosság előtt kevésbbé ismeretes. S egyik kiváló érdeme, hogy azon szigorú elkülönzésnek, melyet az Ínségesek között vonni szokás, nem hive. Csak a fennálló tényekkel számol, gyámolit ott, addig és oly módon, ahol, ameddig és amint arra tényleg szükség van. Városunk lakossága s azok részéről, kik szegényeink iránt könyörülettel viseltetnek, ezen egyesület keletkezése óta megtisztelő bizalomban részesül. Jelentékeny azon jótévők száma, kik általa, az ő közvetítésével juttatják kegyes adományaikat a szegények javára. Az egyesület f. hó 8-án tartotta hatodik évi rendes közgyűlését a kath. Legényegylet nagytermében. A közgyűlés következőleg folyt le. 1. Kanda István kanonok egyleti elnök szívélyesen üdvözlő a jelenvoltakat, majd áttért azon szerető gondoskodás vázolására, melyet a mindnyájunk mennyei Atyja tanúsít irántunk, ki folyton támaszt kegyesszivű jótévőket a szegények gyámolitására. Kapcsolatban mély köszönetét mondott az összes pártoló tagoknak és jótevőknek s a gyűlést imával nyitotta meg. 2. Bucsek István egyleti titkár az egylet működésének főbb elveit vázolta, névszerint is megemlékezvén az egylet kiválóbb jótevőiről. Jelentéséből kiemeljük a következő adatokat: Van az egyletnek működő tagja 16, a pártoló tagok száma 111. A lefolyt hatodik évben pénzbeli adománynyal járult az egylet czéljaihoz 56, másféle adománynyal 33 jótévő. A rendszeresen segélyezett családok száma volt 18 (jelenlegi létszám 17), az egyes szegények száma pedig A „Váczi Közlöny“ tárczája. A szerető szivek. —• Elbeszélés a középkorból. — (Folytatás). Ilyen gondolatok foglalkoztaták Sárikát mig lassú léptekkel a kastélyuk felé közeledett. De ime! Kit vesz észre, amint a kastély ablakaira irányítja szemeit! P Szokatlan fényben úsznak a termek s az égő csillárok fényárt lövelnek ki a nyitott ablakokon. Benn a sürgölődő cselédség asztalok fehérítésével foglalatoskodik; künn pedig katonai egyenruhás legénység felnyergelt lovakat vezetget fel- és alá. A tágas folyosó vendég nép zsibong, néha-néha erős hahotában ad tetszésének kifejezést a tréfás elbeszélések és ötletek felett. Az esti homályban kivehető volt, hogy a kastély tornyán zászló lebeg, s ez elárulá Sárikának, hogy bent öröm van. Jaj ! bizonyára atyám jött haza ! — igy kiált fel Sárika s megkettőztetett sietséggel iparkodik elérni a kastélyt. A főkapunál csakugyan atyjával találkozott, ki már aggódva leánya keresésére indult. Ugyan hol voltál, édes gyermekem az est homályában oly sokáig ? Nem is gondolsz haza s házunk örömére, ha beveheted magadat az erdő sűrűségébe! ? Igaz, azt mondotta anyácskád, nagy pontosan haza szoktál jönni a rendes időre, de mégis oly nehéz volt atyai szivemnek téged csak egy perczig is nélkülözni. — Bocsáss meg jó atyám! nem is gondoltam arra hogy ma még téged láthassalak, s hidd meg, nekem ma már csak a magány ad örömet. — Miért gyermekem ? Korai még neked a magány szeretete. Ezután jönnek reád az igazi öröm napjai. Tudd meg, hogy harczainkat vitézül vívtuk s ma örömnap van házamnál. — S én csakis annak örvendek, hogy téged láthatlak. Talán vendégeink is vannak ? — Igen gyermekem! Hoztam vendégeket, hogy a kik velem együtt küzdöttek, velem vigadjanak, Jöjj velem s lásd a díszes vendégsereget. Ezzel Sárikát karján fogva felvezető atyja a tágas lépcsőkön s bemutatván neki vendégeit, megkezdődött a társalgás. A hadfiak harczi dicsőségeikről, Sárika az unalmas napokról beszélt. Habár Sárika nem igen kedveltette magát, szépsége mégis egymás után hóditá meg a jelen volt ifjak szivét kik versengve igyekvének Sárika közelébe juthatni s vele társalogni. Inas lép be a tágas terembe, hová már előbb bevonult a társaság, s a ház úrnője előtt meghajtva magát jelenti, hogy az étkező terembe vonulhatnak, mire egy másik terembe mennek át, hol ezüst étkező eszközök s felhalmozott pompás ételek és italok alatt roskadozó asztal mellett foglaltak helyet. Az arezokon öröm ült, s a kedélyek vig hangulatát elősegité a serlegekben gyöngyöző bor, a felszolgált étkeket füszerezé a házi asszony szívélyessége. Csak Sárika volt még mindig szótalan. Mivel nem akarta elárulni, hogy lelkén emésztő érzelmek vívják csatájukat s elméjét más gondolatok tartják elfoglalva, végtelen nehezére esett neki a jó kedv színlelése, mint az világosan kitűnt sajátos magaviseletéből. Némelyek azt gondolták, hogy talán rosszul érzi magát, mások pedig visszavonult természetének tulaj- doniták csendes magaviseletét. Egy szerény ifjú ült az asztal szegletén. Sárikától távol, édes atyjának jobbján, ki mint házi gazda az utolsó helyet foglalta el. Sárika szemei ezen ifjún függtek s oly jól esett, ha tekintete annak szerény tekintetével találkozhatott. Régen látta Sándort, de ezen ifjú vonásai oly nagyon hasonlítottak Sándoréihoz s szerény magatartása is oly nagyon emlékezteté őt egykori játszótársára. Szólni nem mert, félénk viselkedése elárulta, hogy csakis valami jutalmazás juttatá azon szerencséhez, hogy Kőhegyi uram asztalánál, mint vendég megjelenhessen. Félénk tekintetét csak ritkán merte a vendégek díszes során körül jártatni s ha ilyenkor szemei egy perezre Sárikánál megakadtak, azonnal pir futotta el arczát. A serlegek csillogó tartalma lassanként felmelegité a kedélyeket, a társalgás mindinkább zajossá lön, mig nem a házi gazdának ünnepélyes felemelkedése s néhány „halljuk-halljuk“ elhangzása egy időre meg nem szakitá a zajos társalgást. Kőhegyi uram poharát tartva kezében komoly hangon szólitá meg vendégeit s hozzájuk a lezajlott harezok dicsősége- s érdemeiről beszélt. Vendégei állva hallgatták. Könnyek csillogtak egyes gyengébb szivüek szemeiben, könnyek magának a szólónak arczán is. Beszédének vége volt különösen megható, midőn az asztal végén, mellette ülő szerény ifjúhoz fordulva, azt mint életének megmentőjét mutatá be vendégeinek és családjának. —- Isten kezében van, úgymond, életünk, mit ha ő tőlünk kíván, e legkedvesebb kincsünket is neki kell hódolva ajándékoznunk, de szent rendelése szerint a vészben azt megóvnunk is kötelességünk. A harcz vihara azonban egyéni küzdelmem s legelszántabb önvédelmem daczára is kioltja éltemet, ha ez ifjú saját élte veszélyeztetésével vissza nem tartja az ellenségnek halálos csapásra felemelt kardját. Most tehát midőn neki mint hűséges jobbágyomnak, elismerésemmel adózom
