Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-08 / 14. szám
XVI, évfolyam. 14. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. ELŐFI/m'.SI Áll A: negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára ÍO kr. Kapható - KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kofesuth-tér (Györky ház.) Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hová a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések, stb. küldendők). Vácz, Gáspárilc-utcza 12. sz. alatt. Iliit IMITI.Sl.li : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesiltetnek. IV y i 1 t-t é r : sora ....................................................;í<> kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál :tO kr. Felhívás előfizetésre. Az nj évnegyed beálltával tisztelettel kérjük m. t. előfizetőinket, hogy az előfizetést megújítani szíveskedjenek s lapunkat ismerőseik körében terjeszteni kegyeskedjenek, mert csak tömeges előfizetés mellett tarthatjuk fenn lapunkat továbbra is. Hátralékos előfizetőinket pedig kérjük, hogy tartozásaikat mielőbb beküldeni ne terheltessenek. A » Váczi Közlöny« előfizetési ára az április—júniusi évnegyedre . . . I frt 50 kr. Helybeliek a lapkihordónál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek pedig postautalványon eszközölhetik legczélszerübben az előfizetést. A „Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Ezredéves kiállítás. Az 1896-iki ezredéves kiállítás szervezési előmunkálatait lényegükben befejezték és most már a tulajdonképeni kiállítási munkák időszaka kezdődik. Az országos bizottság és a csoportbizottságok megállapították a kiállítás mindegyik osztályának programmját és kereteit; — sok merész ujitó eszmét fogadtak el, nagyratörő czélokat tűztek ki. A kiállítás ügyeit intéző kormányférfiak nem riadtak vissza semmi költségtől, hogy úgy az egész kiállítási terület, mint az egyes kiállítási épületek méltó színhelyei legyenek az országos évezredi versenynek, a megvalósítandó nagy eszméknek. A tavaszi idő beálltával száz meg száz munkás kéz jön mozgásba, hogy a városligetet átalakítsák az ezredéves kiállítás színhelyévé, ahol azután föl lehet építeni a csarnokokat, amelyek a nemzeti munka remekeit befogadják majd. Végül a kiállítási igazgatóság szétküldte már a bejelentési ivek tiz ezreit és minden városban, minden megyében működnek már a közegek, akik az egyes kiállítóknak megadják a szükséges útbaigazításokat. Ä „Váczi Közlöny“ tárczája. A szerető szivek. — Elbeszélés a középkorból. — A Gondviselés a szabad természet terén mutatja ki mindenható művészetét, felékesitvén azt a szépségek és kellemek számtalan nemeivel, melyeket emberi tehetség, szellem és fáradság elő nem varázsolhat.. A szép és bájoló oly kellemes harmóniában sehol sem élvezhető, mint a szabad természet ölén. A madárdal, a csörgedező patak suhogása oly kellemesen olvadnak a falombok titkos zúgásába, hogy a legridegebb kedély is éledni kezd a természet bájos zenészeinek kedves melódiájára. Régi idők kedves emléke gyanánt újul fel emlékezetemben egy töredéke azon elbeszélésnek, melyre egy ősi kastély düledező romjai s közelében egy bércz- tető magányos zárdája emlékeztetnek. Ősi kastély s düledező romok! Ti a régi büszkeségnek néma tanúi! Kígyó sziszeg ma büszke falaitok kőtörmelékei között, futkározó gyik zörgeti meg a fáknak lehullott leveleit, egykor fénylő, de ma homályos ablakaitok alatt s csendes éjjeleken a hold fénysugara jár el hozzátok játszadozni a harmad fénylő gyöngycseppei- ben. A halál néma képét a távol csaló látszata s a képzelet varázsolja benned széppé, mintha figyelmeztetne közös sorsunkra: a múlandóságra., Egykor büszkén lengeté az alkony fuvalma ormaidon a családi zászlót; szerelem és vigalom tombolt Most a nemzed munkásain a sor, hogy a kijelölt, kitűzött kereteket betöltsék tehetségük és szorgalmuk eredményeivel, hogy bejelentsék az ész és a kéz remekeit, melyek bemutatásával tanúsítani fogják, hogy ezredév múltával a műveltség milyen magas fokára emelkedett a nemzet, az ős termelés, az ipar, a kulturális haladás minő alkotásai és vívmányai biztosítják a magyar államnak a második évezredet. A legutóbbi hetek eseményei elterelték az ország figyelmét az 1896-iki ezredéves kiállítástól. De ez az idő nem veszett kárba. A nemzeti lelkesedés hatalmas megnyilvánulása fölkeltette az egész müveit világ érdeklődését és a nemzet minden fia most még inkább megfogja ragadni az alkalmat, mely 1896-ban kínálkozni fog arra, hogy a világgal megismertettük a most megnyilatkozott erkölcsi erőnek szellemi és anyagi hatalmi eszközeit is. Az időpont most a legkedvezőbb. Most mikor az egész magyar nemzet annyira egynek érezte magát, most gondoljon mindegyikünk arra, hogy a millenium ünnepén mivel fog a maga részéről hozzájárulni ahhoz, miszerint a nemzeti próbatétel a nagyszabású kerethez, a kitűzött czélhoz, az évezre- denkint csak egyszer ismétlődő alkalomhoz méltó legyen. És már most szükséges, hogy mindegyik kiállító jelentkezzék, mert igy egyrészt a kiállítóknak kellő idejük marad, hogy a kerületi bizottságoktól útbaigazítást kérjenek és a bejelentett tárgy kivitelére megfelelő gondot fordítsanak, másrészt pedig a rendezéssel megbízott közegek gondoskodhatnak arról, hogy az idejekorán bejelentett kiállítási tárgyak kellőleg érvényesüljenek és a nemzeti munka millió és millió remeke harmonikusan rendezett, minden részletében gondosan egybeillesztett egészet képezzen. Itt-ott rebesgetnek kósza híreket a kiállítás esetleges elodázásáról. A leghatározottabban állíthatjuk, hogy ezeknek a mende-mondáknak semmi alapjuk sincs. Kiáliitástechnikai szempontból semmi ok sincs az elodázásra, mert az egyes-egyedül csak a kiadások növeléséi eredményezné. Egyesek bizonyos nagyszabású közmunkák be fej eztétől akarnák függővé tenni a kiállítás megtartásának idejét. Ez képtelen kívánság, mert a hatalmasan haladó Magyarországban most már mindig fognak nagy közmunkák folyni, de a magyar állam megalkotásának ezredik évfordulója úgy a mint a köztudalom azt megállapította: olyan mozzanat, a melyhez képest még a legnagyobb szabású közmunka is elenyészik. Tehát itt az ideje, hogy a nemzeti munka összes képviselői az alkalmat, a hol a hazafias felbuzdulást évezredre szóló alkotásban megtestesíthetik, siessenek megragadni és az 1896-iki milleniumi kiállításon bemutatandó remekeiket, az illetékes közegeknél bejelenteni tovább ne késsenek. Tíízveszedelem. Alig három heti időköz alatt kétszer ütötte fel városunkban a vörös kakas vészthozó fejét. Mindkét esetben oly helyen és oly körülmények között ütött ki a tűz, hogy csak az isteni különösen kegyes gondviselésnek köszönhetjük, hogy számtalan család nem lett a tíízveszedelem áldozatává. Ha akár az egyik, akár pedig a másik esetben a csendes, teljesen nyugodt idő segítségül nem szegődik a mentést tejlesitő munkálatoknál, bizony nincs emberi hatalom, amely a tűzvész pusztító terjedésének egyhamar útját tudta volna állani. Nem mintha elegendő emberi kéz nem állt volna mindkét esetben a mentési munkálatoknál rendelkezésre, avagy pedig tűzrendészetünk, illetve tűzoltóságunk nem állott volna feladatának magaslatán. Sőt ellenkezőleg! Ami különösen a tűzoltóinkat illeti, úgy azok mindkét esetben derékségüknek oly fényes ta- nujelét adták, amiért mindnyájunk elismerését a legnagyobb mértékben kiérdemlik. xÁ tűzoltó-tanyától meglehetősen messze eső tüzeknél bámulatosan rövid idő alatt jelentek meg s pedig oly számban s oly készültséggel, hogy tekintve a mostani munkaidőt, amidőn legnagyobb része a tagoknak napi teendőivel van elfoglalva, megjelenésükért külön-külön dicséretet érdemelnek. Ám mit használ ott tűzoltóink minden deréksége, minden buzgósága, halált megvető bátorsága, ahol a tűzoltásnak leglényegesebb eleme, a viz hiányzik ! . . . termeidben s most az elhagyatottság és magány ég felé meredező emlékoszlopa vagy. Régi fényes kastély romjai! csak ti tűntök fel előttem s bármennyire iparkodjék is bennem az útazó kíváncsisága uralomra jutni, révedező szemeim ismételten csak reád irányulnak. Utazásaimban láttam meg a Kőhegyi család ősi fészkét a Kárpátok egyik magas csúcsának lábánál. Mit Istennek áldást osztó keze a jóból és kellemesből adni képes, első tekintetre úgy tűnik fel, mintha egyedül csak e helyre akarta volna kiosztani. Lent a , völgyben patakocska csörgedez s úgy látszik, mintha a sik zöld pázsitját egy kígyózó tükör futná át; a viz sima tükrén halacskák játszadoznak fel-fel csapván a vizet, mely ezüst cseppekben hull vissza a mederbe. Fűzek hajladoznak a patak partján s mélyen lehajtó lombjaik között madárkák csiripelve étetik pelyhedző kicsinyeiket. Távolabb vizi malom zakatolása hallatszik s a lecsurgó viz hullámos vonásokban karikáz. 1 Fennebb a Kőhegyi család romokban fekvő kastélya áll ódon mohlepte falaival. Ma már csak madarak járnak oda fészkelni s a régi vigalmak zaját az ég haragjának és a zivataroknak dübörgése helyettesíti. Összeomlott a vigság kastélya s a régi fényt kioltotta az enyészet s múlandóság szele. Hajdan boldogságot rejtettek a kőfalak; a családi boldogság és béke volt e hajléknak állandó vendége; a szeretet oltárán áldoztak itt a nap minden szakában s a nemes család serdülő tagjai viditák fel a szülők napjait. Sárika, a ház kisasszonya, éltének legszebb korában, fürge, virgoncz természete, szépsége és kellemes társalgása által tette vonzóvá a Kőhegyi család kastélyát. xÁzért nem is csoda, ha a környék nemes ifjai versengve iparkodtak ott tiszteletüket tehetni s a család örömnapjain részt venni. Vigalmi zaj, vonzó dal hangjaitól visszhangzónak egykor e kastély termei, melyre most már a magány homálya ereszkedék. Nemcsak vigalmi, de politikai s szellemi központja is volt e hajlék a felvidék nemes értelmiségének. Kőhegyi, a család feje azon felül, hogy mint kiforrott jellem volt ismeretes, sokoldalú képzettségével mintegy szellemi főlényt gyakorolt kortársai felett; felesége pedig, egy legrégibb magyar nemes család sarja, tulajdonosa volt igen sok szép tulajdonnak s a szorgos kodó háziasszonyok s gondos családanyák példányképe. Mindezen szép tulajdonok mellett azonban, mintegy árnyképpen elmondhatjuk, hogy nemes származásuk tudata mélyen szivükbe volt vésve, azért az embert csak ott kezdék számítani, ha névjegyét ötágú korona ékesité. Ez érzékenyen vonult át a család szellemén s mintegy büszkévé látszott tenni; a mi különösen abban nyilvánult, hogy csak a születés előkelősége számíthatott a család baráti vonzalmára. Nem csoda, ha Sárikában is ily érzelmeket iparkodtak a szülők, már zsenge korában ápolni, hisz ő volt egyedüli örömük, egyedüli büszkeségük. A szívnek érzelmeit azonban azon távolság nem akadályozza, melyet a születés von egyesek között, egymáshoz jutásában, ha a keblekben az egymáshoz való vonzalom pengeti a szeretet húrjait. Ilogy ez mennyire igaz: arról beszél a hegy magaslatán épült magányos zárda története, mely a Kőhegyi család kastélya felett alig néhány száz lépésnyire i •u k. iita-j ű ir oki .T, ‘ at a o‘aiirzc li U ú ra ó o ír rt .1i\ í> y i i a i i i I n
