Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-14 / 2. szám

XVI. évfolyam.

2 szám.

Vácz, 1894. január 14.

HETILAP.

II

HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ

EliÖFIiKKTFSI ÁRA: negyed év Egyes szám ára 10 k

Kapható - KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL KV Megjelenik minden V::.

Szerkesztöseg és kiadóhivatal:

lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek hirdetések, stb. k ’dendők).

Vácz Gasparik-utcm 12. sz. alatt.

HlRDKTKfüKEÍ :

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezménybe^ részesittetnek.

Nyili-tér: sora . . ... ISO kr.

Bélyegilletélc minden beiktatásnál ltO kr.

Néhány szó a farsangról.

A farsangnak vigságába már évek óta belevegyül a családapák elegikus panasza. A láncz- termek mámoritó levegőjében megnyílnak a fiatal szivek, és a kedélybánatot nem ismerő üdeséggel fürdenek a hegedűből varázsolt hanghullámokban ; de az apák nem tudnak lelkesedni a látványon és a fiatal párok kicsapongó kedve gyakran borút von a gondtól redős homlokokra.

Hajdan a farsang tánczvigalmai gyülhelyei voltak a fiatalságnak, mely, miután az élet fáradalmai közt a családias ismerkedésre alkalom nem nyílt, a zene édes akkordjai mellett fényben úszó bálteremben kereste amaz érintkezési pontokat, melyek a boldog családalapítás föltételei. A bálteremben a tiszta, a komoly szerelemnek áldoztak és nem akadt ifjú, aki csak múló vi- gaság okáért jött volna oda. Most azonban ez alaposan megváltozott.

Ma már csak legfeljebb a nők lépik át azzal a komoly szándékkal Terpszichore csarnokait, hogy ott élettársat szemeljenek ki maguknak; a férfiak közül azonban fájdalom csak nagyon kevés van abban a szerencsés helyzetben, hogy háztüzhely alapításra gondolhasson.

Pedig a családalapítás a nemzetek egyik legfontosabb létföltétele és abban az országban ahol kevés házasság köttetik, ott nemcsak a társadalmi, hanem a közgazdasági állapotok is szenvednek.

A mi sajátos viszonyaink közt a fiatalságnak félénk tartózkodása Hymen kötelékeitől, valóságos átok. A magyarság megizmosodása és a nemzeti szellem fejlesztése csak a magyar faj számszerinti gyarapodásától függ.

Sajnos, hogy az utolsó évek farsangjai teljesen kivetkőztek hajdani jelentőségükből, mely

„Váczi Közlöny“ tárczája.

Télen.

Sárgán, fáradtan zörög a levél,

Vadul hajszolja azt a téli szél, bgy-egy bokor tövében megpihen És fut tovább, mint űzött idegen.

Egy fájó érzés üldöz engem is,

Meg sem pihentem, már is újra visz,

Elszáradt, fonnyadt bennem a remény,

Homályossá lett a zornáncz, a fény.

Lecsüggedt fejjel, nem járt űtakon így visz magával kínzó bánatom,

Fölemelem a sárgult levelet S reá szememből forró köny pereg.

Idegen itt, hol annyi szív szeret,

Mert nem találok rokon lelkeket,

A sok ember közt én csak egyedül,

Jövőm iránt csüggedt, hitetlenül.

De ott remeg im’ egy kicsiny madár,

Élelmet enyliet sehol nem talál,

Mégis hogy félti azt az életet,

Mégis remél, hogy jő a kikelet . . .

Megszégyenülve sietek tovább —

Mért ne innám ki én is a pohárt,

Melyet nekem nyújt a Gondviselet,

Bár nincs lelkemre többé kikelet!

—n.

Szerkesztőségi élet.

Irta: Sipul-asz.

Tisztelt szerkesztőség! A tél elején oly sok városba kaptam meghívást, felolvasás czáljából, hogy valamennyit nem fogadhatván el, egy helyre sem mentem el, nehogy a többit megsértsem. Azért felolvasásomat pótolom ezzel a tárczával, melyet 'mindenki a maga tetszése szerint, ebéd után, vagy reggeli előtt

nem volt egyéb, a boldog családalapításra vágyó keblek kedves évadjánál. Ma már elvesztették ezt a jelleget és a családapák rémei kezdenek lenni, akik alig győzik pénzzel a bálozó fiatalságot.

És mind a mellett azt kell tapasztalniok, hogy leányaik páriában maradnak és fiaik az agglegénység sivár életére vannak kárhoztatva.

Közgazdasági viszonyaink közt harmincz éves korukban is többnyire csak ama bizonyos jó módú szülők fiai tudnak olyan állásba jutni, mely a biztosság kellékeivel dicsekedhetik és minden körülmények közt kielégítő módot nyújt egy család föntartására; szegényebb sorsú emberek gyermekei azonban vagy belevénülnek a biztos révpart keresésbe, vagy ha előbb kötnek házasságot, gyakran egész családokat döntenek nyomorba és elvetik a pauperizmus magvait.

Mindaddig tehát, mig ezeken a bajokon segítve nem lesz és mig az ifjú szivek anyagi gondoktól meg nem akadályozva, a szerelem szárnyain nem röpülhetnek a házasság biztos kikötőjébe, mindaddig a farsang kivetkőzve marad eredeti jellegéből és, bármily vi^an is szóljon a zene és bármennyire elbájolón lejtsenek is a párok, a zene melodikus hangjaiba, a táncz elbűvölő rithmusába egyaránt vegyül a kor szellemének mélabús szózata, mely közgazda- sági viszonyaink betegsége fölött kesereg.

F.

Tilos a műbőr!

Már több esztendeje, hogy Magyarország bortermelése, mely pedig évszázadokon át a magyar nép egyik legdúsabb jövedelmi forrását képezte, a fillok- széra pusztításai következtében meg van semmisítve. Alig szüretelünk annyit, a mennyi saját szükségleteink fö- dözésére elegendő volna. Ennek következtében a meselolvashat s nem kell esős, sáros időben hazulról elmennie, hogy a szerző felolvasását meghallgassa s az utána következő vacsorán a gyomrát elrontsa.

Bemutatom önöknek, darabjaira szétszedve a Budapesti Hirlap-ot. Apró képeket rajzolok arról az életről, mely itt folyik szakadatlanul 24 órán keresztül.

Csöndes nap.

Nyár van, tikkasztó meleg. Odakint a főváros utczáin gőzölög az aszfalt. A főszerkesztő falun van, nyaral; a felelős szerkesztő nyaral, a lapot a segéd- szerkesztő csinálja. Ambicziózus fiatal ember, a ki minden áron megakarja mutatni, hogy az uborkaszezonban is kitűnő lapot tud csinálni. Már déli tizenkét órakor bent van a szerkesztőségben s kétségbeesetten turkálja az összes hazai és vidéki lapokat, mert az újságírónak mindig lapolvasás közben jönnek az ötletei. Ha támad ötlete, azt följegyzi, azután felbontja a leveleket s azokban böngész.

— Semmi, semmi! sóhajtja, aztán leül, megír egypár levelet s elmegy.

Délután a fiúk már elernyedten jönnek be. Száz meg száz emberrel találkoztak, a ki most siet ki a városligetbe, Zugligetbe, Svábhegyre, Gödöllőre, hogy fáradt tüdejéből kisöpörje egy kicsit a főváros porát: nekünk meg most kell munkához látnunk.

A segédszerkesztő előhozza az ő jegyzeteit, melyeket délben tett s tárgyalás alá bocsátja. Hogy a váczi-köruton a kábelek már háromhete le vannak rakva, de a kövezet még nem kész. Hogy a 112-ik számú fiakkeres gorombáskodott egy úri hölgygyei. Hogy a körúti házakban megint nincs viz, hogy a nefelejts-utczában kolera van, de titkolják. Jó, megírjuk, de nem lelkesedik senki értük.

Megszólal a telefon-csengetyű.

— Halló, Budapesti Hírlap. Mi tetszik ?

Igaz kérem, hogy Bismarck meghalt ?

— Igaz! — feleli legnagyobb flegmával Beöthy, a ki legközelebb ül a telefonhoz.

(Az ismeretlen tudniillik azon urakhoz tartozik,

terséges, az egészségre ártalmas borok készítése utóbbi időben anynyira elterjedt már nálunk is, hogy a törvényhozás kénytelen volt óvintézkedéseket tenni annak meggátlására.

A mesterséges borok készítésének és kimérésének tilalmáról szóló törvény f. évi január 4-én már életbe lépett. Ez^ftj^najA^ tehát a magyar állam területén mesterséges üWmat sem készíteni, sem árulni nem szabad. A törvény szigorúan bünteti azokat, kik vizet, szeszt vagy más idegen anyagokat használnak borok készítéséhez. A vendéglősöknek is csak tiszta bort szabad mérni. Ezen törvény örvendetes egyrészt a szőlőtermelőkre, kiknek jövedelmét a pancsolók eddig jelentékenyen megrövidítették, de örvendetes a fogyasztó közönségre is, mely habár drága pénzen, de mégis igazi bort kaphat. A tilalom kiterjed a külföldön készített mesterséges borokra is, habár ott (pl. Francziaország- ban, Ausztriában, Németországban) a műborok készítése meg is van engedve. Vidékünkön a fillokszéra pusztításai következtében a szőlőtermelés ez idő szerint kisebb mérvű ugyan, de azért nem tagadható, hogy a mondott törvényre már-már nagyon is szükség volt s azért azt örömmel üdvözöljük.

A hivatalos lap egyik legutóbbi száma közölte a kereskedelmi miniszter rendeletét a mesterségek borok készítésének és forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló és 1894. évi január 4-én életbe lépő törvény végrehajtásáról.

A fontos'rendelet nevezetesebb intézkedései — mint azokat a „Szölöszeti és Borászati Lap“ ismerteti — ezek :

Mesterséges bor az, ha nem kizárólag szőlőből, illetőleg szőlőmustból készül; ha a borhoz tisztított szeszen, vagy konyakon kívül vizet, vagy bármely más anyagot kevernek. A törvény azonban megengedi a must okszerű javítását, valamint az okszerű borkezelést. Megengedtetik ennélfogva a must ezukrozása tiszta czukornemüekkel, a must keverése tiszta, vagy legalább 95 százalékos szeszszel vagy konyakkal, a must sűrítése befőzés által, a must lenyálkázása mirenymen- tes kén alkalmazásával, a must savtalanitása tiszta szénsavas mészszel vagy kálival. Az okszerű borkezelésnél megengedtetik a bor szeszezésére tiszta, vagy legalább 95°/0-os szeszszel vagy tiszta konyakkal sava kik sportszerűleg zaklatják a szerkesztőséget ilyen kérdésekkel.)

A munka lassan, de biztosan folyik. A mint leszáll az est, a redakezió kezd élénkülni, az emberek magukhoz térnek. Valami fővárosi bizottságból, vagy pártklubból jön be Kaas Ivor báró s kérdi a czikk- témát. Úgy tesz, mintha nehezére esnék az irás, pedig mindennap ír s boldogtalan, ha nem irhát czikket. Minden munkatárshoz van egy kedves,szava s ez a kérdése: miről ima ön czikket! Végre elvonul legszélső kis udvari szobájába, (melyet a Budapesti Hírlap tiz pompás terme közül ő maga választott ki magának) s lediktálja a czikket írnokának.

Nyolcz óra felé a vacsoráról kezdenek értekezni. Egypáran elmennek czirkuszba, színkörbe, haza, a többiek felülnek egy-két fiakkerre s kimennek valahová a zöldbe.

Tizenegy órakor újra kezdődik a munka, frissen, jókedvűen. Látogató már nem jön, a kabátot le lehet vetni s a nyitott ablakon üde levegő tódul be. A mi szerkesztőségünknek van egy nagy udvari terme, itt csoportosul az éjjeli munka. Innen vezet a telefon a városba s a segédszerkesztő asztaláról külön telefon fel az emeletre a főszedőhöz s a korrektorokhoz. Emellett van egy külön telefon-szoba, honnan direkt beszélünk Bécscscl, Szegeddel, Temesvárral, Győrrel, Araddal. A legcsendesebb éjszakán is jön a Budapesti Hírlap-nak Bécsből 1500—2000 szó telefon-tudósitása s a vidékről 60—70 saját távirata. A minek egy része sokszor bele se fér a lapba.

Simán és gyorsan feldolgozzuk az anyagot. Ritkán lehet valamit szószerint leadni. Ha nagyon rossz és hosszú: átírjuk; ha gyönge: megfésüljük; ha jó a magja, de rossz a megírása: kihámozzuk. Mindenre van valami szerkesztőségi műszó. S az újságíró a leghíresebb ember kezeirásához is könyörtelenül hozzányúl, hogy a lap által megkívánt formát adjon neki. Egy kötetre terjedő hőskölteményből oly ügyes kis nyilatkozatot csinálunk a napi hírek közé, hogy más-