Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-04 / 9. szám
segíteni kell. Ily állapotok előbb-utóbb jóra való népünk teljes és általános elszegényedését, erkölcsi tönkrejutását s szervezeti elsatnyulását fogják eredményezni. Vagy tekintsünk körül az alsóbb társadalmi réteg körében: állításunk igaz voltáról bárki első tekintetre máris — sajnos — könnyen meggyőződhetik. Ugyanazért az alsóbb néposztály testi és lelki java s egyben városunk jóléte érdekében mindazon terveknek, melyek a mondott osztály helyzetének javítására nézve előnyösek, lelkes felkarolását, intéző köreinknek, mint egyik legfontosabb teendőt, szives pártolásukba ajánljuk. — e— Kaszinó-köri közgyűlés. Az -Egyesült Kaszinó-kör“ múlt vasárnap tartotta rendes évi közgyűlését, melyen közel 100-an vettek részt. Miután dr. Freysinger Lajos egyleti igazgató konstatálta a gyűlés határozat-képességét, korelnöknek a népszerű Kemény Gusztáv rendes tagot kérte föl, aki megköszönve a bizalmat, üdvözli a megjelenteket és a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. Dr. Freysinger Lajos igazgató terjedelmes beszédben pillant vissza a múlt évi működésre és örömmel jelentheti: hogy a tagok száma növekedésével az egylet erősbödött, mi bizalmat ad a jövőre, hogy ez lesz társadalmunk legerősebb erkölcsi testületé, melyet tagok gyűjtése által erősbiteni kíván. Az egylet előre haladására nézve megemlíti: hogy a Kaszinó Jókay Mór ünnepelt Írónk műveire 200 forinttal előfizet, mi által könyvtárunk, mély már most is egyike a vidék legszebb könyvtárainak, ez által is gyarapodni fog. Felhozza igazgató továbbá, hogy a billiárdok 100 frtot meghaladó költséggel jó karba hozattak. A múlt évben a Kaszinó a képzőművészeti társulattól nyert Szamossy László „Visegrád őszszel“ czimű olajfestményéi képére nézve, melyet a választmány kisorsolni óhajtott, de ettől a magas bélyegilleték és lottó-dij fizetése miatt elállott, erre most a további eljárás végett a közgyűlés határozatát kéri. Miután dr. Falcsilt Dezső egyleti jegyzőnek évközben történt eltávozása következtében a módosítót t alapszabályok felterjesztése halasztást szenvedett, jelenti: hogy helyébe a választmány részéről ideiglenes jegyzőnek: Fodor Imre választatott. Egyleti igazgató intézkedése folytán a helyiségtulajdonosnője részéről kilátásba helyeztetett, hogy a helyiség megrongált padlója még a szerződés lejárta előtti 2 év alatt meg fog uji- tatni és a termeket szellőztető készülékkel fogja ellátni. ISehogy az egylet egysége megzavartassék, a Kaszinó a párt-szenvedélyektől megóvassék, tekintve a legutóbb felmerült, de elintézett eseményt, hogy jövőre hasonló esetek elő ne fordulhassanak, a választmány intézkedett, miszerint az alapszabályok 13. §.- módosittassék. Minthogy a tagdijak emelését jelentést tevő igazgató nem czélozza, az egylet csak szerény körben mozoghat; hogy pedig visszaesés be ne következzék barátja az okos takarékosságnak. A Kaszinó úgy ez évben,, mint a múltban megtartotta jól sikerült farsangi estélyeit, melyeket jövőre a szellemi fejlődés előmozdítása czél- jából tanulságos felolvasások, művészi előadások rendezése által emelni kíván. Végül a gazdasági átalakulás következtében óhajtja, hogy a kaszinó egyesülve a lő- egylettel a nyár és az ősz folyamán társadalmi utón termény és gyümölcs kiállítást létesítsen, mi által közgazdaságunk ez utón sem fog hátra maradni. A polgári egyenlőségtől áthatva óhajtja, hogy a tagok egymással jó egyetértésben maradjanak, mely után igazgatói jelentését befejezi. Ez reá bámult, majd pedig mondá: „Nem, még korán volna üzennem.“ Andor tehát a fönt említett levelet összehajtogatván a galamb nyakára kötötte, s mondá: Kis galambom. vidd e levelet úrnődnek. A galamb örömét vig turbékolással fejezte ki, a nyitott ablakon át elrepült, s mint tudjuk, szerencsésen érte el rendeltetése czélját. Ott alig hogy magát kissé kipihente, azonnal a beteg ágyához repült és kedveskedett egykori úrnőjének. „Hát csakugyan él, hát csak mese az egész? szólta beteg örvendező arczczal, — s talán az én betegségem is csak álom.“ De ezen öröm kitörése csak közelebb vitte őt a sírhoz, s ő lázban égő ajkakkal, lihegő kebellel fekszik ágyában. Az idő már-már hajnalodik és a két szenvedőre szelíd álmot hozott. Ez alatt Andor éjjel-nappal utazott, csak hogy még életben találja a forrón szeretett nőt. S csakugyan úgy történt; de ez öröm ismét csak sietteté halálát. Mikor Andor meglátta, már oly gyenge volt, hogy ha galambját simogatni akarta, keze bágyadtan hullott alá. Andor jelenléte már csak utolsó perczeit édesítette meg. Utolsó szava a hőn szeretett férfihez ez volt: „Nyugodtan halok meg, hisz láttalak, s te még mindég szeretsz ! “ * *<• „ * Ősz felé egy sirhalommal több volt a temetőben, melynek zöld fűvei között tavaszkor ott virágzott a ; nefelejts és gyöngyvirág s a kereszten „Emma“ neve állott, ki hű Andorjáért könyörög az égben. N. Jelentése egész terjedelmében helyeslő tudomásul vétetett és éljenzéssel jutalmaztatott. Úgy a Szamossy olajfestményű kép, valamint a terem festés kérdésének miként való megoldását a közgyűlés a választmányra bízta. A szak jelentésekből kiemeljük hogy a bevétel: 2270 frt 99 kr., a kiadás: 2237 írt 48 kr. volt. A tagok létszáma 215 rendes és 20 vidéki tagra emelkedett meghalt évközben Depoy György és Pertzián Vilmos’ emlékezetűk jegyzőkönyvileg örökittetett meg. Felolvastatott a költségvetés, mely szerint a bevétel: 2661 frt 51 krban, a kiadás szintén annyiban állapíttatott meg. Az alapszabályoknak a tagok kizárásáról szóló 13. §-a, mely szerint a két évi tagdíjjal hátralékos tag törölhető, ehhez még a következő módosítás csatolta- tott: különben is az egyleti jogok gyakorlása, különösen az egyleti könyvtár használata csak a tagdíj rendes lefizetése után illeti az egylet tagjait. Az alapszabályokat, házszabályokat megtartani nem akaró, vagy összeférhetlensége miatt az egylet békés társas együttlétét lehetetlenitő tagot a választmány jogosítva van meginteni, sőt ennek eredménytelensége esetén a tagok sorából is törülni. Ily esetben a válaszmányi megintésnek, vagy meghagyásnak nem engedelmeskedő tag tagsági jogáról lemondottnak veendő. Több kisebb tárgy elintézése után dr. Solti Károly elnöklete alatt megalakult a szavazatszedő bizottság, mely működését azonnal megkezdette. Beadatott összesen 70 szavazat. Az igazgató és aligazgató ezen alkalommal választás alá nem esvén, jegyzőnek: Fodor Imre, pénztárnoknak: Donovitz Vilmos, könyvtárnoknak : Krancz Ferencz választatott. A kisorsolt vagy lemondott választmányi tagok helyett: Péts Sándor, dr. Franyó István, Gajáry Géza, Balkay István, Markovits Lázár és Reitter ísván választattak. Számvizsgáló bizottsági tagoknak: Csillon Izidor, Vitt Manó és Trümmer Sándor tettek megválasztva. Miután korelnök jelen választás eredményét kihirdette, a szavazatszedő bizottság fáradozásáért köszönetét nyilvánította, egyszersmind megköszöni a megtiszteltetést és a tagokat egymás iránti bizalmas jó viszony táplálására hívja fel. Dr. Freysinger Lajos igazgató korelnöknek, ki már több éven át vezette a kaszinó közgyűléseit igen tapintatosan, a gyűlés nevében köszönetét nyilvánítja és azt jegyzőkönyvbe vétetni kívánja; mire a korelnök és az igazgató éljenzésével a gyűlés véget ért. Iskoiaszéki gyűlés. A róni. kath. iskolaszék múlt vasárnap tartott gyűlésében örömmel és hálásan fogadta a megyés püspök ő Nagymáltóságának azon kegyes leiratát, melyben a káptalan által megvásárolt régi Hattyú-vendéglő épületet iskola czélokra átengedte. Igaz ugyan, hogy e házon 5 ezer nehány forint teher van, de ezt az iskolaszék a befolyó házbérből nehány év alatt törlesz- hetni véli, mikor is ez épületet nőnöveidévé fogja átalakítani. A kir. tan felügyelőség megkeresése folytán az iskolákba beirott szegénysorsú tanulóknak, kik az előadásokat ruha hiány miatt netalán nem látogathatják, a tanítók által való összeírása elrendeltetett. Ádám Emma kitűnő oklevéllel bíró kézimunka mesternőnek jelen állásában egyházfőhatóságilag történt megerősítése tudomásul vétetett. Siposs Emil a menhelynek ügybuzgó felügyelője állásáról lemondott helyébe egyhangú lelkesedéssel Vizner Pál ny. tanfelügyelő választatott. Nagy köszönettel fogadta az iskolaszék a váczi takarékpénztárnak a szegénysorsú tanulók tankönyveinek beszerzésére megszavazott 40 frt. és a menhely javára áttett 25 frt, adományát, melyekért az iskolaszék jegyzőkönyvileg is köszönetét szavazott. A nagyközönség kényelmére az alsóvárosi temetőben az iskolaszék házi kezelés mellett 213 frt 16 kr. költséggel a harmadik kutat is elkészítette és pedig igen alkalmas helyen, hogy ez által a sírok gondozása megkönnyítessék és a temető csinossága előmoz- ditassék. A kút már használatba is vétetett. Végül a gondnok által bemutatott 1893. évi 4 rendbeli számadások megvizsgálására Meiszner János és Balds Imre kérettek föl. C S A R N O K. Hogyan lehet megélni 400 írtból. (Egy tanító leleplezései.) Midőn a kenyérből annyit kértünk, amennyi elég családunk fentartásához, azt a választ nyertük, hogy az ország pénzügyi helyzete nem bírja meg fizetésünk felemelését. Ezen utasítás nem fájt oly nagyon, mint az, midőn egynéhányan nyíltan, leleplezetlenül rósz akarattal arezunkba vágták, hogy aki e pályára lép, ám alkudjék meg a viszonyokkal! Tanító fia vagyok; ismertem a tanítói élet nyomorát, már gyermekkoromban megkellett bűnhődnöm atyám azon vétkéért, melyet akkor elkövetett, midőn a tanítói pályára lépett. Bűnhődöm érte most is, mert midőn az istenek atyámtól elfordultak, engem is megátkoztak s tanítóvá tettek. Midőn e pályát választottam, elkészültem volt rá, hogy fáradságom dija száraz kenyér s rút hálátlanság lesznek. Megalkudtam volt tehát a viszonyokkal. Tűrtem, szenvedtem, éheztem is, minden zúgolódás nélkül. A nélkülözések által ejtett sebeket behegesztette azon tudat, hogy nemes kötelességet végzek, hogy hazámnak javára vagyok, hogy szeretet vonz e pályához. De azon arczátlan nyilatkozat, hogy cgv családos j embernek, aki életét szenteli a közügynek, untig elég j a 300 frt, s hogy a 400 írtból tisztességesen lehet megélni, az fáj; oly seb ez a szivemen, mely sohasem fog behegedni, mely akkor véres nyommal tudtomra adja a fájdalmat, — akkor juttatja eszembe a hálátlanságot, midőn szeretettel ölelni akarom tanítványaimat, midőn szivem melegét szivükbe csepegtetni akarom. Es tehetek én róla, ha olykor a szivem összeszorul és szeretetem helyett vért, keserű vért leszek kénytelen az ártatlan szivekbe plántálni?! Akik véremet keserűvé tették, akik kedélyemet megmételyezték, azok felemelkedve, megjutalmazva élik napjaikat és nem vonatnak érte felelőségre. De ne higyjék, hogy epe szól belőlem. Nem ; egy idősb tanítónak nincs már epéje, működése elején elfogyott, a mi volt. Fájdalom hangja ez, mert sok éven át élveztem a 300 frtos örömeit, s a 400 frfos „tisztességes“ megélhetéssel most is bajlódom. Leírjam talán életrajzomat? Leírjam azon törek- , véseimet, melyekkel anyagi helyzetemet javítani akartam ? Azok, akik képesek hamis esküt is tenni arra, hogy 400 forintból megélni lehet, akik hálát követelnek azért, hogy gazdag asztalukról leejtett morzsát fölvenni bátorkodunk, azok vagy el nem hiszik, vagy kaczagnának rajta. Önöknek azonban fölemlítem, hogy már minden I ajánlott keresetágat megpróbáltam. Midőn a nap még I a hegyeken túl késik s a reggeli szellő még altató nó- | tát dúdol azoknak, akik jómódban másik oldalon kez- ! dik édes álmukat, én már 100, 150 puttony vizet 200 | lépésnyi távolságból hoztam be a kertbe, mely alig 12 j Ktnyi hasznot hozott be. Kezem olyan volt, hogy szé- j gyeltem valakivel kezet fogni. Magam kapáltam, krurn- I pút ültettem, dohányzásról lemondottam, élvezeti czik- ; keket éveken át nem láttam, magam főztem, magam ! mosogattam s a 300 frtból tisztességesen megélni nem . bírtam. Ha felső ruhát vettem, alsóra már nem jutott. Már jó vén ember voltam s még sem jutott j eszembe a házasság, mert tisztában voltam azzal, hogy j mi vár reám akkor, ha 300 frt és kert mellett meg- í házasodom. Végre fölkapaszkodtam az uborkafára. Legalább j nem kell félnem, hogy magasról lezuhanok. 400 frtos i állomást kaptam. — Lám, mégis azt mondják, hogy : nincs emelkedés a tanítói pályán ! „Ingemiscit aeger, ubi non est mulier.“ Három havi betegségem megtanított e közmondás igazságára s a házasság respektálására. Megnősültem. Láttak uraim embert éhezni? Én nemcsakhogy i láttam, de éheztem is. A felvidék egyes helyein nem- ! csak akkor van éhség, mikor azt a lapok nvilvános- j ságra hozzák, hanem akkor is, midőn a krumpli nem S termett meg kellő mennyiségben. Nem egyszer ültettem. családommal babot, krumplit csak azért, mert 400 frtos fizetésem mellett krajezárom nem volt a j munkás részére és őszszel még a vetőmagot sem kaptam vissza. Midőn családom szaporodni kezdett, étel is kevesebb volt. A kettőnek szánt tálhoz már négyen ültünk ! Hogy tehát családomnak több jusson, azt hazudtam, hogy a plébánoshoz vagyok hivatalos ebédre. Az ebéd ideje alatt ott a fenyves domb oldalán járkáltam s hogy gyomromat lecsillapítsam — falusi gyerekek módjára — sóskát rágtam; sőt igen, volt eset, hogy madártojást lelve, már arra akartam vetemedni, hogy nyersen megiszom. Hat év alatt, ahova csak bélyegtelen kérvényt lehetett küldeni, mindenüvé pályáztam. De a szegény ember szerencséje is szegény. A tanfelügyelő többször látva szorgalmamat, állami iskolával kínált meg, ahol nemcsak papiroson, de valóságban is 400 frtom volt és van. Minő reményeket fűztem én a havi 33 frthoz! A kis kertemben korai salátát, korai uborkát vetettem s már számítottam azt a pénzt, amit érte fogok kapni. Hja, csakhogy a falusi ember is csak akkor szereti a salátát, ha hús van mellette. Pénzért senkinek sem kellett. Városba vittem, de csakis egyszer: 3—4 kertészszel és 20—30 kofával versenyezni nem bírtam. 2 írtért egy malaczocskát vettem és az ette meg salátámat. A ser- tésorbáncz következtében a malaczom is megdöglött. Ott döglik, ahol van; csakhogy nálam több nem dögölhetett meg! Jött uj tavasz s én újból beláttam, hogy a 33 frt is kevés a megélhetéshez. Tudják kérem, hogy itt sokszor mit ebédeltem ? Bementem a kertecskémbe s az elkorcsosodott szilvát ebédeltem, hogy családomnak több jusson a délre főzött krumplilevesből; paszuly- 1 evesből, sült krumpliból. És mindezek daczára az iskolámat szerettem. Megfeszítettem erőmet és 3 év alatt összes tót gyerekeim magyarul beszéltek úgy, hogy iskolámban feleslegessé vált a tót tannyelv. Most már másutt működöm, de ott most is magyar a tannyelv. Hát kérdem szeretettel, az én életem nevezhető „tisztességes“ megélésnek ? Van állami kollegám, aki 400 frtja mellett oly körülmények közé jutott, hogy neje fehérneműjét kellett elzálogosítania; pedig oly szorgalmas, mint a hangya. Gyermeke torokbajba esvén, a legközelebbi városba orvosért ment. — Van-e pénze tanító úr? — Most nincs, de gondom lesz rá, hogy fáradságát elsején díjazzam. — Akkor én nem mehetek, de hozza ide gyermekét, itt ingyen megnézem baját, szólt vissza az orvos. Ki képes a szegény apa fájdalmát, leírni?! Van kartársam — szintén állami 400 forintos — aki nejét csak azért vesztette el, mert 400 frt fizetése van. Neje látva családjának nyomorát, azzal enyhíteni akart férje gondjain, hogy cselédet nem tartva, eljárt füvet szedni kecskéje részére. A csősz azon véleményében, hogy az irtás füvéhez csak parasztnőnek vau joga, megzálogolta a tanító nejét. így megfosztva ka-
