Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-04 / 9. szám

segíteni kell. Ily állapotok előbb-utóbb jóra való népünk teljes és általános elszegényedését, er­kölcsi tönkrejutását s szervezeti elsatnyulását fogják eredményezni. Vagy tekintsünk körül az alsóbb társadalmi réteg körében: állításunk igaz voltáról bárki első tekintetre máris — sajnos — könnyen meggyőződhetik. Ugyanazért az alsóbb néposztály testi és lelki java s egyben városunk jóléte érdekében mind­azon terveknek, melyek a mondott osztály hely­zetének javítására nézve előnyösek, lelkes fel­karolását, intéző köreinknek, mint egyik legfon­tosabb teendőt, szives pártolásukba ajánljuk. — e— Kaszinó-köri közgyűlés. Az -Egyesült Kaszinó-kör“ múlt vasárnap tartotta rendes évi közgyűlését, melyen közel 100-an vettek részt. Miután dr. Freysinger Lajos egyleti igazgató kon­statálta a gyűlés határozat-képességét, korelnöknek a népszerű Kemény Gusztáv rendes tagot kérte föl, aki megköszönve a bizalmat, üdvözli a megjelenteket és a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. Dr. Freysinger Lajos igazgató terjedelmes beszéd­ben pillant vissza a múlt évi működésre és örömmel jelentheti: hogy a tagok száma növekedésével az egylet erősbödött, mi bizalmat ad a jövőre, hogy ez lesz társa­dalmunk legerősebb erkölcsi testületé, melyet tagok gyűjtése által erősbiteni kíván. Az egylet előre hala­dására nézve megemlíti: hogy a Kaszinó Jókay Mór ünnepelt Írónk műveire 200 forinttal előfizet, mi által könyvtárunk, mély már most is egyike a vidék leg­szebb könyvtárainak, ez által is gyarapodni fog. Fel­hozza igazgató továbbá, hogy a billiárdok 100 frtot meghaladó költséggel jó karba hozattak. A múlt évben a Kaszinó a képzőművészeti társulattól nyert Szamossy László „Visegrád őszszel“ czimű olajfestményéi képére nézve, melyet a választmány kisorsolni óhajtott, de ettől a magas bélyegilleték és lottó-dij fizetése miatt elállott, erre most a további eljárás végett a közgyűlés határozatát kéri. Miután dr. Falcsilt Dezső egyleti jegy­zőnek évközben történt eltávozása következtében a mó­dosítót t alapszabályok felterjesztése halasztást szenve­dett, jelenti: hogy helyébe a választmány részéről ideig­lenes jegyzőnek: Fodor Imre választatott. Egyleti igaz­gató intézkedése folytán a helyiségtulajdonosnője részéről kilátásba helyeztetett, hogy a helyiség megrongált padlója még a szerződés lejárta előtti 2 év alatt meg fog uji- tatni és a termeket szellőztető készülékkel fogja ellátni. ISehogy az egylet egysége megzavartassék, a Kaszinó a párt-szenvedélyektől megóvassék, tekintve a legutóbb felmerült, de elintézett eseményt, hogy jövőre hasonló esetek elő ne fordulhassanak, a választmány intézke­dett, miszerint az alapszabályok 13. §.- módosittassék. Minthogy a tagdijak emelését jelentést tevő igazgató nem czélozza, az egylet csak szerény körben mozoghat; hogy pedig visszaesés be ne következzék barátja az okos takarékosságnak. A Kaszinó úgy ez évben,, mint a múltban megtartotta jól sikerült farsangi estélyeit, melyeket jövőre a szellemi fejlődés előmozdítása czél- jából tanulságos felolvasások, művészi előadások ren­dezése által emelni kíván. Végül a gazdasági átalakulás következtében óhajtja, hogy a kaszinó egyesülve a lő- egylettel a nyár és az ősz folyamán társadalmi utón termény és gyümölcs kiállítást létesítsen, mi által köz­gazdaságunk ez utón sem fog hátra maradni. A pol­gári egyenlőségtől áthatva óhajtja, hogy a tagok egy­mással jó egyetértésben maradjanak, mely után igaz­gatói jelentését befejezi. Ez reá bámult, majd pedig mondá: „Nem, még korán volna üzennem.“ Andor tehát a fönt említett levelet összehajtogat­ván a galamb nyakára kötötte, s mondá: Kis galam­bom. vidd e levelet úrnődnek. A galamb örömét vig turbékolással fejezte ki, a nyitott ablakon át elrepült, s mint tudjuk, szerencsé­sen érte el rendeltetése czélját. Ott alig hogy magát kissé kipihente, azonnal a beteg ágyához repült és kedveskedett egykori úrnőjének. „Hát csakugyan él, hát csak mese az egész? szólta beteg örvendező arczczal, — s talán az én betegségem is csak álom.“ De ezen öröm kitörése csak közelebb vitte őt a sírhoz, s ő lázban égő ajkakkal, lihegő kebellel fekszik ágyában. Az idő már-már hajnalodik és a két szenvedőre szelíd álmot hozott. Ez alatt Andor éjjel-nappal utazott, csak hogy még életben találja a forrón szeretett nőt. S csakugyan úgy történt; de ez öröm ismét csak sietteté halálát. Mikor Andor meglátta, már oly gyenge volt, hogy ha galambját simogatni akarta, keze bágyadtan hul­lott alá. Andor jelenléte már csak utolsó perczeit édesítette meg. Utolsó szava a hőn szeretett férfihez ez volt: „Nyu­godtan halok meg, hisz láttalak, s te még mindég sze­retsz ! “ * *<• „ * Ősz felé egy sirhalommal több volt a temetőben, melynek zöld fűvei között tavaszkor ott virágzott a ; nefelejts és gyöngyvirág s a kereszten „Emma“ neve állott, ki hű Andorjáért könyörög az égben. N. Jelentése egész terjedelmében helyeslő tudomásul vétetett és éljenzéssel jutalmaztatott. Úgy a Szamossy olajfestményű kép, valamint a terem festés kérdésének miként való megoldását a köz­gyűlés a választmányra bízta. A szak jelentésekből kiemeljük hogy a bevétel: 2270 frt 99 kr., a kiadás: 2237 írt 48 kr. volt. A tagok létszáma 215 rendes és 20 vidéki tagra emelkedett meghalt évközben Depoy György és Pertzián Vilmos’ emlékezetűk jegyzőkönyvileg örökittetett meg. Felolvastatott a költségvetés, mely szerint a bevé­tel: 2661 frt 51 krban, a kiadás szintén annyiban álla­píttatott meg. Az alapszabályoknak a tagok kizárásáról szóló 13. §-a, mely szerint a két évi tagdíjjal hátralékos tag törölhető, ehhez még a következő módosítás csatolta- tott: különben is az egyleti jogok gyakorlása, külö­nösen az egyleti könyvtár használata csak a tagdíj rendes lefizetése után illeti az egylet tagjait. Az alap­szabályokat, házszabályokat megtartani nem akaró, vagy összeférhetlensége miatt az egylet békés társas együttlétét lehetetlenitő tagot a választmány jogosítva van meginteni, sőt ennek eredménytelensége esetén a tagok sorából is törülni. Ily esetben a válaszmányi megintésnek, vagy meghagyásnak nem engedelmeskedő tag tagsági jogáról lemondottnak veendő. Több kisebb tárgy elintézése után dr. Solti Károly elnöklete alatt megalakult a szavazatszedő bizottság, mely működését azonnal megkezdette. Beadatott összesen 70 szavazat. Az igazgató és al­igazgató ezen alkalommal választás alá nem esvén, jegyzőnek: Fodor Imre, pénztárnoknak: Donovitz Vil­mos, könyvtárnoknak : Krancz Ferencz választatott. A kisorsolt vagy lemondott választmányi tagok helyett: Péts Sándor, dr. Franyó István, Gajáry Géza, Balkay István, Markovits Lázár és Reitter ísván választattak. Számvizsgáló bizottsági tagoknak: Csillon Izidor, Vitt Manó és Trümmer Sándor tettek megválasztva. Miután korelnök jelen választás eredményét kihir­dette, a szavazatszedő bizottság fáradozásáért köszönetét nyilvánította, egyszersmind megköszöni a megtisztelte­tést és a tagokat egymás iránti bizalmas jó viszony táplálására hívja fel. Dr. Freysinger Lajos igazgató korelnöknek, ki már több éven át vezette a kaszinó közgyűléseit igen ta­pintatosan, a gyűlés nevében köszönetét nyilvánítja és azt jegyzőkönyvbe vétetni kívánja; mire a korelnök és az igazgató éljenzésével a gyűlés véget ért. Iskoiaszéki gyűlés. A róni. kath. iskolaszék múlt vasárnap tartott gyűlésében örömmel és hálásan fogadta a megyés püs­pök ő Nagymáltóságának azon kegyes leiratát, mely­ben a káptalan által megvásárolt régi Hattyú-vendéglő épületet iskola czélokra átengedte. Igaz ugyan, hogy e házon 5 ezer nehány forint teher van, de ezt az iskolaszék a befolyó házbérből nehány év alatt törlesz- hetni véli, mikor is ez épületet nőnöveidévé fogja átalakítani. A kir. tan felügyelőség megkeresése folytán az iskolákba beirott szegénysorsú tanulóknak, kik az elő­adásokat ruha hiány miatt netalán nem látogathatják, a tanítók által való összeírása elrendeltetett. Ádám Emma kitűnő oklevéllel bíró kézimunka mesternőnek jelen állásában egyházfőhatóságilag tör­tént megerősítése tudomásul vétetett. Siposs Emil a menhelynek ügybuzgó felügyelője állásáról lemondott helyébe egyhangú lelkesedéssel Vizner Pál ny. tanfelügyelő választatott. Nagy köszönettel fogadta az iskolaszék a váczi takarékpénztárnak a szegénysorsú tanulók tanköny­veinek beszerzésére megszavazott 40 frt. és a menhely javára áttett 25 frt, adományát, melyekért az iskola­szék jegyzőkönyvileg is köszönetét szavazott. A nagyközönség kényelmére az alsóvárosi teme­tőben az iskolaszék házi kezelés mellett 213 frt 16 kr. költséggel a harmadik kutat is elkészítette és pedig igen alkalmas helyen, hogy ez által a sírok gondo­zása megkönnyítessék és a temető csinossága előmoz- ditassék. A kút már használatba is vétetett. Végül a gondnok által bemutatott 1893. évi 4 rendbeli számadások megvizsgálására Meiszner János és Balds Imre kérettek föl. C S A R N O K. Hogyan lehet megélni 400 írtból. (Egy tanító leleplezései.) Midőn a kenyérből annyit kértünk, amennyi elég családunk fentartásához, azt a választ nyertük, hogy az ország pénzügyi helyzete nem bírja meg fizetésünk felemelését. Ezen utasítás nem fájt oly nagyon, mint az, midőn egynéhányan nyíltan, leleplezetlenül rósz akarattal arezunkba vágták, hogy aki e pályára lép, ám alkudjék meg a viszonyokkal! Tanító fia vagyok; ismertem a tanítói élet nyo­morát, már gyermekkoromban megkellett bűnhődnöm atyám azon vétkéért, melyet akkor elkövetett, midőn a tanítói pályára lépett. Bűnhődöm érte most is, mert midőn az istenek atyámtól elfordultak, engem is meg­átkoztak s tanítóvá tettek. Midőn e pályát választottam, elkészültem volt rá, hogy fáradságom dija száraz kenyér s rút hálátlanság lesznek. Megalkudtam volt tehát a viszonyokkal. Tűr­tem, szenvedtem, éheztem is, minden zúgolódás nélkül. A nélkülözések által ejtett sebeket behegesztette azon tudat, hogy nemes kötelességet végzek, hogy hazámnak javára vagyok, hogy szeretet vonz e pályához. De azon arczátlan nyilatkozat, hogy cgv családos j embernek, aki életét szenteli a közügynek, untig elég j a 300 frt, s hogy a 400 írtból tisztességesen lehet meg­élni, az fáj; oly seb ez a szivemen, mely sohasem fog behegedni, mely akkor véres nyommal tudtomra adja a fájdalmat, — akkor juttatja eszembe a hálátlanságot, midőn szeretettel ölelni akarom tanítványaimat, midőn szivem melegét szivükbe csepegtetni akarom. Es tehe­tek én róla, ha olykor a szivem összeszorul és szere­tetem helyett vért, keserű vért leszek kénytelen az ár­tatlan szivekbe plántálni?! Akik véremet keserűvé tették, akik kedélyemet megmételyezték, azok felemelkedve, megjutalmazva élik napjaikat és nem vonatnak érte felelőségre. De ne higyjék, hogy epe szól belőlem. Nem ; egy idősb tanítónak nincs már epéje, működése elején el­fogyott, a mi volt. Fájdalom hangja ez, mert sok éven át élveztem a 300 frtos örömeit, s a 400 frfos „tisz­tességes“ megélhetéssel most is bajlódom. Leírjam talán életrajzomat? Leírjam azon törek- , véseimet, melyekkel anyagi helyzetemet javítani akartam ? Azok, akik képesek hamis esküt is tenni arra, hogy 400 forintból megélni lehet, akik hálát követel­nek azért, hogy gazdag asztalukról leejtett morzsát fölvenni bátorkodunk, azok vagy el nem hiszik, vagy kaczagnának rajta. Önöknek azonban fölemlítem, hogy már minden I ajánlott keresetágat megpróbáltam. Midőn a nap még I a hegyeken túl késik s a reggeli szellő még altató nó- | tát dúdol azoknak, akik jómódban másik oldalon kez- ! dik édes álmukat, én már 100, 150 puttony vizet 200 | lépésnyi távolságból hoztam be a kertbe, mely alig 12 j Ktnyi hasznot hozott be. Kezem olyan volt, hogy szé- j gyeltem valakivel kezet fogni. Magam kapáltam, krurn- I pút ültettem, dohányzásról lemondottam, élvezeti czik- ; keket éveken át nem láttam, magam főztem, magam ! mosogattam s a 300 frtból tisztességesen megélni nem . bírtam. Ha felső ruhát vettem, alsóra már nem jutott. Már jó vén ember voltam s még sem jutott j eszembe a házasság, mert tisztában voltam azzal, hogy j mi vár reám akkor, ha 300 frt és kert mellett meg- í házasodom. Végre fölkapaszkodtam az uborkafára. Legalább j nem kell félnem, hogy magasról lezuhanok. 400 frtos i állomást kaptam. — Lám, mégis azt mondják, hogy : nincs emelkedés a tanítói pályán ! „Ingemiscit aeger, ubi non est mulier.“ Három havi betegségem megtanított e közmondás igazságára s a házasság respektálására. Megnősültem. Láttak uraim embert éhezni? Én nemcsakhogy i láttam, de éheztem is. A felvidék egyes helyein nem- ! csak akkor van éhség, mikor azt a lapok nvilvános- j ságra hozzák, hanem akkor is, midőn a krumpli nem S termett meg kellő mennyiségben. Nem egyszer ültet­tem. családommal babot, krumplit csak azért, mert 400 frtos fizetésem mellett krajezárom nem volt a j munkás részére és őszszel még a vetőmagot sem kap­tam vissza. Midőn családom szaporodni kezdett, étel is kevesebb volt. A kettőnek szánt tálhoz már négyen ültünk ! Hogy tehát családomnak több jusson, azt hazudtam, hogy a plébánoshoz vagyok hivatalos ebédre. Az ebéd ideje alatt ott a fenyves domb oldalán járkáltam s hogy gyomromat lecsillapítsam — falusi gyerekek módjára — sóskát rágtam; sőt igen, volt eset, hogy madárto­jást lelve, már arra akartam vetemedni, hogy nyer­sen megiszom. Hat év alatt, ahova csak bélyegtelen kérvényt le­hetett küldeni, mindenüvé pályáztam. De a szegény ember szerencséje is szegény. A tanfelügyelő többször látva szorgalmamat, ál­lami iskolával kínált meg, ahol nemcsak papiroson, de valóságban is 400 frtom volt és van. Minő remé­nyeket fűztem én a havi 33 frthoz! A kis kertemben korai salátát, korai uborkát vetettem s már számítot­tam azt a pénzt, amit érte fogok kapni. Hja, csak­hogy a falusi ember is csak akkor szereti a salátát, ha hús van mellette. Pénzért senkinek sem kellett. Városba vittem, de csakis egyszer: 3—4 kertészszel és 20—30 kofával versenyezni nem bírtam. 2 írtért egy malaczocskát vettem és az ette meg salátámat. A ser- tésorbáncz következtében a malaczom is megdöglött. Ott döglik, ahol van; csakhogy nálam több nem dö­gölhetett meg! Jött uj tavasz s én újból beláttam, hogy a 33 frt is kevés a megélhetéshez. Tudják kérem, hogy itt sokszor mit ebédeltem ? Bementem a kertecskémbe s az elkorcsosodott szilvát ebédeltem, hogy családomnak több jusson a délre főzött krumplilevesből; paszuly- 1 evesből, sült krumpliból. És mindezek daczára az iskolámat szerettem. Meg­feszítettem erőmet és 3 év alatt összes tót gyerekeim magyarul beszéltek úgy, hogy iskolámban feleslegessé vált a tót tannyelv. Most már másutt működöm, de ott most is magyar a tannyelv. Hát kérdem szeretettel, az én életem nevezhető „tisztességes“ megélésnek ? Van állami kollegám, aki 400 frtja mellett oly körülmények közé jutott, hogy neje fehérneműjét kellett elzálogosítania; pedig oly szorgalmas, mint a hangya. Gyermeke torokbajba esvén, a legközelebbi városba orvosért ment. — Van-e pénze tanító úr? — Most nincs, de gondom lesz rá, hogy fáradságát elsején díjazzam. — Akkor én nem mehetek, de hozza ide gyer­mekét, itt ingyen megnézem baját, szólt vissza az orvos. Ki képes a szegény apa fájdalmát, leírni?! Van kartársam — szintén állami 400 forintos — aki nejét csak azért vesztette el, mert 400 frt fizetése van. Neje látva családjának nyomorát, azzal enyhíteni akart férje gondjain, hogy cselédet nem tartva, eljárt füvet szedni kecskéje részére. A csősz azon vélemé­nyében, hogy az irtás füvéhez csak parasztnőnek vau joga, megzálogolta a tanító nejét. így megfosztva ka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom