Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-18 / 7. szám

magyar középosztály sietni fog megrendeléseivel a jeles, de kevésbbé tehetős iparosság segítségére s megmenti őt attól, hogy ambicziójának tárgyát, munkája javát, esetleg figyelmen kívül hagyja a kiállításokat csak futólag áttekintő közönség.

Főurainkat, főpapságunkat, nagybirtokosainkat bár ne kellene külön felhivnuk ez alkalomra. Nekik adatott meg első sorban, hogy Meczénásai legyenek a magyar iparnak s az ő bőkezű pártfogásuk tehetné lehetővé, hogy iparunkat bemutathassuk azon a magas színvonalon, a melyre a külföld műiparát is emelte a Meczé- nások támogatása.

Ma még hosszú idő van a kiállításig s ez a kérelem, még korainak tetszhetik sokak előtt. De hogy megteszszük már most, annak különös oka, hogy egyrészt iparosságunkat figyelmeztessük, hogy a nemes magyar társadalomban segélyt fog találni, — másrészt, hogy ideje legyen munkája versenyképességéről jelességéről és jó Ízléséről meggyőzni azt a társadalmat, melytől támogatást vár.

Szóval az iparosnak lesz ideje keresni a megrendelők tetszését s a megrendelőnek van alkalma kiszemelni azt az iparost, akit támogatásra méltónak talál !

Mi bízunk a magyar iparban és a magyar társadalomban egyaránt.

Városi es vidéki hírek.

= Személyi hírek. Dr. Tragor lgnácz és Steiner Náthán váczi kir. járásbirósági joggyakornokok állásukról lemondottak. — Beringer Károly kir. járásbiró- sági aljegyző, hosszas betegségéből felépülvén, működését újra megkezdette.

= A nagyfontosságú határozat, mely a váczi kath. főgymnáziumot a nyilvánossági joggal ál- , landóan felruházza, legközelebb érkezett íe a minisz- I teriumtól, dr. Hóman Ottó kér. főigazgató sorai kíséretében. A határozat f. é. jan. 20-án kelt s hivatalos száma 58,098.

— Plébánosi beiktatás. Csajka Lajos, ezelőtt Nándor buzgó lelkésze, törteii plébánossá neveztetvén - ki, f. é. január 28-án tartotta installáczióját. Az ünnepélyes beiktatást Agócs János kun félegyházi kerületi esperes, apát-plébános tartá. Az ünnepély, mint értesítenek, kedves emlék lesz sokáig Törteién. A templomban az installáló apát ajkairól, úgy az installált plébános által mondott beszédek általános lelkesedést, lelkiörömöt és gyönyörűséget idéztek elő. A templomi ünnepély után következtek a plébánia lakban a tisz- | telgések. Ez alkalommal az uj plébános vendégsze- t rető asztalánál gazdag ebéd volt, melyen az első fel- j köszöntőt az installált plébános mondá a megyés püs- , pök ő excellenciájára. Ezután Agócs apát a beiktatott plébánost éltette.

— A dorozsmai plébániát, mely dr. Kásáig Imrének nagykátai plébánossá történt kineveztetése folytán megürült, legközelebb választás utján tölti be a dorozsmai képviselőtestület, mint az ottani plébániai javadalom kegyura. Mint értesülünk, két komoly jelöltjük van, az egyik Schimmalcsik J. Lajos, jelenlegi adminisztrátor, a másik Nagy Zachár kartali plébános, ki hosszabb ideig Dorozsmán működött kápláni minőségben.

— A váczi .Egyesült Casino-kör“ folyó évi február hó 25-ik napján (vasárnap) délutáni 2 órakor tartja évi közgyűlését a következő tárgysorozattal: 1. Az igazgató évi jelentése. 2. Az évi számadások és a leltár előterjesztése a számvizsgáló bizottság jelentésével s a felmentvény megadása. 3. A folyó évi költségvetés megállapítása. 4. Az alapszabályok 13. §-ának további módosítása. 5. Az alapszabályok 20. §-a értelmében netalán teendő indítványok tárgyalása. 6. Az egyleti jegyző, pénztárnok, könyvtárnok, 6 választmányi tag és 3 számvizsgáló választása. 7. A jegyzőkönyv hitelesítésére 2 tag kiküldése. — Azon rendes tagok, kik az 1893. évre a tagdíjjal még hátralékban vannak, a közgyűlésen sem tanácskozási, sem szavazati joggal nem

— Sohse juttassa eszébe az ilyesmit, kérem, ő csak gyerek efélére! . . . Ahá, éppen itt jön. Hozok neki mindjárt kávét, — úgy szerette eddig a kávét, most rá se néz.

— Jó napot keresztapám, csókolom kezét édes anyám. Nini, hát már itt az ozsonna ideje ? Csakugyan kegyetlen éhséget éreztem. Eh, mondok haza megyek. Az én jó mamám mindjárt nregkávéztat! Úgy-e meg?

— Oh hogyne édes fiam! Már melegre is tettem, rögtön hozom. Kifli vagy puha kenyér kell hozzá?

— Mindakettő. Főleg ha a puha kenyér mellé volna egy kis maradék hideg pecsenye? Mamám!

— Van bizony, még pedig malaczpecsenye. Jó zeller salátám is van mellé . . . Hozok egy kis jó gyümölcsöt is ; van szép alma, körte. A komám is ozson- názni fog veled.

— Szívesen. Szólt mosolyogva sodorgatva tarkás bajuszát a koma.

— Sándor fiam, súgva hajolt hozzá, a mint a mama kiosont örömtől ragyogó szemekkel. Van valami újságod? Jó kedvedet veszem észre. Nyertél a lotte- rián ?

— Nyertem. Nevetett ő.

— Hány számod jött ki?

— Csak egy! Keresztapám én ozsona után elmegyek hazulról. Ön itt marad, be zél a mamával, hogy — — hogy hát — — hogy hát — — —

No csak ki vele! De nehezen megy, hát mi?

— Hogy hát — — nősülni akarok. Múltkori bálban megszerettem Hajdú Sárikát, az özvegy szolgabi- róné leányát . . .

— És ő ?

Ó majd megmondja, viszonozza-e szerelmes ha jlamomat ! Isten az atyám! bál óta nem eszem, nem iszom, nem aluszom. Oda van nyugalmam. Akarom

bírnak. (Alapsz. 9. §.) A közgyűlésen az alapszabályok jelen tárgysorozatban ki nem tüntetett szakaszainak módosítására és az egylet felosztására irányuló netaláni indítványok nem tárgyalhatok. (Alapsz. 20. §.) Szavazni érvényesen csak annyi jelöltre lehet, ahány megválasztandó van ; az azokon túl írottakra eső szavazatok számba nem vétetnek.

= A váczi „Ipar- és kereskedelmi hitel- intézet“ jövő vasárnap tartja meg rendes évi közgyűlését saját helyiségében. Mint a múlt évi zárszámadásokból kitűnik, az intézetnek betétei a lefolyt évben 105,060 frt 80 krral, váltótárczája pedig 30,237 frt 61 krral emelkedtek. Tiszta nyeresége az intézetnek 9402 frt 27 kr. volt, mely összegből esik : 5% a tartalék alap javára 470 frt 10 kr., 5°/0 az igazgatósági jutalékra 416 frt 60 kr., tiszti jutalékokra 265 frt; jótékony czélra 20 frt 57 kr., külön tartalék' alapra 1200 frt ; 1000 darab szelvény beváltására 7 fiijával 7000 forint.

= Köszönet. A sz. Vincze egylet czéljaira a váczi takarékpénztár 10 frtot kegyeskedett adományozni. Továbbá a perselyekben befolyt: a káptalani sorházban (Hornung Albert) 3 frt, a nagysörházban 25 kr. Mely szives adományokért hálás köszönetét mond az egylet 237. r. gyűlése.

= Véletlen halál. A hétkápolnán alul levő homokbányában múlt kedden reggel Pusztai János váczi lakosra homokásás közben rászakadt egy nagy földtömeg. Mire kiásták, a szerencsétlen ember halva volt. Részvéttel regisztráljuk e hirt, de kapcsolatban rá kell mutatnunk azon szomorú tényre, hogy hasonló esetek jóformán évenkint előfordulnak agyag- és homokbányáinkban. Talán mégis jó volna ezen bányákat úgy hébe-hóba biztonsági tekintetben megtekinteni, hogy ha már egyesek nem eléggé óvatosak s néhány kapa agyagért vagy homokért képesek életüket veszélyeztetni a kivált tavaszi időben könnyen beoinló pandalok alatt, legalább a hatóságokat ne érné szemrehányás !

= Megégett holttest. F. h. 14-én elhalt Vá- ezon Zvolenssky J. alsóvárosi takács-mester. Tetemét ravatalra helyezték s viaszgyertyákat gyújtottak mellette. Éjjel azonban valószínűleg a gyertyák lángjaitól kipattogó szikrákból a ravatal meggyulladt s a holttest felső része a szó szoros értelmében összeégett. Hozzátartozói csak másnap reggel vették észre, hogy mi történt a halottal.

= Rozoga épület. Alig egy pár hónapja, hogy egy része kidőlt, most meg nehány napja, hogy a másik része bedőlt a Révköz és Középvárosi-főút alsó sarkán állongó háznak. Bizony gyenge matériából lehet építve. Szinte nem ártana szakértőkkel megnézetni, — hivatalból.

= Furfangos ánglius. Hogy az ánglius nagyon fürkésző és találékony szellem, kivált a kereskedés és gyáripar terén, az régi igazság. Mi mindenfélét kieszelt már, el sem lehet mondani. Most azonban egyik nagyon is furcsa dologra adta a fejét. Egereket tanított be, hogy alkalmas gépezetet hajtsanak s fonalat fonjanak, ügy Írják, hogy sikerült neki s hogy egy-egy egér naponkint átlag legalább száz fonalat produkál. Nem tudjuk felépül-e a gyár, mely ilyen munkásokra lenne berendezve, mert azon töri az eszét.

= Kókán feltételes szabadsága. Lári-fári az egész. Világgá hiresztelték hogy kiszabadult, meg hogy a minisztériumnál is járt, megköszönni a szívességet, sőt emlékiratokat is adott be. Mindenből egy szó sem igaz. Mert először is: még nem szabadult ki. A többi magától értetődik. Hanem idővel, ha jól tudjuk, vagy félév múlva, igenis kiszabadulhat s ekkor a többi is megtörténhetik. Valaki ez alkalommal alaposan felültette a fővárosi hírlapokat.

= A kardos menyecskék. Hogy a párbaj-mánia, korunk e ferde kinövése, mennyire elharapódzott már, legeklatánsabban tünteti fel a nekünk beküldött következő levél: „T. Szerkesztő Úr! Folyó hó 11-én többen kirándultunk Penczre, hogy egy kellemes délutánt szerezzünk magunknak. Nem is csalódtunk, a rétudni mi lesz? Először . . . engedi-e mama, hogy ide hozzam nőmet? Hisz az emeletet fel lehet mondani a lakóinknak.

— No hogy fel!

— Másodszor, estére násznagyom lesz keresztapa, meglássuk lesz-e kosár vagy jegygyűrű ?

— Rravó ! Derék ! — — Tudom én, hogy kereszt- fiam nem bátortalan! . . . Hehehe.

— Én ? Rátortalan ? . . . — Az nem. De ha Sárika kikosaraz, olyan leszek mint a vad medve.

— Eh, persze hogyne kosarazna no ? ... Mi a lelke! Csitt csak: jön a mama.

Megozsonnáztak, de annyit berakott Sándor, hogy mamája csak csóválta a fejét a háta mögött s integetett a komának. Az ozsonna teljesen jól Ízlett. A mama is hozzá fogott egy kis malaczpecsenyéhez.

ittak bizony rá egy kis fllolcssérátlan bort is, úgy ezer cseppet: mert hát szűkén van most az Istenadta ! . . .

Sándor elpárolgott aztán. Komám uram tűz közé szorította komám asszonyt: hogy hát — — a bátortalan gyerek mit is akar! Mert akar ám minden bátortalansága mellett is! . . .

— Jaj, mit nem mond komám uram! Igazán ? Hát hisz én nem bánom, csakhogy megjött a gyerek étvágya s ne süssek-főzzek hiában. Tessék elhinni, nincs nagyobb mérgem, mint mikor a jó ételt megkészitem és senkinek sem kell. Ott penészedbe minden ! Magam csak nem elletem meg mind !

— No majd lesz aki meg fogja enni, hehehe! . . .

És csakugyan! . . . Már négy évi e dolognak és a

kellemes aszlalnál csinos menyecske eszik a vidám férjjel és három gyöngy apró-szenttel! . . . No meg a jó és boldog anya is ott van köztük, azt vallja a komám uramnak, hogy boldog ezekkel a gyerekekkel.

szemről legalább e délutánt, a legjobban eltöltött délutánjaim közé fogom feljegyezni naplómba. Kitünően mulattunk, hogyne ... a mikor annyi szép és kedves hölgy társaságában voltunk. Kellett is vigyázni szivünkre, nehogy Ámor nyila azt megsebezze, azok az égő szemek, mosolygó ajkak, annyira körül hálózták szivünket, hogy daczára a kellő őrködésnek, valószínű, hogy találva vannak azok. De igaz is . . . nem erről akarok én írni t. Szerkesztő Úrnak hanem azokról a kardos menyecskékről, a kik a kirándulásunk napján szerezték a „kardos“ melléknevet. Tehát hallja és csodálja a t. Szerkesztő Úr! E hó 10-én több család ösz- szejött V. J.-nél hogy a falusi unalmasságot némileg elűzzék maguktól s ebben különösen nagy szerepet vitt a két vig kedélyű fiatal asszonyka M. I.-né és L. J.-né, kik jó barátnék lévén, folytonosan tréfálták egymást, addig a mig a katasztrófa be nem állt közöttük; ugyanis M. I.-né játék közben megsértette, azaz meg- karczolta L. J.-né kezét, a ki erre annyira megharagudott, hogy rögtön távozott. Mily csekélység és egy nő képes ezért is megharagudni — ámbár lehet hogy a karczolás mellett volt még vágás is, de erről a jelen voltak nem tudtak semmit s igy ép ezért nagyon csodálkoztak a hirtelen távozáson. Haza érve a megsértett asszonyka azon gondolkodott, hogy mikép adja vissza ő ezt a nagy sértést M. I.-nénak. El is küldött mindjárt két barátnőjéért K. M. és V. M. kisasszonyokért, a kik nem is késtek megjelenésükkel, már csupa "kíváncsiságból is, hogy mi lesz a vége ennek a csekélységből eredő hirtelen haragnak. L. J.-né ekkor felkérte a két barátnőiét, hogy menjenek el M. I.-néhoz s adják neki tudomására, hogy ő a sértést párbaj által kívánja helyre igazítani. Hasztalan engesztelték a megsértett asszonykát a kedves barátnők, most már segédek, —

L. J.-né nem engedett. Kénytelenek voltak elmenni

M. I.-néhoz s előadni az üzenetet, ki meghallva ezt, egész tréfásan mondta oda a szekundánsoknak: „tehát párbajozunk.11 A maga részére fel is kérte H. S. és H.

J. kisasszonyokat segédeknek. Tehát meg volt a kihívás. Miért? Mi az oka mindennek? Szívesen megírnám t. Szerkesztő Úrnak, de magam sem tudom daczára, hogy az egész dologról alaposan értesültem. Vagy talán elég ok az a párbajra, ha az egyik a másikat megkarczolja?

. . . Lehet hogy elég, de csak ... a hölgyeknél. E hó

11-én azaz vasárnap délelőtt 10 órára (tehát épen a rántás keverés idejére) volt kitűzve a párbaj K. M.-nél egy tágas szobában. Kardban állapodtak meg — még pedig tiz perczig tartó, kétszeri összevágásra, az első csepp vérig. A kitűzött időre meg is jelentek pontosan a párbajozók a segédeikkel, kik még egyszer megkísérelték a kardos menyecskéket kibékíteni, a mi azonban a legjobb akarat mellett sem sikerült. A két hölgy ezután felállt egymással szemben, karddal kezükben (a mik azonban megjegyzem, nem voltak elég élesek) s a mint a szekundások mondják, a két szép menyecske oly komoran nézett farkas szemet, mintha legalább is a legnagyobb féltékenység késztette volna őket e helyre, hogy egymással élet-halálra menjenek. A tusa az adott jelre elkezdődött, az első mérkőzésnél egyik sem sérült meg ; egy pereznyi szünet után a második összetűzésnél L. J.-né csakugyan vissza adta a sértést, mert az első véres vágást, mely azonban csak könnyű testi sértésben nyilvánult — s igy az orvosra sem volt szükség —- M. J.-né kapta meg, a mikor a segédek közbelépve az ügyet a maguk részéről befejezetnek nyilvánították. A két „kardos“ menyecske pedig egymás keblére borulva, csókok nagy mennyisége között, a barátságot uiból megállapította. Végül még csak azt bátorkodom tudomására hozni t. Szerkesztő úrnak, hogy a mondott napokon a jó férjek távol voltak, mert valószínű, hogy ha otthon lettek volna, úgy élesebb kardot adtak volna a hölgyecskék kezeibe, hogy jövőre elmenjen a kedvük az ilyen duellálástól. Maradtam illő tisztelettel a tek. Szerkesztő úrnak. Vácz, 1894. február hó 14-én hive . . . Át*.“

■=. Sorozási orvosok. Egyik fővárosi lapban azt olvassuk, hogy a magasabb katonai körök azon tervvel foglalkoznak, hogy a katonai sorozásokhoz az egész birodalom területén mindenütt katonai orvosok legyenek alkalmazva, kik ezen czélra külön be legyenek gyakorolva. Azonfelül hangsúlyozzák, hogy a jövő sorozásoknál kiváló súly lesz fordítandó az idegbajokra, mert újabb időben sok a katonák között az idegbajos, — továbbá a szembajokra, mert sok a szemb íjos. Különben az egész vizsgálati szabályzatot, mint immár a czélnak kevésbbé megfelelőt, teljesen át fogják dolgozni.

= Hires épületek pusztulása. Bizonyára érdekelni fogja olvasóinkat a pesti újépület. Károly kaszárnyái és Gellérthegyi erőd sorsa, melyekről évek óta hírlik, hogy lebontják. Az ügy immár jelentékenyen előre haladt, sőt közel van a megoldáshoz, amennyiben már az átadási feltételek is ki vannak tűzve. E/.ek szerint az újépület egész területe Budapest főváros birtokába megy át, de egy részét, körülbelül 10 holdat házhelyeknek fogja eladni a miniszteriura, a többi területtel pedig a főváros rendelkezik, azt utczákra, terekre stb. használhatja fel, tetszése szerint. Magától értetődik, hogy az óriási épületet le fogják rontani, s néhány év múlva az egykor hires újépület már csak „volt“ lesz. A Károly kaszárnya épülete és telke 5'2 millió forintnyi árban jutna a főváros birtokába, m Jv összeg három részletben lenne megfizetendő. Ezen kaszárnya helyébe monumentális városházat terveznek, a katonaság elhelyezésére pedig másult fognak ka-zir- nyákat építeni. A Geílérlhegyi erődöt ingyen kapja a főváros, mint rádást a Károly kaszárnyához, mely 4 év alatt, az újépület ped'g 10, végre az erőd 12 év alatt lenne végleg lebontandó.

= Mennyi pénz van a világon? Egv amerikai kiszámította, hogy a világ összes aranykészletének értéke körülbelül tizennyolezezer millió korona. Az ezüstkészlet értéke 20 ezer millió, a fö lözetlen p • pi. - pénzé 13 ezer millió korona. Arany leglöob van Fmn- cziaországban, az amerikai Egyesült-Államokban, N;-