Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-23 / 51. szám
XVI. évfolyam. 51. szám. Vácz, 1894. deczember S . <• v v HELYI ES VIDÉKI ERDEKU HETILAP. ElittFIZFTFWI ÁRA: negyed évre I frt 50 kr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egyes szám ára IO kr. I (hová a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, Kapható KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossutli-tér (Gyürky ház.) ' hirdetések, sth. küldendők). .ABrgjelenilt miiuien vasárnap. Vácz, Gáspár ik-utcza 12. sz. alatt. imtHtF/rFSFSi : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesi ttetnek. > } « I H »’: sora........................................................:*<> kr Bélyegilleték minden beiktatásnál :tO kr. Szent karácsony. Karácsony éjjelén csendes áhitat borul az emberi lélekre. Az éj csendjét a harang ércz- szava bontja meg, s az oltárt gyertyák fénye, tömjénillat lengik körül. S felhangzik a hitvallás éneke: Credo! A hittitkok szent borzadályjyal töltik a keblet. Az Isten léte az ő három-egységében, amint azt Isten jelentette ki nekünk ; a teremtés szent dogmája az ő csodálatos mélységében s nagyszerű igazságában ; a látható és láthatatlan dolgok az ő megfoghatatlan eredetükben ámulatba ejtik a szivet. A lélek felmagasztosul az isteni dolgok e fényes világában; az értelem terjeszkedik, elhagyni látszik szűk korlátáit; a szív hévül, dobog, lelkesül felemelkedve érezvén magát. Mint a hegyekről folyó patak, repül a gondolat, rohannak az eszmék ; ég és föld. tenger és csillagok, anyagi és szellemi lét egész világa vonul el előttünk. Aztán mintha az örök igazságok és végtelen dolgok súlya alatt, lelkünk pihenőre vágynék. Megáll. Szent borzalom vett erőt rajta; az isteni misztériumok legmagasabb fényeihez ér. A pap az oltárnál meghajtja magát, térdre hull, porba borulni látszik az örök jóság és irgalom imádandó nyilatkozata előtt, és ajka szent áhítattal rebegi: Et incarnatus est! és megtestesült az Isten ! Megtestesült és született! Született öröktől fogva az Atyától és született időben a Szűzanyától. Emberré lett Istentől, ki egy Szűz méhébe rejté őt, hogy az idő és örökkévalóság, az Isten és ember természetének törvényei szerint istenségének sérelme nélkül Isten is lehessen, ember is, halandó és halhaA „Yáczi Közlöny“ tárczája. Karácsonykor. Itt vagy karácsony, örömdús ünnepünk! Mily édes élvet szerez e nap nekünk, Lelkünk megújul, szivünk uj ráérez S hálával ekként sóhajt fel az Éghez: „Dicsőség légyen mennyben az Istennek, Békesség földön a jó embereknek! “ Angyalok zengek ezt a szép éneket, Midőn e napon Jézus megszületett; Elsők vadának jámbor pásztornépek, Kik őt imádva tovább így zengének : „Dicsőség légyen mennyben az Istennek, Békesség földön a jó embereknek !u A kicsiny jászolt barmok állálc körül, — A szegény állat nem tudja, mért örül, — Ámde meghatja öt is ég csodája S a benne nyugvót némán ö is áldja. „Dicsőség légyen mennyben az Istennek, Békesség földön a jó embereknek! “ Légyen dicsőség, hála és dicséret Édes kis Jézus e napon Tenéked, Aki leszálltát hozzánk im’ a földre, Hogy megvigasztalj belénk reményt öntve. „Dicsőség légyen mennyben az Istennek, Békesség földön a jő embereknek /“ Legyen oh béke legalább e napon, A földön úgyis csak küzdelem vagyon, S ha a viszálynak úgysem lehet vége, Legalább mostari, legyen egy kis béke.' „ Dicsőség légyen mennyben az Istennek, l»ékesség földön a jó embereknek/“ tatlan is, az örök Isten örök Fia és halandó embernek halandó gyermeke. E dogma nagy kifejezése a szent karácsony ünnepe. Az ó-világ összes mythologiája e mély titok liszlaságát meg sem tudta közeliteni. Sejtette azt, a mennyiben az ős kinyilatkoztatás foszlányaiból egynéhány maradt birtokában, de az összes bölcsészeti rendszerek metafizikája az eszmék ezen magaslatától nagyon messze maradt, midőn gyámoltalan vergődéseiben az okok okait, a lét forrásait és számtalan problémáit kereste. Mig Aristoteles, Plato, Sokrates és Cicero az ő lángeszüknek egész nagyságával összes mélységével, midőn az Istenség légköréhez érnek, csaknem gyermekekké törpédnek, mert a korlátolt bizonytalanság értelmüket elhomályo- sitá; addig az egyszerű pásztorok a hit isteni erényének kegyelme által felvilágositva a megtestesült Isten imádására sietnek, hogy megszégyenítsék Hellasz és Róma összes tudósait. E dogma oly mély, hogy eszünkkel fel nem foghatjuk azt, de gyarló értelmünket és ingadozó szivünket elvezeti oda szent hitünk s feliekben ivén a hiúitok fátyolát a megtestesülés szent melegével természetfeletti boldogságot 1 övei reánk. És köze) kétezred év tanúskodik arról, hogy Jézus Krisztus áldott; születése égi fényt lóvéit a világra. Megjelenésére megmozdult a föld. újjá alakultak a századok, az emberiség felmagasztosult, a czivilizáczió Jézuson mint szegletkövön emelkedett fel. Nevére térdet hajtanak a királyok, imádására templomok töltik be a földet; az ő neve és a béke, haladás és szeretet egy jelentőségű lészen. Szállj le hozzám is én édes Jézusom, Kicsiny szobámba . . . ahol én lakozom; Szívből fogadlak, megosztom mindenem, Mert tudom, nyugtot Te adhatsz csak nekem. „Dicsőség légyen mennyben az Istennek, Békesség földön a jó embereknek !u F. Zs. Betlehem — Golgotád) Kit Betlehem homálya ringatott S álnok Ileródes orvul üldözött, Keservünk szived mélyéig hatott És megjelensz a bún, nyomor között; Föllángoló örök szerelmedet Mint égi mannát hinti szent kezed, A csüggedt lélek uj erőre kap S gyors szárnyon ég felé röpül veled. Tanitgatod, ki vak homályban élt S ösvényeidre bolygva sem talált: Fiam kövess, ölembe hajtsd fejed, Velem maradj s nem érzed a halált! Ha szomjazol s ajkad kiszáradott Szomjoltó forrásod leszek neked, A lelki béke drága balzsamát, Ha vágyva kéred, nálam megleled. Homályos Betlehembe fényt vivél, Szelid tanodnak fénysugárait; Uj élet ébred a romok felett, Te szent igéd remélni megtanít. És mégis! Betlehem leányai Tanuk ti voltatok: mi érte öt ? A fényre tört a durva, vak homály — Hulljunk le térdre a kereszt előtt! Lévay Mihály. Szent éj! Nagy titkok és elhatározások éje ! mely megmutatá nekünk azt, a kit a nappal a világosság Urának nevez — mily nagy csodát hoztak nekünk a te fekete szárnyaid! Belőled ragyogott fel az értelem napja azon csecsemő homlokán, a kinek bölcsőjével egy csodás csillag sugarai játszanak s a kinek születése az isteni béke születése az emberek között! Glória! Dicsőség az Istennek! Fax! Béke az embernek ! A dicsőség és béke igy ölelkeznek Bethlehem éjszakáján, midőn Isten irgalma megindul az ember nyomorán és szerelete alá- száll Ádám ivadékaira. És az ég e lépésére a történelem kereke megáll s az emberiség új életévek időjelzőjéül állítja fel Jézus bölcsőjét. Gloria in excelsis! Felhívás a váczi háziszegények intézetének érdekében. Nemesszivű Polgárok! a karácsonyi ünnepek közeledésének alkalmából van szerencsénk tisztelettel felkérni önöket, hogy a háziszegények irányában minden évben tanúsított részvétüket és jótékonyságukat az idén is megújítani méltóztassanak, tudván, hogy minden fillér be lesz jegyezve az örök élet könyvébe s a szegényeknek adott alamizsna e földön áldást és kegyelmet, a síron túl pedig örök dicsőséget szerez. A kegyes adományokat a két plébániára s a köz- gyámi hivatalra kérjük küldetni. Az adakozók névsorát sajtó útján fogjuk közölni. A folyó évben intézetünk 47 szegényt segélyezett hetenkint 40, 50,60 krnyi jutalékban, mely alamizsnák összege, beleszámítva az év végéig kiosztandó részleteket is 1105 frt 10 krt teend. Kelt Váczon, 1894. évi deczember hó 18-án. Nikitits Sándor Újhelyi István Fodor Imre ügyvéd, int. jegyző. kanonok, az int. elnöke. int. gondnok. Válasz Monsieur Julesnek. Kedves Jules ! Köszönet szives megemlékezésedért, — köszönet mindazon jó tanácsért, melyeket kedves soraid magukban foglalnak. Bár még nagyon tapasztalatlan vagyok, s keveset tudok az életről, mégis örömmel tölt el az a tudat, hogy az én bátyám ilyen józanul gondolkozik. Azt is tudom, hogy ha az emberek nagyobb része igy gondolkoznék és a helyes utón járna, nem igy vo.na mint — te is irod. Én mindenekelőtt hálát adok az Istennek, amiért olyan jó, gondos és okos szülőkkel áldott meg bennünket, akik olyan nevelésben részesilettek, hogy mindazon hibáktól melyeket leveledben elősorolsz, mentnek érzem magamat. Látom mosolygásodat, — eszedbe jut a — „rózsaszín.“ Igazad van, én még rózsaszín szemüvegen át nézem a világot. De ne gondold, hogy olyannak hiszem, a milyennek látom. A mai világban már korán megismerjük a keserűséget, amit az emberek és az élet nyújtanak. Kezdődik az már az iskolában, midőn a gyermekek egymás ruháját bírálgatják és kigúnyolják a szegényebbet, akiknek nem telik úgy, mint a jobbmódú- aknak. Azért szólok az iskolákról, mert a nagyzás már ott veszi kezdetét, s úgy megy az fokozatosan tovább. Én az általad felsorolt hibákat mind a ferde nevelésnek tulajdonítom. Ezen ismét nevetni fogsz, — hogy én fiatal leány létemre, a gyermek-neveléssel foglalkozom. De hiszen tudod, hogy barátnőim majd mind asszonyok, s én alaposan figyelem őket. Bár nagy számban vannak, — fájdalom csak egy van közöttük, kit igazi anyának tartok. Az ő elvei hasonlítanak anyánkéhoz, teljesen eltér a mai szokásoktól. Az ő leányai soha sem fogják azt mondani: ha te bálba mész, — én is, ha fürdőbe mész, — én is, stb. *) A szerző »Dúlok a viagánybóU ez. alatt megjelent költemény-kötetéből. I.ununk mai ar.áinálioE fél iv melléklet van csatolva. -Sfl
