Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-09 / 36. szám
XVI, évfolyam. 36. szám. Vácz, HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. 1894. EXÓFIXKTKSI ÁRA: negyed évre I frt *50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Kapható KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Megjelenik ihbimIcib vasárnap. Szerkesztöseg és kiadóhivatal: (hová a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések, stb. küldendők). Vácz, Gasparih-utcza 12. sz. alatt. S g H R1 > EMT KS10 Ili : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittelnek. A' jiH-lér: sora .............................. ;to kl._ Béli/ eg illeték minden beiktatásnál 150 kr. Gondolatok Jtöária nevenapján. A pogány társadalom egyik lábával a nőt taposta le a porba, a másikkal a gyermeket, mint felesleges nyűgöt tiporta össze. A keresztény társadalom alapvető elveivel hasonlóképen kétféle czélt tűzött maga elé: a nő és a gyermek tiszteletének visszaállítását. Alig az emberiség e két elvet nem érvényesítette, addig a nemzetek boldogságáról, a családi élet tisztaságáról, az országok közerköl- csiségéről és polgáriasodásáról szó sem lehetett. A nő, ez a gyöngéd, mély kedélylyel megáldott teremtés, a Teremtő kezének ez a vallásos remeke, ha nem szabad, ha jogilag és társadalmilag nem egyenlő a férfival, hogyan tölti be hivatását mint családanya, hogyan, mint férjének őrangyala és apostola, hogyan önti serdülő gyermekeinek szivébe a vallás-erkölcs eszméit; hogyan merészli majd letörölni férjének gondterhes homlokáról a verejtéket s gyöngéd kezével elsimítani azon mély barázdákat, melyeket az élet csalódásai s a mindennapi kenyér keresésében való elcsiiggedés szántottak oda? E szabadság hiányában nem léphet a nő az életkötelességek azon terére, melyet az isteni Gondviselés kizárólag az ő számára jelölt ki: Fel van e szabadság nélkül forgatva azon erkölcsi rend, melynek betöltésére hivatva van azon egyensúly, melynek a férfi és nő életét egygyé kell kapcsolnia. Rabszolga nő. — mondja a tapasztalás szülte közmondás — csak rabszolga vagy zsarnok férfiakat nevelhet. Nézzük a római társadalmat, ezen magas műveltségű falanxját az ókor nemzeteinek; és megtanuljuk e megfigyelésből, hogy lehet ugyan tudomány, műveltség az államban, de, ha a nő Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája. Szeptemberben. Hull a fáknak sárga lombja, A természet mély álomra Hajtja lassankint fejét. A kiszáradt puszta réten A dal már kihalva régen . . . Mindenhez közel a vég! Állandóság nincs e földön, Örök forgásán tűnődöm, Nyílás s hervadás között. Minden, a mi összetétel, Szerte bomlik az idővel, Csak a szellem az örök. Ezt sugalja nekünk minden, Azért ne csüggjünk a kincsen, Aíely múlandó, mint a test. Öröm és bú elenyésznek, Engedjünk helyet az észnek, Szenvedjünk hát örömest! Majd egy új tavasz fmalma Új erőben visszahozza Á virág s dal örömét. S a hol most a hervadás van, Vig élet kél a halálban S szelíden mosolyg az ég . . . A simák hideg teléből Új tavaszra ébredünk föl, Melyre örök nap dérit. : le van taszítva rendeltetésének magaslatáról, a J társadalom és az állam önszervezetében mégis romlásnak indul. Alik voltak Róma gyermekei? — Cornéliát a Grachusok anyját ezt a csodálatos nőt ki- veszszük — Róma férfiai anyátlan páriák voltak, autokraták- és helótáknak nevezi őket a történelem. Hol van az a magas erkölcsi szféra, melyben visszaadatván a nő rendeltetésének, létrejön a férfi és nő között az az egyensúly, mely a családi és társadalmi élet boldogságának alapkövét képezi? A keresztény vallás nemtője kiterjesztette gondos kezét azon rettenetes őrvény fölé, melyből az erkölcsi sülyedés iszonyú képe tárult elé s mely eltemetni készült mindent, ami az emberi szív kincsét képezi: a tisztességet, a sze- 1 mérmet s ennek kapcsán minden nemes, jó és szép iránti lelkesedést. És e nemtő felrázta az emberiséget erkölcstelenségének mámorából. Hirdette nagy szóval, hogy első sorban a nőben kell felébreszteni hivatásának tudatát, magas erkölcsi méltóságának érzetét; hogy válaszfalat kell emelni a nő szemérmes erénye és a férfi szenvedélye között, hogy egy eszményt kell felállítani a nő elé. A magasztos nemtő. az egyház felemelte kezét és rámutatott az Istenember szeplőtelen anyjára, a boldogsagos Szűzre. A szeplőtelen erények, a szegénység és alázat, a háziasság és anyai szeretet — ezek mind egyesülve vannak e női eszményben. Keljetek fel nők a rabszolgaságból, melyben sínylődtök, ébredjetek a halál árnyékából, melyben ültök: a kereszténység felemel benneteket, hogy a szent szabadság nemes trónjára üljetek A halálé csak mi földi, De nem tudja lenyűgözni Azt az égit, szellemit! Viz Zoltán. Egy 1859-iki légionárius irataiból. Olaszországban és Afrikában irt naplójegyzetek. Közli: Cslls: Sándor. (Folytatás.) Galambos következőleg beszélte el nekünk afrikai életéből azt a részletet, a melynek emlékezete szivére még most is ónsulylyal nehezedett: „1852-ben, a midőn még két veres stráfos (káplár) voltam, zászlóaljunk és egy zászlóalj zuáv a lazadó kabyl törzsek leverésére indíttatott Philippevil- leből Bordjbonareridj felé. Elindulásunk előtt egy 20—21 éves angol, máltai származású nő kínálkozott a zászlóaljunknál üresedésbe jutott kantinosnői állásra.*) Mondom nektek, hogy fehérebb gyöngysor-fogai Abdel-Kader feleségei közül egynek sem voltak, mint senora Alanuellának. Nagy kék szemei igézőén csillogtak, koromfekete haja pompás fonatokba volt feje fölött összetűzve. Sokat jártam, de szebb nőt még nem láttam. Ennek tudatában nem volt oly könnyen megközelíthető. Spanyol létére úgy a tőrrel, valamint a pisztollyal ügyesen tudott bánni. Alióta Manuella zászlóaljunkhoz került, csakis róla gondolkoztam. Apróbb szívességek és megbízások a közelebbi ösmeretséget mihamarább lehetővé tették. Ha valamelyik állomásra érkeztünk be, a szép asszony segédkezésére állottam az élelmet czipelő öszvérek le*) A franczia kantinosnök a legénység állományába tartoznak és toboroztatnak. Legénységi illetményt húznak és disezip- lina alatt állanak. A felállított sorokban veres nadrágosan, kurta posztóviganúban a dobosok mellett állanak fel. I a férfiú mellé s az Istenanya követésében ne- mesbüljön összezúzott szivetek, megtisztuljon gyöngéd lelkelek ! A férfiak felocsúdtak ezen hangok hallatára és felkiáltottak: ilyen nőket bírni mily boldogság lenne! A gyermekek, a kisdedek, ezen az anyai szeretettől megfosztott kis teremtések, felsírtak nyomorukból és keblükből sóhaj tört ki: ilyen anyák szivén nevekedni nagygyá, mily szerencse lenne! És a boldogságos Szűz tisztelete közkincse lett az emberiségnek. A nők tiszteletének ezen restitúcziója hatott az államéletre is és a fejedelmek, kormányférfiak, politikusok felismerték azon erkölcsi befolyást, melyet a Mária-tisztelet az állam életére gyakorolt. Felismerte a világ a keresztény vallás munkáját, látta a család regenerálását s látta, hogy ennek révén miként erősödnek meg a társadalom alaposzlopai; miként teremt új vérkeringést a nemzetek ereiben, miként önt új elveket, éltető elemeket, magasztos meggyőződéseket az emberek leikébe, szóval l magát az államéletet mért emeli ki gyászos hanyatlásából. Látjuk a Frank Pipint és látjuk Nagy-Ká- rolyt, mint omolnak le a boldog Istenanya képe előtt, hogy nemzetük nagyságát neki megköszönjék. és látjuk a keresztes hadak délezeg vezéreit, mily lelkesen festik oda a táboruk lobogóira a szent Szűznek csodálatos képét. Látjuk a királyokat, kik koronáikat e szent Szűz alakjával díszítik és a császárokat, kik trónjaik fölé a szent Szűz pátrfogásának jelvényét helyezik. Látjuk a magyarok első királyát, drága hazánk szent fejedelmét Istvánt, mint ajánlja fel rakodásánál, vagy a bortömlőket és a palaczkokat hoztam rendbe. Manuella azalatt a rézabroncsos hordócskát a válláról leemelvén, barátságos mosolylyal a légió fáradt katonáit üdítő itallal kínálta meg. Legkedvesebb foglalkozása azonban a kártyavetés volt. Szünidejében | kártyáit egyik dobos dobjára terítvén fel, abból jósolt. Ezt oly bájjal és kecsesei tette, hogy hetykélke- dése daczára is mindenkit elragadott. Mulatságos volt máltai, spanyol, német és arabssal kevert franczia dialektusa. „Monsieur, s’il vous plait, Garracos las ponctos cartos aufslagos profeceien fii glik bonheur — makas duoros kif-kif!“ — szólt a dob körül sereglő katonákhoz. „Halljuk a szép máltai nőt“, — lön az általános jelszó. Jóslatai szép rakás ezüstpénzecskéket jövedelmeztek. Jellemvonását illetőleg megjegyzendő, hogy Manuella ezüst vagy aranypénzt szívesebben fogadott minden szerelmi vallomásnál és bóknál. Velem azonban kivételt tett. Irántam minden érdek nélküli volt barátsága, de fájdalom — csak rövid időre. Én a legnagyobb hévvel kezdém őt szeretni. Három heti boldog ismeretségünk után Setifbe érkeztünk. Setifben egy eskadron lovas chasseur csatlakozott hozzánk. A chasseur d’Afrique lovasainak is csakhamar megtetszett a szép máltai senora. Volt köztük egy csinos kapitány, ki nem rég érkezett visz- sza párisi szabadságijáról s ez Manuellára vetette szemét. A szép máltai nő egy ideig tántoríthatatlan maradt, Dubois kapitány aranyai azonban megnyitották szive érzelmeit és irányomban közönyös lett, mig végre kijelentette, hogy én is olyan tété carrée, négyszegletes fejű (az osztrákok gúnyneve) vagyok, mint összes honfitársaim. Megcsalatva, társaim által kigúnyolva — kétségbeesett fájdalom fogta el szivemet s elhatároztam, hogy Duboist és Manuellát megölöm. Hosszas lelki gyötrelem után azonban megnyugodtam és a kötelesség teljesítésében kerestem vigaszt. Hűtlen-
